Szabályszegők Előrendelhető!

17. fejezet

Lucy

A következő óra kezdetéig volt fél óra szünetünk, ami alatt igyekeztem meggyőzni Domot, hogy üljön vissza a helyére.

– Nekem tökéletesen megfelel itt is. Jó helyet fogtál ki. Meghúzódsz a tömegtől, hátrafele senki se fordul óra közben, ha nem zavarod meg az órát – magyarázta, miközben a laptopján megnyitotta a kultúra és társadalomelméletek szemináriumra megírt beadandóját.

Az előadó percek alatt szinte teljesen kiürült, mivel sokan nem erre az időpontra vették fel a tantárgyat. Csupán húszan lehettünk, nem többen.

Mielőtt kifejthettem volna nem tetszésemet a maradását illetően, csippant egyet a telefonom, jelezve, hogy jött egy üzenetem. Felfordítottam, majd a képernyőn felvillanó névre pillantottam. Zane válaszolt.

Zane üzenete: Akkor gondolom semmi akadálya nincs, hogy ma vagy hétvégén összefussunk. Mit szólnál egy kávéhoz? Mikor is végzel ma?

– Ez most komoly? – nyögött fel mellettem Dom, mire felé kaptam a fejem. Ennél feltűnőbben már nem is bámulhatta volna az iPhone-om.

– Már ne is haragudj, de milyen megfontolásból döntöttél úgy, hogy elolvashatod a privát üzeneteimet? – förmedtem rá, miközben mellkasomhoz szorítottam a készüléket.

– Legalább annyi közöm van hozzá, mint neked – nézett mélyen a szemembe.

– Nem, tévedsz. Semmi közöd nincs hozzá. Emlékeztesselek a szabályainkra? Hogy mindketten azzal találkozunk, akivel akarunk, anélkül, hogy be kellene számolnunk a másiknak?

– Ez az előttig volt érvényben, míg ma reggel nem akartál új szabályt bevezetni. És mivel nem tisztáztuk, így egyelőre csak lóg a levegőben.

– Az egyik nem törli a másikat. És igen, komoly. Zane nem olyan, mint amilyennek korábban lefestetted – vettem azonnal a védelmem alá automatikusan.

– Milyen hülyeséggel tömte meg a fejed? – nézett rám lesajnálóan, mire az unszimpátia villámcsapásként vágott belém.

– Ülj el innen, Dom – feleltem mérgesen, majd utána emberszámba se vettem. El tudtam dönteni magam is, hogy mit és mit ne higgyek el. A rossz pletykákat az utóbbi kategóriát erősítették, mert miután beszéltem Zane-nel, rádöbbentem, hogy mindenki teljesen félre ismerte. Én pedig nem tartottam olyan embernek magam, aki nem adja meg neki az esélyt, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét.

– Nagyon naiv vagy, Lucy. Nem akarok neked rosszat, ezért ellenzem ennyire, hogy vele ismerkedj. Rajta kívül bárki másnak zöldutat adok...

– Még jó, hogy nem kell az engedélyed! – csattantam fel hirtelen.

Dominic tekintete elsötétült a reakcióm után. Arcvonásai megkeményedtek, száját vékony vonallá préselte, tartása megfeszült, a kezében tartott egeret pedig olyan erővel szorította, hogy félő volt, összeroppantja.

– Hülyeséget csinálsz, Lucy – mintha figyelmeztetésnek szánta volna, én azonban nem vettem komolyan. Egyedül az én dolgom volt eldönteni, hogy a pletykák, vagy Zane oldalára állok-e.

Tekintetemet levezettem a telefonomra, majd gépelni kezdtem.

Lucy üzenete: Persze, hogy nincs akadálya. Fél négykor végzek.

Zane üzenete: Remek, abban a fél órában, míg nem kezdődik az edzés, elmehetnénk meginni valamit. Nekem nincs több órám, szóval megvárlak a tanszékeden.

Lucy üzenete: Rendben.

Ezt követően elraktam a telefonomat, majd fél szemmel Domra pillantottam, csak hogy ne legyen feltűnő, arra azonban nem számítottam, hogy íriszeink össze fognak fonódni.