A LEGJOBB TÖRTÉNETEK MINDIG RÖVIDEK-2OKOS

01:00 - tél

Tél van, de nem olyan, mint eddig. Az utóbbi évek évszakai jobban hasonlítanak egymásra, mint önmagukra. A havazás harmadik hónapja késik, s február utolsó hetében pedig felesleges már reménykedni is, hogy bármi történni fog ebben a városban. Korán sötétedik, ugyan este tizenegykor már nyáron is javában fekete az ég, télen ez teljesen más. A négy órától kezdődő egymást fokozatosan felváltó nyomasztóbbnál nyomasztóbb színek teszik fel a pontot az i-re.

A szél nem fúj túlzottan, ugyanakkor a gyorsan haladó autó ablakán kihajolva Ice arca érzéketlenné válik a hűvös levegőtől. Ajka teljesen kiszáradt már, s arcára ráfagyott az a kevés könnycsepp, melyet nem tudott visszafojtani a pár perccel ezelőtti események következtében.

Kds vezet. Leginkább az utat figyeli, de közben néha barátjára tekint, ám aggodalmát nem igazán fejezi ki. Nem tudja, hogyan kellene. Talán csak próbálja kitalálni, mire is van szüksége Ice-nak, vagy azt, hogy hova menjenek, mert ezt még ő maga sem tudja pontosan.

Ice ránéz Kds-re. Fehér bőre szinte visszaveri a holdfényt, a leengedett ablak kicsike résén bejutó levegő pedig lágy mozgásra készteti rendezetlen hajszálait.

- Hova megyünk? – nézi tükörképét Ice a visszapillantóban, miközben fejét izmos felkarján pihenteti, s a hűvös széltől szeme újfent könnyezni kezd.

- El – válaszol Kds, tekintetét az útról el nem mozdítva.

- Konkretizálj, kérlek - sóhajtja Ice. - Nem vagyok gondolatolvasó - forgatja szemét.

- Mikor a házban kérdeztem ugyanezt tőled, pont ugyanennyit válaszoltál te is - néz Kds végre barátjára, aki továbbra is önmagát kémleli a visszatükröződő felületen.

- Az teljesen más miatt volt, ne keverd össze a kettőt – kel fel hirtelen eddigi helyzetéből Ice, miután Kds szóbahozza a húsz perccel ezelőtt történteket. - A családom... - sóhajt Ice. - Te is pontosan tudod, hogy milyenek, ezerszer beszéltünk már erről – fekszik vissza eredeti pozíciójába.

- Meglehet – fordítja vissza tekintetét az útra Kds. - De az soha nem említetted, hogy nem támogatják a tanári pályádat – folytatja. - Barátok vagyunk, segítek, ha kell, de ha nem osztasz meg velem mindent, vagy éppen semmit, akkor én is éppoly jelentéktelenné leszek, mint bárki más. – Kds torka összeszorul a gondolatra, hogy ő is csupán egy lenne a sok közül.

- Ne mondj ilyet, még csak ne is gondolj ilyenre - ül fel egyenesen Ice. - Soha nem mondtam semmit a barátságunkra, s neked sincs jogod ehhez - emeli fel kissé hangját. - A számba adod a szavakat, azt várod, hogy majd helyeselek arra a kijelentésre, hogy jelentéktelen vagy, pedig a legkevésbé sem vagy az - fakad ki. - A barátom vagy.

- Nem vártam, hogy helyeselj – válaszol nyugodtan Kds - Azt vártam, hogy elmondd, hogy megbeszélhessük - tart szünetet. - Hogy segíthessek. Ezt vártam.

Ice ekkor mély levegőt vesz. Ezt a kijelentést... Hiszen éppen ő kezdte a végtelen titkolózást, mely úgy tűnik, most akár barátságuk végét is jelentheti. Az utóbbi hónapokban túlzottan eltávolodtak egymástól, s egyikük sem igyekszik jelenleg megoldani ezt a kilengést. Kds se szó se beszéd elmegy egy másik egyetemre, mikor megbeszélték, hogy majd ugyanott tanulnak tovább. S, habár tervei Ice-nak is gyökeresen megváltoztak az egymásnak tett ígéret óta, mégsem sunyi módon, Kds háta mögött adta be jelentkezését, hanem írt neki, hogy megbeszélhessék - csakhogy Kds ignorálta üzenetét.

