Véletlen

Fény a sötétségben

-Éppen a lépcsőnél voltam...és Zoe hátulról meg lökött.

-Zoe. Az osztalytársad?

-Igen...

-Megyek beszélek vele egy kicsit.

-Mid fáj?

-Semmim, hiszen én egy igazi túlélő vagyok..

-Még a komoly hejzetekben is képles vagy viccelődni.-nézett rám aggodóan.

-Nyugi...-megfogtam a kezét és rá néztem.-Hiszen, én mindent ki bírok.-mosolyogtam rá mire a szemei könnybe lábadt.

-Tudom... De ez már neked is sok...nem tudsz mindig erős lenni.

-Anyád egyszer azt mondta.-kezdtem bele mire felkapta a fejét.-Hogyha erős akarok lenni akkor minden pofont el kell türni és soha nem szabad fel adni.-hirtelen át ölelt.

-Szeretlek...batyám.-öleltem vissza.

-Én is téged.-valtunk el egymástól. A kezem az ágyra esett és a szemem elkezdett lecsukódni.

-Lív! Ne, ne, ne, ne,.... Ne hagyj itt hallod!?

-Csak pihenek egy kicsit...jó?

-Lív!-végül teljes sötétséget láttam.
Hirtelen a sötétségben meg láttam magamat ahogyan össze gubózva ülök a semmiben. Oda mentem magamhoz.

-Én te lennék?-kérdeztem.

-Igen.

-Miért van ilyen sötét? És mi ez a kis szentjános bogár? Már alig van fénye.

-A szentjános bogár fénye azt jelzi, hogy mennyire bízol az emberekben.
A sötétség pedig azért ölel körbe minket mert kezdesz meghalni.

-Igazából?

-Úgy értem, hogy leg belül. A szíved darabokra van törve. Ez a közeped darabka maradt csak meg.-mutatott fel egy szívhez hasonló követ.

-Jo de mi ez a darabka?

-Ez a darab azért maradt meg mert még akad olyan ember akiben bízol. Pl: Noah, David, Ray, Cortez és Mark. Már csakis bennük bízol, senki másban. De most ideje vissza menned.

Amikor felkeltem meg láttam azokat a személyeket akikben meg bízok.

-Meddig aludtam?

-2 nap. Amikor az orvisiban azt mondtad, hogy most ménsz pihenni még ilyedtem. Féltünk, hogy nehogy elveszítsünk téged.

-Amikor mehetünk haza?

-Még 1 óra.

-Értem...

Noah:

-Mo...most még miért sírsz?-áltam fel.

-Azért mert....figyeltek rám és mert törődtök velem.

-Ez természetes hiszen szeretünk téged.

-Annyira sajnálom....-ekkor úgy kezdett el sírni mint még soha. Még egyszer sem láttam Lívet így sírni mint most. Mindannyian oda mentünk hozzá és meg öleltük.

-Köszönöm....hogy vagytok nekem.

-Mi köszönjük, hogy te vagy nekünk.-mondta Raya mosolyogva.

Lív:

Már eltelt az egy óra. Mindenki haza ment.

-Óvatosan.-segitettek leülni a kanapéra.

-Hozok enni valót.

Újra hétvége van.

-A ragon kivül is eszel valamit?-kérdezte hirtelen Noah.

-Honnan...?

-A szobádban az asztal tele van orbit csomaggal és egy üveg víz is van ott.

-Nem.

-Minek kinzod magad?

-Nem tudom..

-Majd még beszéljük. De most filmezzünk.

-Benne vagyok.-mosolyogtam őszintén.

-Jó mosolyogni látni.-huppantak le mellém.

-Mit nézzünk?

-Deadpool!

-Izginek hangzik.

-Eléggé vicces.

-Te már láttad?

-Csak az előzetest.

-Akkor Let's Go!!!