Részek minden pénteken 20:30-kor.
Madalyne Clide egy olyan lány aki éli az átlagos napjait, mindaddig amíg nem találkozik anyja újdonsült pasijával. A találkozásuk szerelem első látásra. Innentől kezdve a lány élete gyökerestül megváltozik.
Williem...
Megkerestünk Livet, elköszöntünk tőle és indultunk is haza. A kocsiban alig bírtam visszafogni magam, de muszáj voltam. Amikor haza értünk kipattantunk mindketten a kocsiból és rohantunk a házba, de épphogy beértünk Willnek megszólalt a telfonja. — A kórház az – mondta, majd bement a nappaliba és felvette. Én az előszobában állva néztem végig ahogy telefonál. Fogalmam se volt, hogy mit mondhattak neki, de nem volt valami fényes a reakciója. Ahogy megszakították a hívást odajött hozzám és megölelt. Nem mondott semmit, de sejtettem mit akar. — Anya állapota rosszabb lett, igaz? – kérdeztem kibújva a karjai közül. — Igen. Sajnálom Mad. Azt mondták az orvosok, hogy nagyon rossz az állapota. Nem tudni mikor láthatod utoljára, szóval ha szeretnéd meglátogatni elviszlek a kórházba. — Rendben. Akkor menjünk – indultam vissza a kocsihoz. Hamar a kórházba értünk, én pedig ismét rohantam ahhoz a kórteremhez ahol anyámat tartották. — Jó napot! Maga Ms. Cline lánya? – kérdezte a kórteremből kijövő orvos. — Jó napot! Igen én vagyok. — Sajnálattal közlöm, hogy az anyja állapota egyre rosszabb. — Maguk orvosok, az a dolguk, hogy gyógyítsanak! Mentsék meg az anyámat! – kiabáltam az orvossal. Az nem lehet, hogy az anyám haldoklik. Nem veszíthetem el őt is. — Kérem kisasszony nyugodjon meg. — Mi az, hogy nyugodjak meg? Közli velem, hogy az anyám haldoklik, aztán meg azt kéri, hogy nyugodjak meg? — Én megértem az Ön helyzetét. Viszont nem biztos, hogy tudunk tenni akármit is az anyja megmentése érdekében. — Mi olyan súlyos, hogy nem lehet megmenteni? Egy autóbalesetet szenvedett! Elméletileg csak néhány csontja tört el, és szerzett néhány sebet. Ezt is Ön mondta. Most akkor mi a valódi gond? – kezdtem kiakadni teljesen. Éreztem, hogy valamit eltitkolnak előlem, de nem tudtam, hogy mit. — Az anyjának leállt a mája. Talán egy máj átültetés segítene, de ahhoz minél hamarabb kellene találnunk egy dobort. — Hogy tessék? És ezt mégis mióta tudják? — Két hete – szólalt meg Will mögöttem. — És mikor szándékoztad elárulni? Nem gondoltad, hogy jogom lenne tudni? Az anyámról van szó – kezdtem el kiabálni vele is. Az anyám súlyos beteg, és én csak akkor tudom meg amikor már szinte semmi remény nincs. — Kisasszony kérem nyugodjon meg. Már elkezdtük keresni az anyja számára megfelelő donort, de ha meg is találjuk nagyon kevés az esélye annak, hogy életben marad. Egy-két napon belül meg kellene találnunk azt a májat amit oda tudunk adni az édesanyja számára, különben meghal. Kérem most menjen haza, pihenjen és ha bármi fejlemény van szólok Önöknek. — Nemrég hívtak be, most meg azt kéri, hogy menjek haza miközben az anyám haldoklik? — Sajnálom, de most muszáj elmenniük. — Ajánlom, hogy mentsék meg az anyámat! – mondtam még utoljára az orvosnak, majd Willt kikerülve elindultam vissza a kocsihoz.
