Tiltott szerelem... 🥀💕||✅

17.rész

Kivettem a sütiket a sütőből, megvártam míg kihül, aztán dobozba raktam, és eltettem a hűtőbe. Elpakoltam magam után és felmentem a szobába. Benyomtám valami hangos zenét és elkezdtem kidolgozni egy koreográfiát rá. Pár óra után fáradtan rogytam a földre és fújtam ki magam. A zene ment tovább, ordított, mint az érzéseim. Végül felkeltem, lenyomtam a zenét és bementem a fürdőbe. Engedtem meleg vizet a kádba, majd felhaboztam. Hoztam magamnak bort, meg gondoltam eszek egy kis epret, hátha. Beültem a kádba és el indítottam egy filmet.

Miután kiraktam már érkeztek is a reakciók, amiket meg se nyitottam. Egyet kivéve. Ami Danitól jött.
Tdanny_official:Jobban vagy, Gyönyörű?
Elmosolyodtam az üzenetén és azonnal gépelni kezdtem a választ.
Emma_Gödöllei:Igen jobban, köszi, hogy beszéltünk
Erre már csak egy szívet küldött, gondolom dolga akadt. Mosolyogni tudtam csak azon, hogy érdeklődik irántam. Megnéztem egy filmet, majd kiszálltam a kihült vízből. Gyorsan rendbe szedtem magam, aztán bementem a szobába. Eléggé émelyegtem és rosszul voltam, úgyhogy megpróbáltam pihenni egy kicsit. Hajnalba arra ébredtem mikor hazáértek a fiúk. Manu benézett a szobámba, mire felemeltem a fejem.
-Szia - mosolyogtam rá álmosan és felültem.
-Szia Hugi - ült le az ágyam szélére. - Mizu volt? - simította meg a kézfejemet.
-Minden oké volt. Nem vagytok éhesek? - kérdeztem.
-Hát igazából Spacc végig hisztizte az utat, hogy álljunk meg valahol, de autópályán jöttünk, úgyhogy nem tudtunk hol megállni - nevetett, mire én is elmosolyodtam.
-A hűtőbe raktam a sütit. Egyetek belőle - mondtam neki.
-Lejössz? - nézett rám vissza az ajtóból.
-Ja, mindjárt - keltem fel. Igazából fel akartam venni egy másik pólót, de aztán meggondoltam magam és lementem abba, ami volt rajtam.
-Sziasztok - mentem be a konyhába a fiúkhoz.
-Szia - köszöntek vissza szinte egyszerre. Leültem Kevin mellé, az asztal szélére.
-Milyenek voltak a koncertek? - kérdeztem, miközben a srácok ettek.
-Jók, szerintem rég éreztük ilyen jól magukat - felelte Bruno, harapva egyet a sütibe.
-Ennek örülök - mosolyogtam rájuk.
-Jó a pólód - mutatott rám Kevin. Lenéztem magamra, majd vissza a fiúra.
-Tudom - mondtam, mire elnevettük magunkat. Nyilván tudta, hogy Danié, hisz láthatta már rajta. A többiek is, csak valszeg nekik nem esett le ilyen gyorsan.
-Te mit csináltál itthon egyedül? - kérdezte Milo.
-Igazából semmi értelmeset. Egyedül talán az volt az, hogy sütöttem. - vontam vállat.
-És, ahogy láttam nem ettél belőle - nézett rá Manu.
-Mi? - kérdeztem vissza. A szívem össze-vissza kalapált. Nem tudhatja meg.
-Hugi... - nézett rám, aggódással a szemeiben - Dani felhívott. Mondta, hogy beszéltetek és azt is, hogy mi történt. - mondta, és forogni kezdett velem a világ. Szó nélkül kitoltam a széket és felszaladtam a szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót és háttal neki dőltem annak. Lecsúsztam az aljáig és lábaim felhúztam, majd átkulcsoltam őket. Elővettem a telefonom és Danit kezdtem hívni.
📞Szia - vette fel, viszonylag gyorsan.
📞Miért szóltál Manunak? - kérdeztem, köszönés nélkül.
📞Miről? - kérdezett vissza nevetve.
📞Amiről én bizalomból beszéltem neked - vágtam rá, és a könnyek elkezdtek folyni a szememből.
📞Kislány, segítségre van szükséged
📞Nincs! Nem akartam, hogy a bátyám megtudja, mert csak aggódna! Jól vagyok, Dani! - mondtam a telefonba, sírva.
📞Nem kislány... Nem vagy jól - mondta, én pedig tudtam, hogy igaza van. Nem szóltam semmit, csak leraktam a telefont. Magam mellé dobtam a földre és a tenyerembe temettem az arcom. Nem sokáig ültem így, mivel valaki kopogott az ajtón. Megtöröltem az arcom, felálltam és kinyitottam az ajtót. Kevin állt velem szembe. Arrébb álltam, mire ő belépett a szobámba. Leültem az ágyra, ő pedig mellém és magához húzott. A vállára hajtottam a fejem, a fiú pedig a hátam simogatta.
-Elmondod az igazat? Legalább nekem? - kérdezte, rám nézve. Nem néztem rá, csak a földet bámultam. Sóhajtottam egyet.
-Amikor kimentem a reptérre, akkor igazából nem csak elköszöntem Danitól. Vagyis elköszöntem, csak nem úgy, ahogy ti gondoltátok - temettem a tenyerembe az arcom.
-Hanem? - kérdezett vissza Kevin kedvesen. Bíztam benne. Lehet, hogy közre játszott, hogy Dani legjobb barátja, de bíztam benne.
-Megcsókoltam - mondtam ki végül. Kevin mosolyogva nézett rám - Úgy gondoltuk, hogy megpróbáljuk együtt, viszont a bátyám miatt titokban tartjuk. Mindennap beszéltünk, talán többször is. - meséltem neki, és közben nem bírtam abbahagyni a mosolygást. - Aztán... Amikor a sütihez voltam lent cuccokért a boltba, akkor mögöttem három lány az alakomat kezdte fikázni. Előtte se ettem már egy ideje, mert bűntudatom volt. Ezt elmondtam Daninak, ezek szerint ő pedig felhívta a bátyámat. Nem akartam, hogy tudja, mert csak aggódna - fejeztem be, és újra visszadöntöttem Kevin vállára a fejem. Átkarolta a derekam és megsimította az oldalamat.
-Haragszol rá? Danira? - kérdezte meg végül.
-Egy kicsit asszem igen. Tudom, hogy csak jót akar, de... Nemtom - feleltem bizonytalanul.
-Ezt akartam mondani. Szeret téged, csak jót akar.
-Tudtál rólunk. Igaz? - nyomtam a fejem a vállába, mosolyogva.
-Igen. Tegnap mondta el. És most nagynak érzem magam, hogy mindketten ennyire bíztok bennem - húzta ki magát önelégülten. Nevetve megöleltem.
-Köszönöm, hogy meghallgattál - hálálkodtam.
-Nem kell megköszönnöd. Bármikor - ölelte vissza a derekamat.

Manu tudja a dolgot, Kevin a másik dolgot, Emma és Dani közt konfliktus. Ajjjjjajjjj mi lesz még itt🤐💕