- Tudod, te is igazán elfoglalt voltál az utóbbi időben – hárít továbbra is Ice -, eszedbe sem jutottam, mióta leadtam az egyetemi felvételimet, egy szóval nem kérdezted, hogyan sikerült, pedig múlt héten kaptam meg az eredményeket – rázza fejét. - Te itt hagysz, elmész egyetemre egy szó nélkül, és aztán szemrehányást teszel - köpi a szavakat Ice.

Kds elér egy pontot. Szemei összeszűkülnek, majd a kormányt erőteljesen meghúzva, megáll a sötét úttest bal szélén. Az elhagyatott területen közvilágítás is alig található, az utolsó várost pedig már réges-régen elhagyták, a következő lakott terület a térkép szerint még fél órára van. Senki nincs a közelben. Az autó motorja most hangosabb, mint volt, menet közben Ice olyannyira elmerengett gondolataiban, hogy nem is látta, mennyire ismeretlen környékre hozta őt Kds - a semmi közepére mondhatni. Még maga Kds sem tudja, hol vannak.

- Hibáztam - fordul felé Kds. - Nem mondtam és nem is kérdeztem semmit az egyetemről. Nem érdeklődtem utánad, de ennek mind egyetlen oka volt - néz az enyhén párás szélvédőre Kds.

- Nem igazán vagyok vevő az értelmetlen mentegetőzésre, nem is értem miért jöttem veled - szállna ki Ice, mikor hirtelen kattanást hall. - Engedj ki - jelenti ki határozottan, helytelen hangsúllyal.

- Inkább lennél otthon - arcán látszódik a csalódottság - mintsem velem?

Ice nem tudja, mit mondjon. Kds megint kiforgatta szavait. Vagy valóban erre gondol, csupán saját érzelmeink felismerésére képtelen?

- Szeretlek, Ice - néz csillogó szemekkel - ezért tűntem el. – Ice gúnyos mosolyra húzza száját.

- Gondoltam, hogy nevetséges lesz a kifogásod, de hogy még ebben a pillanatban is csak poénkodni tudsz, na, az igazán fergeteges - forgatja szemét Ice - engedj ki, azt mondtam – nyomatékosít.

- Mi lesz, ha nem? Erősebb vagyok nálad – nevet fel Kds. Ice-nak esélye sincs ellene.

- Túl magabiztos vagy

- Ugyan már Ice – legyint Kds -, pontosan jól tudod ezt te is. – Kds-nek valóban igaza van. Ice bármennyire nem akarja magának bevallani a nyilvánvalót, de Kds jóval felette van.

- Igazad van. – Nem tehet mást, talán, ha elismeri, Kds megkapja, amit akar és elengedi végre. – Megkaptad végre, amit akartál? – Korántsem, gondolja Kds.

- Inkább menjünk tovább – fordul vissza az úttest közepére Kds.

Ice sóhajt, s elkönyveli, hogy egyhamar nem fog kijutni a járműből. Bár, mit is tehetett volna a semmi közepén? Hova ment volna, ha Kds itt és most kitette volna? Tél van, de nem olyan, mint eddig. Az évszakok most jobban hasonlítanak egymásra, mint önmagukra, s nem lehet tudni, mi vár, ha a szabad ég alatt állunk. Eső, vihar, esetleg perzselő napsütés – meglepő volna, de korántsem példátlan eset. A fűtés a kocsiban be van kapcsolva, Ice mégis a nyitott ablakon hajol ki, mintha ezzel megmenekülne Kds elől. Menekül a gondolattól, melyet Kds felvetett az imént. Kds viccel, teszteli, neki pedig nem szabad belesétálnia a csapdába.

2024.03.25.