Ellenséges szív

1. rész

  Iskola, első nap. Be sem kell mutatnom. A reggeli korán kelést, a kapkodást, na meg persze az új iskolát és az új környezetet sem.
  Megszólalt az ébresztő amit 2-3 percig hallgattam, majd fáradtan lenyomtam. Felkeltem az ágyból, felöltöztem egy kényelmes, meleg őszi ruhába, majd lementem reggelizni.

-Jó reggelt!-köszöntem, és lehuppantam a székre.
-Jó reggelt Jázmin, várod már a mai napot?-kérdezte anya, és a kezembe nyomta a műzlis zacskót egy tányérral együtt.
-Nem igazán, de kíváncsi vagyok.-mondtam, miután megreggeliztem és felmentem az emeletre.

Össze pakoltam, fogat mostam, megfésültem a hajamat, majd elköszöntem és elindultam az iskola felé. Nem volt messze, öt perc séta után már láttam is a suli kapuját, ami egy hatalmas épületre nyílt. Mire oda értem, a sok diák csak ment be a hatalmas kapun, én pedig utánuk. Egy kedves, ősz hajú, magas nő mosolygott rám majd köszönt.     

-Szép napot, kishölgy! Ugye ma van az első napod?-kérdezte kedvesen miközben magához hívott.
-Jó reggelt! Igen.-köszöntem vissza.
-Ennek örülök, remélem jól fogod magad érezni nálunk! Enikő tanárnő vagyok, de egyben az iskola igazgatója is. A te tantermed az emeleten van a bal oldali folyosón.-mondta lelkesen és én már indultam is a hatalmas iskola felé, amerre a tanárnő mutatott.

A fala barna, kicsit kopottabb, jobbra egy nagy tó amit fák vesznek körül mellette padok sorakoznak és rajta diákok beszélgetnek. Felsiettem a terembe, ahol már páran bent beszélgettek. Oda sétáltam az ablak melletti padsorhoz és leültem a második padba. Csendben körbe néztem a teremben mire egy lány integetett felém az ajtóból. Vissza integettem, majd elindult és a középső padsorba, szinte mellém leült. Sosem láttam ezt a lányt, de kedvesnek tűnt.

-Szia Szofi vagyok! Te ki vagy? Nem láttalak még erre sehol. Ide valósi vagy? Ismersz innen valakit?-tette fel a kérdéseket sorban mire szóhoz tudtam jutni.-Jázmin vagyok, és igen, itt lakom innen nem messze.-válaszoltam.
-Örülök, hogy van egy ilyen szimpi lány az osztályban. Egy kicsit izgultam, hogy milyen lesz ez a nap de szerintem jó.-hadarta.
-Én is nagyon örülök, neked.-mosolyogtam rá, mire kifésülte barna haját a szeméből.
-Nézd.-szólt és az ajtó felé mutatott ahol egy szőke, kék szemű lány állt és körbe nézett az osztályban.
-Ide hívjuk? Lehet, hogy egyedül érzi magát.-mondtam, mire Szofi bólogatott és integettünk a félénk, szőke lánynak, aki elindult felénk.

Leült az előttem lévő padba, majd felénk fordult és köszönt.

-Sziasztok, Lilla vagyok.-mondta, és egy halvány mosoly látszott az arcán.
-Szia! Én Jázmin vagyok, ő pedig itt Szofi.-válaszoltam.

Lassan mindenki beért, és egy kis idő múlva egy fiatal rövid barna hajú tanár sietett be a terembe, lecsapta a táskáját az asztalra, majd kiállt a terem közepére, hogy mindenkit lásson.

-Jó reggelt, kedves diákok! Péter tanár úr vagyok, én leszek az osztályfőnökötök. Kérlek az első hétre mindenki egy kis névtáblát tegyen ki a padjára, hogy tudjuk kit, hogy hívnak. Köszönöm. Remélem mindenki jól fogja érezni magát, de ha bármi gond van szóljatok, az irodámban megtaláltok.-mondta és végig nézett az osztályon.

