Corrupt

1 Fejezet - Erika

Semmi oka nem lenne rá, hogy megjelenjen a bátyja búcsúztatóján, hiszen ki nem állhatták egymást, így... Nem, nem lesz itt.

Könnyű pulóverem ujját felhajtva besietek a Crist-ház bejárati ajtaján, és gyors léptekkel átsétálok az előcsarnokon, egyenesen a lépcső felé.

A szemem sarkából kiszúrtam, hogy a komornyik a sarkon fordul, de nem álltam meg.

"Miss Fane!" - kiáltott utánam. "Nagyon elkésett."

"Igen, tudom."

"Crist asszony már kereste magát - mutatott rá.

A szemöldököm az egekbe szökött. Megálltam és megfordultam. A korlát mellet fordultam vissza.

"Tényleg?" Meglepetten néztem rá.

Bosszúsan elhúzta az ajkát. "Nos, ő küldött, hogy megkeresselek."

Mosolyra húzódott a szám, és a korlát fölé hajoltam, egy gyors puszit nyomva a homlokára.

"Nos, itt vagyok - biztosítottam róla. Most már visszatérhetsz a fontos feladataidhoz."

Megfordultam, és felmentem a lépcsőn, miközben hallottam a halk zenét, ami a teraszon zajló buliból jött.

Igen, erősen kétlem, hogy Delia Crist, anyám legjobb barátnője és Thunder Bay, a mi kis keleti parti közösségünk matriarchája, azzal töltötte volna a drága idejét, hogy engem keressen.

"A ruhád az ágyadon van!" - kiáltott utánam, amikor a sarkon átmentem.
Bosszús sóhajjal kifújtam magam, és végighajtottam a gyengén megvilágított folyosón, miközben az orrom alatt morogtam: "Köszönöm, Edward."

Nem volt szükségem új ruhára. Már így is volt néhány, amit csak egyszer viseltem, és tizenkilenc évesen már határozottan ki tudtam választani a saját ruháimat. Nem mintha amúgy is itt lenne, hogy lássa, és ha itt lenne is, nem nézne rám.

Nem. Hálásnak kellene lennem. Mrs. Crist gondolt rám, és kedves volt tőle, hogy gondoskodott róla, hogy legyen ruhám, amit felvehetek.

Könnyű homokfoltok borították a lábamat és a lábfejemet, én pedig lefelé nyúltam, hogy megragadjam a laza farmernadrágom végét, és pontosan számba vegyem, mennyire vizes lettem lent a parton. Szükségem lesz zuhanyra?
Nem, már elkéstem. A fenébe is.

A szobámba merülve - amit Cristék adtak nekem éjszakára - kiszúrtam egy szexi fehér koktélruhát az ágyon, és azonnal vetkőzni kezdtem.

A vékony spagettipántok szinte semmit sem tettek a melleim megtartásáért, de tökéletesen illeszkedett a testemhez, és a bőröm sötétebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt. Mrs. Cristnek fantasztikus ízlése volt, és valószínűleg ez egy jó dolog, hogy végül is ő vette nekem a ruhát. Túlságosan lefoglalt a holnapi iskolába készülődés, hogy azzal foglalkozzak, mit vegyek fel ma este.

Már csak tizenkét óra.

Berohantam a fürdőszobába, leöblítettem a vádlimról és a lábamról a homokot, amit a séta során szedtem fel, majd gyorsan kifésültem hosszú, szőke hajamat és felkentem egy kis szájfényt.

Visszasietettem a hálószobába, felkaptam a barnásbarna pántos magassarkút, amit a ruha mellett hagyott, és visszarohantam az előszobába, majd le a lépcsőn.

A szívem egyre hevesebben vert, és egyre erősebben kocogtam át az előcsarnokon, a ház hátsó része felé. Holnap ilyenkor már teljesen magamra maradok - se anya, se Crists, se emlékek...

És ami a legfontosabb, nem kellene azon tűnődnöm, reménykednem vagy rettegnem, hogy találkozom vele. Vagy az öröm és a gyötrelem határán táncolni, amikor meglátom. Nem. Képes lennék kinyújtani a karomat, körbe-körbe forogni, és egyetlen ismerősömhöz sem érnék hozzá.