Újj élet, Régi érzelmek. [SZÜNETEL]

Üdv New Yorkban.

1. Fejezet:        
    Reggel  nagy nehezek kikeltem az ágyamból reggel 10 órát mutatott az órám, és már 11 órára itt a taxi ami elvisz New York városába, lementem a nappaliba és elbúcsúztam anyáéktól és nehezebb volt mint gondoltam.
- Fruzsi nagyon vigyázz magadra - Mondta anya és megölelt.
- Nyugi anya vigyázok egész életemben vigyáztam - mondtam és elengedett az öleléséből és apa nem búcsúzott csak egy ölelést meg egy arc puszit adott... ő már csak ilyen.
- Na sziasztok még látjuk egymást szeretlek titeket és köszönök mindent - mondtam a szüleimnek és mosolyogva elsétáltam  még elmentem a barátaimhoz és búcsút vettem tőlük is, miután megvolt a búcsúnk beültem a taxiba  mikor elindult éreztem hogy magam mögött hagytam azt az életet amit mindíg is élni akartam.. Hosszas utazás után New York vároaába értem elmentem a nagy templon mellett és gyönyörű volt a város, szebb mint az álmaimban, és a taxi elvitt a házba ahol laktam és be volt rendezve, így 9 órákkor feküdtem. Le. De a szomszédtól.nem nagyon tudtam aludni mert hallottam egy csaj nyögéseit és ez elég szar volt...

Reggel szarul keltem fel, és nem akartam bemenni a munkahelyemre egy éttermi kisegítőnek dolgozom,,,
Az étterembe mindíg ugyan azok az emberek, ugyan azok az arcok,
Egész nap dolgoztam és nem állttam meg, aztán este haza mentem hulla fáradtan, és megint csak nemtudtam, aludni mert megint azt a kényszerített nyögéseket hallottam..

Reggel felkeltem és kinéztem az ablakon és Őt láttam meg Krisszt azt a srácot akibe sok évvel ezelött bele zúgtam, azthittem hogy már elmúltak ezek az érzések de most ahogy itt nézem az ablakon keresztül, rájöttem hogy azokat az érzéseket csak a lelkem legmélyére száműztem, és elfolytottam, úgy szerettem Krisszt ahogy addigi életem során senki mást de ennek már legalább 4 éve azóta lemondtam róla és hagytam hogy élje az életét és nemtudom hogy ő tudta e azt hogy mit érzek iránta, de nem is számított az volt a lényeg hogy én szeretem...  és ez 4 évvel késöbb sem változott  és utáltam ezt az érzést mert tudtam hogy ő sosem fogja ugyan ezt érezni irántam És ahogy őt néztem az ablakon keresztül váratlanül ő is rám emelte a tekintetét Olyan Rideg, és egyben perzselő volt de én csak a Ridegséget és a kegyetlen pillantást vettem észre a perzselő érzést amit legbelül éreztem elfolytottam mert nem akartam ezt érezni,, és egyáltalán nem akartam iránta semmit sem érezni mert fájt a tudat hogy 4 évvel ezelött az iskolában össze voltam zárva vele és mégis olyan távolinak éreztem, ahogy most is szinte csak a sötétségben hallványan látom őt egy csillogást, igen egy olyan csillogást ami rideg és megöl ha közelítek hozzá, ami összetöri azt a szivet ami meg meri közelíteni...
Végül alig tudtam levenni a szemeimet Krisszről,,, de végül elsétáltam, és újra megértettem újra tudatosult bennem hogy Krissz sosem fogja visszonozni azt amit érzek, legyen az kinzó fájdalom, Mérhetetlen harag, ami azért kinozza és emészti a lelkemet mert Sosem lehetek ao ővé és ò sosem lehet az enyém sosem lehetünk egymáséi...

Felöltöztem és indultam a munkahelyemre egésznap dolgoztam el kellett terelnem a gondolataimat ha tudtam volna hogy Krissz a szomszédom lessz, ha tudtam volna hogy újra valamilyen szinten össze leszek zárva vele.. akkor nem költöztem volna ide de nem mehetek vissza Csak azért mert ő a szomszédom..