Top secret

[Hanga]

Tegnap este, miután egy barom állat voltam, csak feküdtem és bámultam a plafont. Elhatároztam, hogy most már mindegy, már beszélnem kell vele.

Reggel kikerültem Noelt és Szilárdot és csak úgy rohantam fel a terembe, reméltem, hogy Bodza már ott van.
- Szia - ültem le Bodza mellé a teremben. Hmm eddig nagyon jól megy a terv.
- Nem is itt ülsz - vonta fel a szemöldökét.
- Most már igen - mosolyogtam. Ő pedig szem forgatva elém rakott egy halom füzetett, értelmetlenül néztem rá.
- Fizika, irodalom. Ez a biológiai és itt a matek is - mutatott végig a füzetein.
- Nem kell a házid - megfogtam a füzeteket és beraktam őket a padba.
- Akkor mit szeretnél? - láttam a meglepődést az arcán, nem hinném, hogy sűrűn beszélne bárkivel akinek nem a házi kell.
- Csak láttam, hogy nincs túl sok barátod, gondoltam beszélgetnénk. És akkor talán lenne egy barátod - mosolyogtam rá, ő is vissza mosolygott. Hihetetlenül szép amikor mosolyog.
- Neked viszont ott van Noel és Szilárd - mondta.
- Most csak te érdekelsz - mondtam ki az első dolgot ami eszembe jutott. Lefagyva néztem Bodza arcát, de ő elpirulva elkapta a fejét és inkább a fali újságot bámulta. Gondoltam mostmár mindegy így is beégettem magam úgyhogy folytattam - Lenne kedved holnap átjönni - mondtam ki a lehető leggyorsabban. Nagyokat pislogva nézett vissza rám. Az ujjaimat tördelve vártam a válaszát. Amikor valami hangos csörömpöléssel tört szét a földön. Kezemet rögtön a füleimhez kaptam, a fájdalom pedig a fejembe hatolt. Bodza aggódó tekintettel fürkészte az arcom. Felpattantam és kirohantam a teremből, ki a folyosóra, neki dőletem az egyik szekrénynek és leültem. Utálom a hangos zajokat, egyszerüen borzasztó. Hangosabban hallok mindent és olyan dolgokat is hallok amit más nem. Bodza lép ki az ajtón, körül néz majd amikor észre vesz letérdel elém.
- Minden oké? - kérdezte lágy hangon, egyáltalán nem hangosan.
- Mostmár jobb - mondtam, elkezdtem a zsebemben kotorászni, majd miután nem találtam amit kerestem, nagyot sóhajtva döntöttem hátra a fejem.
- Mit keressel?
- A füldugóimat, zajszűrős, kevésbé hallom meg a zajokat - vontam meg a vállam - És a héten már harmadszor hagyom otthon.
- Várj - azzal berohant a terembe - Tessék - nyomta a fejembe a zöld fejhallgatóját.
- Köszi, de nem hinném, hogy segít - mosolyodtam el halványan.
- Keress valamilyen zenét, akkor kevésbé fogsz a hangokra koncentrálni - mosolyodott el és a kezembe adta a telefonját. Mosollyal az arcomon bepöttyögtem a kedvenc előadom és elindítottam az egyik albumuk. Halkan szólt a zene ezért hallottam amikor hozzám szólt
- Mit hallgatsz? - ült le mellém.
- YUNGBLUD.
- Nem ismerem - vonta meg a vállát, ezt követően a matek tanár beterelt minket a terembe.

Az óra közepén Bodza elé toltam egy kis papír fecnit.

Én: Akkor holnap átjössz???

Bodza: Szívesen. Ez a fecni a matek füzetedből van, úgye?

Én: :P

Bodza: Tudtam ;)

A tanárnőt nem érdekelte, miért hallgatok zenét, szerintem tudta. De ennek ellenére én jól megvoltam.
Szünetben írtam a bátyámnak, hogyha tudja dobja már be a fülesem.

Én: Csöviiiii X

Szőke hülye (Attila): Mit akarsz?

Én: Szeretlek...

Szőke hülye (Attila): Mi kell?

Én: Bedobod a füldugom? :~{

Szőke hülye (Attila): Mi a franc ez a francia??? Amúgy viszem ;)

Én: Köszi

Szőke hülye (Attila): Nincs mit Hercegnő

- Komolyan úgy van beírva a bátyád, hogy Szőke hülye (Attila) - nevette el magát Bodza.
- Miért, hogy legyen - vontam meg a vállam - Van testvéred?
- Van egy húgom.

Attila írt, hogy mindjárt itt lesz, úgyhogy kimentünk a suli elé.
- Jé találtál magadnak barátokata - mosolyodott el, miközben kaptam egy barackot a fejemre.
- Vannak barátaim, Szilárd és Noel, tudod?
- Az nem úgy van, hogy az egyik a pasid a másik meg aikvel csalód - nézett rám, én pedig nagyokat pislogva néztem rá.
- Hülye vagy - forgattam a szemem, kivettem a kezéből a fülest és elköszöntem tőle.

Csöndben sétáltunk fel a terembe, ezt a csendet Bodza lágy hangja törte meg.
- Tényleg nem jársz egyikkel sem? - kérdezte gyorsan, bár sejtem, hogy inkább hangosan gondolkodott mert utána lehajtottam fejjel ment tovább.
- Nem. Nem ők az ideáljaim - vontam meg a vállam.
- Hanem? - kérdezte én pedig lefagytam, csak nem mondhatóm neki, hogy te vagy. Azt sem, hogy inkább a lányok mert akkor lehet soha nem akarna velem beszélgetni.
- Nem fontos - legyintettem elvörösödve.

Otthon (kábé életembe először) neki álltam rendet rakni a szobámba. Attila nyitott be és a lehető legfurábban nézett rám.
- Mivan anya megvert, hogy pakolsz - huppant le az ágyamba, és én is mellé döltem.
- Vicces vagy - forgattam a szemem.
- Akkor más van a háttérben. Hoppá, kivele, ki fog jönni aki ilyen fontos. Mert, hogy nem Szilárd és Noel miatt pakolsz az biztos, velük csak kupit csibálsz - hajolt felém érdeklődve.
- Bodza - mondtam halkan.
- Hoppá, ő az új csaj, aki a suli előtt várt?
- Aha, tök cuki - mosolyodtam el.
- Hogyhogy áthívtad.
- Véletlenül - húztam be a nyakam - De előre szólók, hogyha kikotyogsz valamit, teli tenyérrel baszlak tarkón - fenyegettem.
- Miért, nem tud róla?
- Nem és nem is akarom, hogy tudjon róla. Kétlem, hogy ő olyan lenne - temetem az arcomra a kezem.
- Szar helyzett - nevetett.
- Ne nevess, neked könnyű. Neked nem úgy kell ismerkedned, hogy nem mondhatód el neki, mert ő csak úgy tekint rád mint barát - ütöttem őt oldalba.
- Jó, bocsi - ölelt át és én is hasonlóan tettem.

Fontos!
A történet illetve a Hogyan öltelek meg lépésről-lépésre c. könyv egy ideig szüneteltettve lesz (addig amíg be nem fejezem az Üdvözlettel: Az a bizonyos Fehérváry c. könyvet)
Megértéseteket köszönöm🥰