Érdekelsz

ELSŐ

Éppen készülődök ,kövi órára amikor a magyar tanárnő oda hív magához.

-Roxana,nagyon rosszul állsz magyarból.
-Maga szerint hülye vagyok, tudom és?-ezt mondtam volna ha egy gyökér tanuló lennék,de tisztelet stb.Tehát ezt mondtam:
-Igen tudom tanárnő.
-Korrepetálást javaslok neked,van is egy számodra megfelelő tanuló.Áh jön is, Nicholas!
-Tessék tanárnő,hivatott.
Ursula tanárnő megköszörüli torkát,és folytatja.
-Tehát Nicholas,ő itt Roxana akit korrepetálnod kell.-a kell-re más hangsúlyt fektetett.

Felhúzott szemöldökkel nézek a srácra észre se vettem eddig.
Hmm nem rossz bár lenne mit alakítani rajta.De mielőtt elítélnétek,nem vagyok pasi faló,sem utca lány,vagy esetleg ribi,nem járok mini "rucikba",nem vagyok agyon sminkelt se.

Inkább nem mutatom magam annak aki vagyok,mert már egyszer összetörtek lány vagyok,de ezt persze nem tudja senki.Nem sokan ismerik azt az oldalamat.

A srác hangja ránt vissza az elmélkedésből.
-Rox-micsoda hogy hívott?-neked mikor lenne jó?
-Ma?-kérdezem totál semmilyen hangon.
-Hánykor?
-Suli után,nálam?Kint várlak a suli előtt majd.
Bólint és köszönés nélkül elsiet.

-----

Ebédszünetnél,egyetlen bizalmasom alias legjobb barátnőm,kérdezgetett is tőlem,hogy mi volt a szünetben.
- Ursula tanárnő,az átlagom miatt, mondta hogy valakinek korrepetálnia kell.Ez pedig Nicholas lesz.
- És mikor?
- Hát éppenséggel ma délután, nálam,nem is tudok veled haza menni.
- Na és hogy néz ki ez a Nicholas?-húzogatja sejtelmesen a szemöldökét.
- Nem rossz.Lenne rajta még alakítani rajta.
- Na és mit?-húzza vigyorra száját barátnőm.
-Kicsit vágni a hajából,vagyis oldalt felnyírni kicsit jobban.Tudod,olyan taper stílusba,mert a homlokánál a haj hossz meg van.

Még beszélgettünk,utána,elindultunk kifelé a suliból,merthogy mára ennyi volt a suli.

-----

Már éppen hagytam volna a francba – mert megelégeltem a várakozást – mikor megjelent a késő srác.
-Csak ide ért..-motyogtam magamba.

- Mehetünk?
- Persze - forgatom a szemem.

Vajon miért késett?
 
Ez a kérdés járt a fejembe,igaz nem tartozik rám és nem nagyon érdekel,viszont kíváncsi természet vagyok,de végül nem kérdeztem meg.
Az út csendes volt talán amit hallottunk az a halk dúdolászásom volt.
Ezt dúdoltam:
Baby there another side,but you don't know,you don't know..

Mikor a házunk elé értünk,elővettem a kulcsomat,kinyitottam a kaput,aztán azt  vissza zártam.
Lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét,ami zárva volt vagyis anyuék nincsenek itthon.

Miután kinyitottam az ajtót, – és beléptünk – felakasztottam a kabátokat,beindultam a konyhába.
-Kérsz inni valamit?
-Egy pohár víz jó lenne,kösz.
Szem forgatva nyújtózkodtam fel,hogy elérjem,de hát mit akarok a 165 cm-el?
Kezdeném feladni,amikor is egy kéz nyúl fel mellettem és levesz egy poharat.
- Öhm,hát köszi. - türtem el egy tincset..zavaromban?!
Halvány mosolyra húzza ajkait,azokat a dús ajkakat...
Khmm.
- Na akkor leülünk tanulni?-kérdi.
Lassú bólintással válaszolok.

Sziusztook,megint új story🫣
Hogy tetszik?
Meglátom hogy mikor hozom a kövi részt,de sztem most neki állok a másodiknak.
Ha tán unatkoznál,néz bele a többi storymba,nem kötelező.
Puszi E.