Tizenöt perc alatt mennyi minden megtud változni. Nemrégiben még alig bírtam visszafogni magamat, azt vártam, hogy végre haza érjünk, most pedig ismét a kocsiban ülök, de most a kórházból tartok haza, ahol haldoklik az anyám és semmit nem tehetek. Tizenöt perce még boldog voltam, most meg már olyan szintén vagyok szomorú, hogy legszívesebben ordítanék a fájdalomtól. Hazaérve egyből a konyha felé vettem az irányt, onnan pedig két üveg borral a kezemben távoztam, majd a szobámba indultam. — Nem lesz az egy kicsit sok pia kicsi lány? – szólt utánam Will. Felé fordultam és úgy néztem rá, hogy ha szemmel ölni lehetett volna ő már halott lenne. — Te csak engem ne kicsi lányozz! Az anyám haldoklik és nem tehetek ellene semmit. Ez az alkohol mennyiség meg kevés is lesz, de csak ezt találtam itthon. Ráadásul hadd döntsem már el én, hogy mennyit akarok inni – mondtam dühösen, majd meggondolva magam levágtam magam a nappaliban lévő kanapéra. Felbontottam az egyik bort és úgy ahogy volt meghúztam. Az alkohol enyhén marta a torkomat, de abban a pillanatban nem érdekelt. Részeg akartam lenni és egy kicsit elfeledni, hogy milyen szar az életem. Az anyám egy kórházban van, és kitudja meg tudják-e menteni, a pasiját ma megcsókoltam, ráadásul ha nem hívják fel a kórházból képes lettem volna lefeküdni vele. Szörnyű ember vagyok. Beleszerettem az anyám pasijába. — Rendben van. Akkor igyunk együtt – ült le mellém Will, majd kibontotta a másik üveg alkoholt és ő is ivott velem. Így ültünk ketten és ittunk. Egy idő után bekapcsoltam egy kis zenét, hogy ne a csendben üljünk és piáljunk. Amikor mind a két üveg alkohol elfogott Will még hozott 2-2 üveggel valahonnan. Fogalmam sincs honnan szerezte, mert én annál a két üvegnél amit megittunk nem találtam többet, de nem igazán érdekelt. Azt állítják, hogy az alkohol oldja a gátlásokat. Ebben csak igazat tudok adni. Már a második üveg bort ittam meg amikor megszólalt a Gasolina. Hirtelen felindulásból fogtam magam és beleültem Will ölébe. Ő sem volt már józan, de látszólag jobban bírta az alkoholt, mint én, mégsem volt ellenére amit csinálok. — Mit csinálsz kicsilány? — Fogd be és élvezd! – tapasztottam a számat a szájára, majd elkezdtem mozgatni a csípőmet az ölében. Tettem következtében egy jóleső sóhaj csúszott ki a száján. Megfogta a csípőmet és rásegített a mozgásra. Egyre jobban éreztem az adrenalin és az alkohol hatását a testemben. A maradék józan eszem azt súgta, hogy hagyjam abba, de nem foglalkoztam vele. Elváltam Will ajkaitól, majd jól meghúztam a boros üveget, ezzel kikapcsolva a megmaradt eszem és folytattam amit eddig csináltam. Elkezdtem kigombolni a Willen lévő inget, de nem igazán ment, ezért inkább a könnyebb utat választottam. Egyszerűen letéptem róla, ezáltal megláttam a számomra addig ismeretlen felsőtestét. — Hidd el, hogy más körülmények között nem lenne ellenemre amit csinálsz, de részeg vagy. Nem fogom ezt kihasználni, akármennyire is meg akarlak dugni – szólalt meg lihegve és közben a mellkasomra tette a kezét, így tolva el magától. — Ugye most szórakozol velem? – néztem fel a plafonra szemforgatva, majd folytattam. — Te vagy az egyetlen ember aki még tartja bennem a lelket. Azt mondtad, hogy bebizonyítod azt, hogy szeretsz, de inkább eltaszítasz csak azért, mert egy kicsit ittam. De tudod mit Will? Nem érdekel. Baszódj meg! – vágtam hozzá amit éppen kigondoltam, majd megfogtam a maradék alkoholt és a szobámba mentem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok!❤️
Vajon mi fog még itt történni? Érdekes fordulatot fog venni a történet.
Következő rész jövőhét pénteken 20:20-kor. Legyen szép hétvégétek!
