A magányos lovag

1.Fejezet

A vér patakokban folyt, az emberek üvöltése egyre jobban erősödött, de ezek a hangok azon nyomban megszűntek mikor az első győzelmi kiáltás hallatszódott. Sir Tristram ,,a Harcos" megelégedve nézte ahogyan katonái ünnepelnek a nehéz s hosszú csata után. ,,Azt hittem sose lesz vége"- mondta a főhős, mire mindenkinek a füléig ért a mosolya, páran jó hangos nevetésbe is kezdtek. Sir Tristram amennyire boldog s jószívű, annyira keményen bánt vele az élet. Gyermekkorában meggyilkolták a szüleit, testvéreit, ami mindig hatalmas nyomot hagyott a lelkében. Egyetlen és igaz barátja Sir Jaime maradt neki ebben az életben akire az életét is rá bízná. Testvérekként tekintenek egymásra,  mindig támaszt nyújtottak egymásnak egyaránt a csatamezőn, és azon kívül is. Kettejük kapcsolata a lojalitásra és a kölcsönös tiszteletre épült. Viszont a jellemük eltérő volt, míg Sir Tristram mindenki előtt titkolja valódi személyiségét, Sir Jaime a saját arcát mutatja, de a főhősünknek meg volt az oka, hogy miért leplezi igazi jellemét, mivel a múltban már nagyon sokszor kihasználták a jó szíve miatt. A mulatság után mindenki elszunnyadt, főhősünk se tett másképp. Van egy visszatérő álma, miként egy fal mellett ül megsebesülve és kezdi elhagyni az életerejét, és mikor már teljesen hátat fordítana a földi létnek, mindig akkor ébred föl. Úgy érzi ez az álom kísérti őt. Pirkadatkor indulnak is vissza a királyi palotába, hogy közöljék e remek győzelmi hírt. Sir Tristram felpattant fehér lovára kinek a neve Tornádótalp volt, mivel a királyságban senki sem tudta vele felvenni a versenyt. Mikor visszatértek a fővárosba, a főhős, és hű társa Sir Jaime együtt léptek a király színe elé, ki örömmel fogadta a hírt. ,,Tudtam hogy jó embereket küldtem erre a feladatra"- mondta a derültséggel teli király. Pár héttel később az uralkodó rendkívüli gyűlést hívott össze, hogy közölje a hírt, miként Franciaország betört az országba. Megparancsolta tehát, hogy hadakozzanak a betolakodó nemzettel szemben. ,,Sir Tristram, egy szóra"- mondta a király, mire a lovag azon nyomban az ura elé lépett. ,,Igen felség?"- mondta. Az uralkodó elégedettséggel mondta a lovagnak: ,,Te vagy a leghűségesebb és legjobb harcosom, soha nem hagytál cserben amit semmiképpen nem feledek. Vigyázz magadra barátom". E monológ nagy hatással volt a főszereplőre, már egy kis könnycsepp is lecsordogált a makulátlan orcáján.