2. Fejezet

25 1 0
                                    

2.Fejezet
Miután elviharzottam elmentem sétálni egy jót kiszellöztettem a fejem, mégis hogy lehet hogy Alen a mostoha bátyám, boxoló, és élvezi az egészet...  de én sosem fogom a bátyámnak tekinteni.  Mikor 1 héttel ez elött a szemébe néztem mmegnyugvás fogott el és éleetemben először olyan érzések születtek meg bennem amit eddig nem is tudtam hogy léteznek.. szinte abban a pillanatban elfolytottam mert féltem...  mindegy.  Nemtudom hogy meddig lehettem az ucán így 21. Óra felé haza is mentem.. befeküdtem az ágyamba de csak forgolódtam és nemtudtam aludni úgy föntöttem hogy le megyek a konyhába egy kis vizet vagy kávét inni,  le is mentem és szépen nyugodtan csináltam a kávèt mikor egy mély hangot hallottam a hátam mögött Alen volt és én megfordultam
- Nem tudsz aludni húgicám? - kérdeztem pimasz mosolyal az arcán és közben a konyha válfájának támaszkodott
- Hát képzeld el nemtudok elaludni. És te is jól tudod hogy nem vagyok a húgod. - mondtam gyülölettel nézve rá.
- Márpedig pillanatnyilag a mostoha húgom vagy fogadd el. - mondta és lehervadt a mosoly az arcáról.
- már pedig nem fogom elfogadni - mondtam
- Nekem mindegy de nehogy azt hidd hogy áhítozva vártam ezt a kibaszott napot mert nem akartam hogy legyen egy kibaszott lány testvérem - mondta és közelebb lépett hozzám mélyen a szemembe nézett és gyülölet csillogott a szemében
Áltam a tekintetét és végül ő volt az aki levette rólam a szemeit és elment...
Én vissza mentem a szobámba és elaludtam.
Reggel: Fáradtan keltem fel ma volt az első tanítási nap az egyetemen és felöltöztem..
Lementem reggelizni.
- jó reggelt. - mondtam és leültem az egyik székre az asztalhoz..
- neked is Kicsim Ebben az évben Alen lesz a soföröd. Az iskolához meg vissza - mondta anya
-  hát hogyne... - mondtam unottan
- jaj ne már kicsit. Tudom hogy szörnyú de azt akarom hogy jól kijöjjetek egymással - mondta anyám
Én erre már nem szoltam semmit csak kimentem a fekete BMW-hez.  Alen már a kocsiban ült és ez még nem elég ő is az osztályomba fog járni..  szuper ezzel kezdem a reggelemet..

A suliban bemutatkoztam én voltan az új lány szereztem egy barátnőt Bridans  Nikolett a neve. És jó volt az első napom azt leszámítva hogy a fiúk úgy néztek blhee... undorító. De Alen ránézett mindegyikre és elfordították a tekintetüket...
Letelt a napom és elköszöntem a narátnőmtöl és a kocsihoz sétáltam beültem és az egész utat csendben töltötten nem volt mit mondanom Alen-nak. És nem is akaetam hozzá szólni..
A kocsival teljesen más útvonalon ment
- hé nem erre van az otthonunk - mondtam neki de rá sem néztem
- most nem haza megyünk,,, elviszlek egy helyre. - mondta és az utat figyelte
- miért? Hírtelen barátkozni akarsz velem? - kérdeztem flegmán
- Úgy van Igen mert ezt már nem bírom. - mondta - mem bírom hogy gyülölettel nézünk egymásra csak azért mert én egy hiszékeny kiscsajnak tartalak te meg Engem egy vagány bunkó flegma srácnak tartasz engem. És ha egy fedél alatt akarunk élni meg kell ismernünk egymást, Úgy értem barátkozni. - és hírtelen lefékezett
-  Igazad van.  - mondtam és kiszáltam a kocsiból.
Egy ház volt ott és egy füves rész. Mellette meg egy folyó amiben lehetett úszni.
- Ez gyönyörű - mondtam és elmosolyodtam Alen rám nézett és ő is nevetett
- igen gyönyörű. - mondta de engem nézett és én elfordítottam a tekintetem róla...
- Mit szeretsz csinálni? - Kérdezte miközben bementünk a kis házba.  És leültünk
- Olvasni, sétálni, zenét hallgatni és szeretem bámulni a csillagos eget. Esténként. - soroltam fel.
- azt énis szeretem nézni a csillagos eget. - mondta.
- miért voltál aznap az edző terembe? - tettem fel a kérdést.
- mert ideges voltam és utáltam mindent nemtudtam elfogadni azt a tényt hogy lesz egy mostoha anyám, és húgom. - a hajába túrt. - és bocs hogy aznap összevéreztem a pólódat az ellenfelem vérével ezért nem kell az első sorban állni.. - nevetett rám
- Semmi baj... Olyan ismert vagy a suliba. Miért néztél a többi fiúkra. Mikor engem vizslattak a szemükkel? - kérdeztem
- mert nemszeretem ha sokáig bámulnak egy lányt és mégjobban nem ha Az a lány te vagy - mondta és nem nagyon értettem
- ezzel mire célzol. - kérdeztem és néztem a szemébe. Zöld szemei rabul ejtették az egyéimet.
- a húgom vagy nem számít higy mit gondolnak mások 3 napja az vagy. És csak ez számít. - mondta szóval elfogadta. 
-  Elfogadtad hogy én vagyok a mostoha húgod és anyám a mostoha anyád. - mondtam
- Igen elfogadtam. - mondta. - szoval ezennel barátok vagyunk? - tette fel a kérdést.
- igen barátok vagyunk. - A hajamat felgumiztam - de ideje haza menni. - mondtam és felálltam de Alen a helyén ült még mindíg - jössz. - mondtam és elindultam  a kocsihoz mentünk és beszálltunk. A haza vezető uton. Beszélgettünk értelmetlen dolgokról...
Míg végül haza értünk és úgy föntöttünk hogy megnézünk együtt egy filmet de én fílmézés közben elaludtam és mikor felébredtem a szobámban ébredtem...

A Rosszfiú és a mostoha húga  [BEFEJEZETT]Où les histoires vivent. Découvrez maintenant