Újra Együtt

217 17 0
                                    

Sziasztoook!
Mielőtt olvassátok ezt a részt szeretném megköszönni hogy nemsokára elérjük a 200  (!) olvasót! Nekem ez nagyon nagy öröm!
Köszönöm hogy ennyien olvassátok a könyveimet, és hogy ennyien nyomtok rá vote-ot!

Sziasztoook! Mielőtt olvassátok ezt a részt szeretném megköszönni hogy nemsokára elérjük a 200  (!) olvasót! Nekem ez nagyon nagy öröm!Köszönöm hogy ennyien olvassátok a könyveimet, és hogy ennyien nyomtok rá vote-ot!

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

👆 Köszönöm!  Nagyon nagyon!

Jó olvasást továbbra is! Remélem még sokáig itt lesztek!

Just A Girl

Ui:  😘😉

Hyunjin pov

-ne hagyj magamra... Hallotam meg Lix gyenge kis hangját.

Felkaptam a fejem és ránéztem szerelmemre.
-nem hagylak! öleltem óvatosan magamhoz. Szemét még nem nyitotta ki de jelt adott arról hogy magánál van.

Egy torok köszörülésre kaptam fel a fejem. Apja állt meg az ajtóban kezében egy sport táskával.

-felébredt? Kérdezte.
-igen és beszél is. Válaszoltam lelkesen.
-apa? Hol voltál? Hallom meg ismét a kis omegám.
-csak hoztam neked néhány dolgot otthonról. Ül le az ágy szélére.
-akkor jó. Felete édesen majd a másik oldalára fordulva csak az egyenletes légzését hallhattam.

Míg Lix aludt addig elmentünk az apjával kajálni. Beszélgettünk igaz leginkább Lixieről de így is több mint 2 órát voltunk el. Mikor befejeztük az evést, vissza mentünk Lix szobályába de mi ott fogadott minket az nem egy álom jelenet volt.

2 orvos is bent volt és még plusz egy feketébe öltözött baseball sapkás ember akinek a kezében egy pisztoly is volt. Érkezésünkre a 3 jelenlévő Lixen kívűl odakapta a fejét az ajtó felé.

-egy tapottat se! Szólt ránk a pisztolyos.
-ha oda engedsz Felix mellé akkor nem mozdulok. Feleltem és bár higgadtnak tűntem belül tomboltam.
A támadó habozott egy kis ideig majd oldalra lépett és oda engedett az omegám mellé. Még nem tudja mire készülök...
-ha megmozdul bárki is vagy segítséget hív, lelövöm. Fenyegetőzött újra.
-mit ártott neked Felix? Kérdezte az omega apja.
-ő semmit. De maga! Maga megölte a testvéremet, utána a szüleimet, majd a hugomat! Szóval most én is megölöm a fiát! Vezette a pisztolyt Lix apja felé, ezzel hátat fordítva nekem. Kihasznáva hogy nem figyel hátam mögül előrántottam pisztolyomat céloztam majd egy  lövés hangja volt hallható. Egy pillanatra lefagytam. De mivel a támadó elejtette a pisztolyt és Lix apja még mindíg velem szemben állt így megnyugodtam. Én találtam csak el. Nem lőttem meg veszélyesen csak épp annyira a kezét hogy elejtse a fegyvert. Az orvosok azonnal a sebesülthöz léptek és akármennyire nem érdemli meg lekezelték a sebét.

Ekkor vettem csak észre hogy Lix remeg és... Fuldoklik!
Megnyomtam a vészjelzőt mire még két orvos beszaladt. Egy pillanatra lefagytak de mikor rájuk kiáltottam rögtön oda síettek onegám mellé és kezelésbe vették.

Miután beadtak neki egy nyugtatót átvitték a sürgősségire.
-pánik rohama volt. Kezdte az orvos.
-valami nagyon megviselhette idegileg. Beszéljen vele ha felébredt, ha magának nem mondja el ajánlom a legjobb pszihológusunkat Dr. Kim Sook Mint.

Másfél óra. Ennyi ideig vártam hogy Lix felkeljen. De megérte mivel végre kinyitotta gyönyörű íriszeit.
-Hyunjin... Szólalt meg.
-igen drága? Néztem szemébe.
-Bocsánat. Sírta el magát.
Magamhoz öleltem így nyugtatva miközben haját birizgáltam.
-elmeséled? Kérdeztem halkan.
-igen de nem itt. Felelte.

