Poems and profound thoughts

Száműzött

Drága kis szülőházam,kiben fölnövekedém
Változatlan szépséged e még ?
Mint oly rég, ifjúságom hajnalán
Mikor falaid először megpillantám.

Mikor még voltam létimben,
csak nyíló zsenge virágszál.
S az élet viharai szirmaim
Minduntalan nem tépászták.

Áll e még a vén sudár fenyő
Kedves kis ablakod előtt
Fütyül e még boldog sárgarigó
Régi magyar siratót.

Van e bimbózó rózsa s tulipán
Kicsiny kiskertedben,
Nyílnak e még lila ibolyák
Amint újra dalol a kikelet.

Az esthajnalcsillag miként megjelenik,
S a kis farácsos ablakon kíváncsin betekint,
Jóanyám gondolsz e rám néha ,
Gyermekedre kit száműztél a nagyvilágba.

Elmond e megkövűlt szíved,
Egy egy gondviselő imát érettem,
S hazavársz e néha egy egy borús éjszakán
Mikor hiányom mardosva lelkedbe váj.

Tudd meg nem lészen többet érkezésem,
Bár halálom ér majd idegen tájon,
Kitagadott kapcarongya többé nem leszek
Sem házamnak,sem édesanyámnak.

2024.02.28