Pokoli kísértés

•HARMADIK RÉSZ•

•Kendra Hell•
- Még egyet. - lököm a poharam a pultos elé, aki szó nélkül újra is tölti.

- Mi az oka annak, hogy egy ilyen szép lány ennyire igyekszik berúgni? - tölt megint, pedig most nem is kértem.

Mi az oka? A szüleim utálnak, és mindent megtesznek, hogy megkeserítsék az életem. Az anyám nemrég a fejemhez vágta, hogy jobb lett volna ha meg sem születek, és, hogy mennyire szégyelli, hogy a lánya vagyok. Apám szerint egy olcsó kurva vagyok, a bátyám szerint meg egy vesztes. Ha valakinek így telnek a mindennapjai néha akaratlanul is betelik a pohár, akármennyire is szarik mindenre. És ilyenkor az alkohol tökéletes megoldás.

- Nehéz napom volt. - foglalom össze röviden.

- És akarsz róla beszélni? - támasztja állát a tenyereibe.

- Nem igazán. - csúsztatom közelebb a poharam. - Inkább még egy konyakot szeretnék.

- Én is. - ül le mellém egy férfi, de egy pillantást sem vetek rá, csak gyorsan lehajtom az alkoholos folyadékot. - Szia. - a szemem sarkából látom, hogy felém fordul.

- Szia. - vezetem felé én is a pillantásom. Olyan érzésem támad, mintha már láttam volna őt.

- Matt. - mutatkozik be pimasz mosollyal az arcán, mire leesik miért annyira ismerős. Reggel is ő volt ott a kávézóban.

- Kendra. - tudatom vele a nevemet én is.

- Illik hozzád ez a név. - erre csak egy furcsa pillantást küldök felé.

- Kifejtenéd?

- Igaz, hogy nem ismerlek, de biztos vagyok benne, hogy okos vagy, ami ugye a nevednek az egyik jelentése. Azon kívül a Kendra névről a vadság és a szenvedély jut eszembe, és van egy olyan érzésem, hogy ezek is tökéletesen illenek rád. - érdekes megközelítés.

- Érdekes gondolat. De ráhibáztál, ezek mint igazak rám. - vonom meg a vállam. - És a te neved mit jelent?

- Az Úr ajándéka.

- És egyet értesz ezzel? - szentelem neki minden figyelmem.

- A szerénységem nem engedi, hogy ezt egy az egyben kimondjam.. de igen, tökéletesen egyet értek. - szavai hallatán halványan elmosolyodok. - Jól áll neked ha mosolyogsz, de tudod mi állna még jobban?

- Ha kéjesen nyöszörögnék? - húzom fel a szemöldököm.

- Ez sokkal jobb mint amit én akartam mondani.

- Miért, mit akartál mondani? - talán rosszul tippeltem volna?

- Nem pont így fogalmaztam volna, de a lényege nagyon hasonló lett volna. - nagyon dögös pasi, igazi szívtipró. Fekete kócos haj, sötétbarna igéző szemek, és tökéletesen baba arc. Az öltönyén látszik, hogy gazdag, ahogy az óráján is. - Mond csak Kendra, van rá esély, hogy bebizonyítsd tényleg jól állnak neked a kéjes nyögések?

- Tetszik, hogy gyorsan a lényegre térsz. - intek a pincérnek. - Miből gondolod, hogy van nálam esélyed? És miből gondolod, hogy nem járok senkivel?

- Lehetek őszinte? - csak hümmögve válaszolok. - Ha lenne pasid, nem egyedül innál itt. De ha tévedek.. az sem zavarna. És épp arra próbálok rájönni, hogy van-e esélyem nálad, de szerintem mindketten tudjuk a választ.

- Túl nagy az arcod. - tetszik, hogy ennyire magabiztos. - Most azt akarod mondani, hogy szívesen megmutatod, hogy nem csak az arcod.

- Jó vagy. - bólint elismerően. - Szóval?