A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

30

- Gondoltam hogy nem látsz szívesen. - mondtam neki. És össze szorult a gyomrom.

- Azt nem mondanám, inkább csak kinoználak. - mondta komoly tekintettel nézve engem. Utál.

- Kínoztál már eleget. - felelem mire érdekes arckifejezéssel néz rám.

- Miért jöttél? Eddig nem tetted. - vált témát.

- Találtam valamit. Beszéljünk négyszemközt. - kérem öt.

- Jól van. - mondta. Majd meg fordult.
- Gyere. - mondta, így követtem öt.

Oda vitt ahol laktunk régen, ö onnan ki kötözött. Itt senki sem volt. Úgy állt ahogy hagytuk az nap, minden ugyanolyan volt, kívül és belül is.

- Mit találtál? - kérdezi. A hangja olyan rideg, hogy minden alkalommal amikor szól hozzám, mintha szívenszúrnának.

- Utat. Isaac.....

-, Adaline. Csak nem hagytad abba. - mondta nagyobb hangon.

- Kolen. Ő a fiúnk a miénk. - folyt le egy könny csepp az arcomon.
- Beel fogok halni ha nem találom meg, ha nem láthatom újra, még ha csak egy kicsit is, belepuszulok. - mondtam a végét már halkan.

- A császár azt mondta ha oda megyünk ki nyír. Meg akarsz halni? - kérdezi.

- Már így is halott vagyok. - mondom halkan.
- El veszítettem mindent, a fiamat, az életemet, téged, mi kell még? Ha a halálom kell ahhoz hogy még útóljára magamhoz öleljem? Hát akkor állok elé. - mondtam neki mire nyelt egy nagyot.

- Milyen utat találtál? - kérdezi.

- Egy ige, el kell mondani a tükör előtt, nyílik egy portál, amin ha át megyek vagy megyünk az ő birodalma van, ott lesz Isaac. - magyaráztam neki.

- Honnan tudod hogy ez, igazi? - kérdezi.

- Valami öreg varázsló adta. De nem érdekel hogy igazi e, ha van rá esély akkor meg teszem, Kolen, segíts kérlek, kérlek. - kértem könnyes szemekkel.

- Adaline, itt egy egész élet a kezemben a falu, azt kéred menjek át veled és ha meg halunk itt senki nem marad, se örökös se vezető, semmi. - mondja.

- Meg értem. - mondtam majd az ajtóhoz léptem.
- Csak azt hittem hogy még számithatok rád, én még mindig szeretlek, de azthiszem, kötelék ide vagy oda, ez egyoldalú. - mondtam majd ki léptem az ajtón és el mentem.

El mentem a lakásomban, le feküdtem egy kicsit aludni.

Mikor fel keltem este volt, ezt akartam hogy este legyen, fel vettem a papírt. Be mentem a fürdő szobába. Gyújtotam egy gyertyát, teljes sötétség volt bent csak a gyertya világította meg a helyiséget.

El kezdtem mondani a varázs szavakat. Mikor a végére értem a tükörben lassan egy portál nyílt ki.

Vettem egy mély levegőt és már éppen át akartam lépni mikor valaki vissza húzott.

- Kolen. - nézek rá.
- Te mit keresel itt? - kérdezem.

- Te az enyém vagy. - jelenti ki.
- Vagy velem mész át vagy sehogy. - mondta majd felém nyújtotta a kezét, én lassan bele csusztattam az én kezemet az övébe.

- Köszönöm. - mondtam halkan.

- Mire kell számítani? - kérdezi.

- Nem tudom erről nem mondott semmit. - mondom neki.

- Akkor bármire. Rendben.
- Adaline. Sosem múlt el a szeretetem. Mindig magam mellett éreztelek még ha ott sem voltál. - mondja csendesen és most olyan lágy volt a hangja.