Buszút

Ülök a sárga volán buszon,
Békésen bámulok ki a hatalmas üvegablakon.
A táj nyugodtan, csendesen suhan tova,
S gondolatim áradatát megindítja.
Fények gyúlnak ki, majd elalszanak,
Némelyek mellettem gyorsan elúsznak.
Testem-lelkem, e kis buborékban,
Szemléli a külvilágot a sárga buszban.
Itt bent meleg van, kint hideg,
Itt esti csönd, míg kint ordítanak a szelek.
Csak a busz kattog halkan,
Ahogy ütődik az úti kátyúkban.
E buborék eltakarja az igazságot,
S e csend csalón rejti a valóságot.
Én bent vagyok, de ki az útról szemlél,
Nem tudja, hogy a busz végül hova ér.
E zord világban Isten keze tart meg a buszban,
De nem maradhatok buborékban,
El kell mondanom a nagy világnak,
Hogy az idő s az esélyek nem várnak.
Szálljanak fel ők is e melegbe,
Melyet beleng Isten szeretete.
A menny felé tartunk hegyen-völgyön át,
Akármi is történik az úton, odaát,
Már örök nyugalom vár.
De addig kell, hogy szóljak már
Minden utcán sétálónak,
S azoknak kik kétemeletes luxus buszra várnak.
Annak ki nem is tudja, hogy élete
Céltalan, üres, mulandó Nélküle.
Ezzel a busszal kevesen járnak,
Hisz könnyebb vele, mint ellene menni az árnak.
S bár úgy tűnhet Istennel egy buszban,
Divatjamúlt, unalmas,és gazdag a korlátokban,
Békesség, szabadulás öröm és erő,
Csak Jézussal egy csapatban nyerhető.
Hát nem kár a korábban kiégett fényekért,
Kik nem szálltak fel életükért?
Míg a sötét világban botorkálnak,
Minket a nehézségek közt is Isten járat.
Akárhol járunk is, ő fogja kezünk,
Amikor mások elhagynának s elesünk,
Akkor is ott van, tenyerén tart meg,
Átölel mikor a világ zordul kivet, hideg.
Döntsd még ma, míg nem késő,
Hisz', ha nem döntesz, azzal is választ kap Ő.
Olyan járat, mely ingyenes csak ez az egy van.
S idővel a busz eltűnik az úton lassan.

Elkezdve: 2024. Január 12.
Befejezve: Március 13-14.

Sziasztok! Ezt a verset még januárban kezdtem el, és mint látjátok pár napja fejeztem be. Már csak javítgatni kellett és néhány sor hiányzott, de teljesen elfelejtkeztem róla, csak most találtam meg. Ezt a verset valóban egy esti hazafelé tartó buszút során kezdtem el. Tudni kell rólam hogy a hétköznapokon napi 2 órát utazom és imádom. Ezt az időt mindig zenehallgatással, Istennel vagy gondolkodással töltöm, esetenként tanulással vagy olvasással. Imádom a tájat nézni, közben imádkozni vagy gondolkodni és zenét hallgatni. És a sárga buszok a kedvenceim. Sokszor kapok ihletet a buszokon és ezúttal is ez történt. A mű páros rímű, eltérő szótagszámokkal. Ez a vers egy utazás toposszal indul és tájleírónak tűnik, de később ez a táj és az út már nem valódi, hanem szimbolikus jelentésű leírás. Ez a vers arra hívja fel a figyelmet, hogy Isten minden napon az emberekre vár, hogy őt válasszák, és szálljanak be az életet jelentő buszba. Akármilyennek is látszik kívülről az a busz, egyedül Jézus kereszthalála által, ebben a buszban ülve menekülhetünk meg. Mert a világgal sodródni mindig egyszerűbb és azt sajnos mindig többen válasszák, de az a halálba vezet. Hívlak téged is ma kedves olvasó hogy dönts Isten mellett, még ma, amíg nem késő. Ugyanis ha nem vagy hajlandó dönteni, azzal is letetted a voksodat csak nem az élet mellett...
Ha pedig már elfogadtad Jézus Krisztust mint megváltódat, bátorítalak, hogy te se maradj buborékban, hanem add tovább minél több embernek az örömhírt és hívd őket Istenhez.
Ha tetszett nektek a vers, vote-oljatok ha van bármi hozzászólásotok, írjátok meg kommentben!
Szép hétvégét! Sziasztok!