Mindenki bólogatott, utána pedig felolvasta a szerintem 100 oldalas házirendet, elmondta a szakköröket és minden fontosat, amit tudnunk kellett, majd megkérte Szofit, hogy ossza ki az órarendet. Csöngetés után beszélgettünk a két lánnyal, majd oda jött valaki.

-Sziasztok lányok! Nem láttalak még titeket! Én Kira vagyok és ő pedig ott a legjobb barátnőm Dorina.-mutatott az asztala felé, egy lányra aki éppen a tükörben nézegette magát, és a vállig érő barna haját igazgatta.
-Szia.-köszöntünk vissza és bemutatkoztunk neki, majd vihogva elment.

Nem volt szimpatikus, a barátnője sem, de a fiúk felé fordítottuk a fejünket akik éppen a telefonjukon játszottak, közben egymással ordibáltak. Csak szokásos fiúk. Csak játszanak és semmi különös nincs bennük, vagy ki tudja? Erre belépett az ajtón egy 180 cm magas, barna kócos hajú fiú. Elindult felénk, már a torkomban dobogott a szívem, de csak ledobta a mögöttem lévő padra a táskáját és a fiúkhoz lépett. Köszöntek egymásnak, aztán leült velük játszani. Mégis mit vártam? Hogy idejön aztán majd szerelmet vall? Miért tetszik ha nem is ismerem? Nem is értem. Ismét megszólalt a csengő, Péter tanár úr, akit már Szofi el is nevezett Petrezselyemnek, ismét belépett a tanterembe, és a nemrég érkezett fiú felé fordította a fejét.

-Jó napot neked is. Te hol voltál? És téged hogy szólíthatlak?-vonta kérdőre a fiút.
-Jó napot tanár úr! Máté vagyok. Elnézést a késésért, nehéz volt reggel felkelni. Tudja milyen ez.-válaszolt, majd a tanár bólintott és nem adott a fiúnak hiányzást, csak mert első nap van.

Az órák után össze pakoltunk, és a lányokkal, elindultunk körbe nézni az iskolában. Bepakoltunk a szekrényünkbe, majd kimentünk és tettünk egy sétát a kis tó körül, közben beszélgettünk.

-Csak nekem nem tetszik Kira és Dorina?-kérdezte Lilla, és bele kortyolt az üdítőjébe.
-Nekem sem, de nekem a fiúk sem tetszenek, mondjuk átlagos fiúk.-válaszoltam majd a lányok helyeseltek.
-De várj! Láttam, hogy néztél rá! Ne tagadd, tetszik neked Máté és még csak első nap van.-kuncogott Szofi, majd elmosolyodtam.
-Hát az lehet, de nem is ismerem.
-Igaz.- válaszolt Szofi, majd szépen lassan vissza mentünk az iskolához.

Elköszöntünk egymástól, majd hazamentünk. Otthon, ahogy bementem az ajtón finom illatok vártak. Ha jól éreztem palacsinta, az egyik kedvencem.

-Jázmin! Milyen volt az első nap?-szólt oda anya aki éppen felcsavarta a palacsintát.
-Jó volt, de inkább evés közben mesélek.-válaszoltam, felakasztottam a kabátom a fogasra és leültem enni.

Evés közben elmeséltem a napom, felmentem a szobába és ráírtam a lányokra. Hosszasan beszélgettünk, majd elköszöntünk és elkészültem az alváshoz. Megágyaztam, behúztam a függönyt, felkapcsoltam a kis lámpámat majd bebújtam az ágyba és még egy kicsit telefonoztam. Nem telt sok időbe és elaludtam, de vártam mi lesz holnap, és akármennyire nem ismerem Mátét rá gondoltam, olyan helyes, de inkább hagyjuk is hisz nem is ismerem.