Mivel az orvos megengedte hogy egy kicsit elmenjünk így kerekes székben tolva az omegámat elmentünk egy kevésbé forgalmasabb helyre.
Mikor leültem vele szembe halkan beszélni kezdett.

-reggel apám bevetésre vitt és mikor mentem le a lépcsőn valaki hátulról befogta a számat. Egy kendőt szorított az arcomra így elájultam. Mikor felkeltem alsó nadrágban voltam egy ágyhoz kötözve. Egy Jess nevű lány kiakart szabadítani de Brandom a főnök pont akkor nyitott be. Büntetésből előttem megerőszakolták. Nekem végig kellett néznem. Különben... Itt elhalgatott.

-semmi baj. Mi történt utána?kérdeztem.
- utána eloldoztam pontosabban elvágtam a kötelet majd felöltöztem és ki akartam szökni de pont akkor jött vissza Brandom. Jesset ellökve az ágyra dobott és elkezdte az előjátékot. Majd le akarta kapni rólam a pólót de ekkor gyors beszélgetésbe invitáltam. Igazából csak a nevét kérdeztem de így is megmentettem kb 1 percet. Majd mikor letépte a pólóm és már a nadrágomnál tartott akkor leszídtam hogy rendes előjátékot kérek hogy ismét időt nyerjek. Aztán már kezdte kigombolni a nadrágom mikor jöttél. Innen pedig már te is tudod mi történt. Fejezte be mondani valóját Felix.

-és ez felzaklatott. Mondtam inkább magamnak.
-igen de már jobb mivel itt vagytok. Ő pedig meghalt. Felelte.
-és mivel tudnám ezt a sebet enyhíteni?kérdeztem.
-valamikor csak begyógyul. Szeress nagyon nagyon nagyon. Akkor az a seb be lesz kötözve. Felete.
-már most is nagyon nagyon nagyon szeretlek! De ígérem hogy minden tőlem telhetőt megteszek! Öleltem át a kis testet.

Felix pov

Ne hagyj magamra! Kértem Hyunjint.
-nem hagylak! Ölelt magához.
Tork köszörülés... Ez apám! A szememet még mindíg nem bírom kinyitni.

-Felébredt? Hallotam meg hangját.
-Igen és beszél is. Válaszolt neki Hyune.
-apa? Hol voltál? Kérdeztem.
-csak hoztam neked néhány dolgot otthonról. Felete.
-akkor jó. Mondtam majd elnyomott az álom.

Mikor felébredtem és végre kinyitottam a szemem senki nem volt a szobába így a hívóval magamhoz hívtam egy nővért. Kértem tőle innivalót majd mikor már nem voltam olyan szomjas újra pihentettem a szemeimet. A nővérke állított az infúziómon majd kiment. Egy idő után szorító érzést kezdtem érezni magamon. Eszembe jutott Jess és a történtek. És bepánikoltam. Senki nem jött. Nem volt ott Hyune hogy megnyugtason. Hallotam valahol a távolban egy ajtó csukódást és láttam a fekete alakot de nem bírtam felfogni. Végül teljesen eluralkodott rajtam a pánikroham.
Lövés... Mi történik?
Mikor magamhoz térek a sürgősségin fekszem. Hyun melletem.

-Hyunjin! Szólítom meg.
-igen drága? Néz szemeimbe.
-Bocsánat... Sírom el magam. Ölelésbe von és nyigtatni kezd.
-elmeséled? Kérdezte. Tudtam mire gondol...
-igen de nem itt. Feleltem.

Kerekes székbe ültettek majd egy kevésbé forgalmas helyre mentünk.
Mikor mindent elmondtam vissza menteünk. Végre tudtam rendesen enni és közben megengedték hogy Hyune bent legyen még velem.

Túl sok dolog történt és ezt nekem még fel kell dolgoznom...

Sziasztoook!
Tudom hosszú részt ígértem de sajnos belázasodtam. Szóval most ez ilyen lett bocsi! De nem felejtem el a hosszú rész! Dolgozni fogok rajta!

Ti már felkészültetek a sulira?
Nekünk rengeteg tanulni valónk van még... És a szünetben ki szeret tanulni? 😅 Ugye nem csak én nem szoktam tanulni szünetben?

Köszi hogy olvassátok a könyvem!

Legyetek jók!

Just A Girl

Ui: ha betegek vagytok jobbulást! 😉 Ja és szép napot/estét/reggelt!

Vérfoltok | Hyunlix | omegaverseWhere stories live. Discover now