Pokoli kísértés

•MÁSODIK RÉSZ•

- Üdv, Mr. Miller. - támaszkodik neki az ajtófélfának. - Gondolom a szüleimhez jött.

- Igen. - köszörülöm meg a torkom.

- Még nincsenek itthon. - közli velem, de nem áll el az útból.

- Ötre beszéltük meg. - erre csak megvonja a vállát. - Azért beenged?

Nem válaszol, csak szem forgatva lép odébb, hogy beléphessek az oroszlán barlangjába. Egyből egy hatalmas nappali fogad, mellette pedig egy szintén nagy méretű konyha. Modern és letisztult, de mégis teljesen komor és rideg. Pont mint Kendra. A lépcső felé pillantva veszek észre egy negyvenéves golfozónak öltözött srácot, aki valószínűleg a másik Hell gyerek.

- Üdvözlöm tanár úr. - siet felém lelkesen. - Daniel Hell vagyok. Mi még nem találkoztunk, de holnap lesz velem is egy órája. - nyújtja felém a kezét.

- Weston Miller. - fogadom el felém nyújtott kezét. Gyenge kézfogás. Én is kicsit megszorítom az övét, mire sziszegve adja a tudtomra, hogy fájt neki. Puhány.

- A szüleim hamarosan hazaérnek. Addig megkínálhatom egy kávéval? - nagyon teper, hogy bevágódjon.

- Nem kérek köszönöm. Mikor lesz az a hamarosan? - pillantok az órámra.

- Talán negyed óra. Néha előfordul, hogy túlóráznak. Foglaljon helyet. - int a kanapé felé, én pedig kelletlenül, de helyet foglalok. Kendra továbbra is egy helyben állva figyel minket, és úgy tűnik jól szórakozik a testvére túlbuzgó hozzáállásán. Nem úgy tűnik mintha csatlakozni akarna hozzánk. Pedig vele még inkább beszélgetnék mint a mellettem ülő stréberrel.

Figyelem magabiztos lépteit ahogy a hűtő felé közeledik, és egy sört vesz elő, amit könnyedén ki is bont. Egy cigarettás dobozzal a kezében szótlanul vonul ki a teraszra. Legalábbis szerintem egy terasz.

Bár meglehetősen ellenszenves a viselkedése, mégis tetszik a stílusa. Laza és nem törődöm. Pont amilyen én is vagyok. Persze tanárként el kell nyomnom ezt az énemet, munka közben legalábbis mindenképpen.

- Bocsásson meg a húgomnak, nem tudja mit jelent a jó modor. - kezd magyarázkodni, pedig teljesen felesleges. - Biztos nem kínálhatom meg valamivel?

Hála isten nem kell válaszolnom, mert az újdonsült kollégáim ebben a pillanatban lépnek be az ajtón.

- Weston, sajnáljuk, hogy késtünk, elhúzódott a papírmunka. - kérnek illedelmesen bocsánatot. Az ilyesmi nagyon nem az én világom.

- Semmi baj. - bólintok határozottan.

- Látom már megismerte a fiunkat. Daniel, megkínáltad valamivel?

- Természetesen, de visszautasította. - húzza ki magát mikor válaszol az anyjának.

- Most már felmehetsz a szobádba. - hűha. Itt aztán rend van.

- Kendra a teraszon dohányzik és sörözik. - látszik a srácon, hogy élvezettel mártja be a húgát, ami egy kicsit sem szimpatikus nekem. Nem azért mert védeném Kendrát, sokkal inkább azért mert mindezt kibaszásból csinálja.

- Majd elbeszélgetek vele. - indul Pamela a terasz felé. - Elnézést a kellemetlenségért, csak egy pillanat.

- Daniel, kérlek most menj fel a szobádba. - a srác csak bólint, és szó nélkül indul is. Semmi kétségem afelől, hogy Daniel örökké anyuci és apuci pici fia lesz. - Sajnálom ha a lányom tiszteletlen volt veled. Nem tudunk vele mit kezdeni, ő egy lázadó típus.

- Nincs ezzel semmi baj, még csak kamasz. - úgy döntök, hogy nem köpöm be a szülei előtt a mai miatt, valószínűleg ezen kívül is van okuk dühösnek lenni rá.