Part 1

12 1 0
                                        

                                          Avery

- Kifelé! - ordította el magát édesanyám. Én sírva néztem rá és könyörögtem, hogy ne tegye ezt, hiszen a lánya vagyok.
Hidegen hagyta és már az a gondolat hogy a lányának nevezzen is undort csalt elő az arcán.
Letörölve az ezredik könnycseppet az arcomról megfordultam és utoljára kimentem az ajtón, itt többet szívesen nem látnak. Az ajtó csattanására összerezzentem és gyors léptekben elindultam arra, amerre a szemem ellátott. Nem érdekelt hova csak el innen jó messzire.

Ez volt az egyik oka annak, hogy most itt állok Los Angeles egyik legforgalmasabb utcáján és szállás után kutatok. Már több órája barangolok de annyira idegen nekem ez a hely. Nem nagy városban nöttem fel, hanem kis faluban, ami sokkal csöndesebb volt mint itt. Itt mindenki nyüzsög és javában zajlik az élet, hiába múlt el éjfél.
Az ég csillagos volt, mintha kis gyémántok ragyogtak volna az égbolton.

Annyira néztem az eget, hogy elfelejtettem az utcán sétálok.
-Bocsi, neharagudj, az eget figyeltem a lábam helyett. - fogadtam el a kéznyújtást majd két talpra álltam.
Sötét barna haja kiemelte a szép zöld szemét aminek olivabogyó színe volt.
- Semmi baj, de máskor vigyazz kibe mész bele, nem sok kedves ember jár errefelé. - mondta mosolyogva majd elment mellettem. Utána fordulva, nyitottam volna a szám de nem jött ki rajta hang. Végig gondolva nem is tudtam volna mit mondanom, mégis elszalasztott esélynek éreztem a szituációt.

Egy bő másfél óra barangolás után találtam egy szállodát. Nem volt túl nagy, se túlságosan puccos, ami pont megfelelő volt nekem. A félretett pénzemből kitudtam venni magamnak egy kis szobát 2 hétre, addigra meg keresek egy normális munkát és albérletet.
Felbattyogtam a lépcsőn a szobám felé majd a kulcsot a zárba téve elfordítottam és beléptem az új otthonomnak sem nevezhető szobába. Egy ágyon és szekrényen kívül egy kisebb fürdőszoba foglalt helyet. A lényeg hogy van a fejem felett tető és van kényelmes, meleg ágy amiben aludni tudok.
Kell ennél több?

A táskáimat a földre téve rögtön letusoltam és bevágtam magam az ágyba, hogy ebből a vacak világból kissé kiléphessek.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Mar 26, 2024 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Csiszolatlan gyémántokStories to obsess over. Discover now