Amélia csodaországban

1. A bál

Történetünk az Angliai kastélyban kezdődik, ahol nagy a készülődés ugyanis ma este bál lesz, ahol Amélia kérői is elérkeznek. A királynő elvárja lányától, hogy válasszon a fiatalemberek közül.

A bál napjára virradtunk a leánynak ma is érdekes álma volt, minden nap ugyanazt álmodja bár annyira nem emlékszik mi történik benne de azzal tisztában van, hogy rendkívül érdekes.

*Megérkezik a szobalány*

-Felség, siessen az anyja már várja lennt reggelire! - Mondta miközben odanyújtotta ruháját amiben meg kell jelennie.

-Rendben, máris elkészülök

*Átöltözött és leindult reggelizni*

-Jó reggelt anyám! - Mondta miközben szapora léptekkel haladt az asztal felé

-Jó reggelt kedvesem foglalj helyet!

*Leült az asztalhoz*

-Édes lányom már megint nincs rajtad a fűződ - mondta és összeráncolta homlokát

-De anyám az nagyon szorít alíg kapok benne levegőt!

-A fűző kiemeli az alakodat és még a hanyag testtartásodon is javít!

-Értettem anyám, igérem többet nem fordul elő

-Helyes - mondta büszkén édesanyja

*Eltelik pár óra eljön az este vagyis a bál ideje*

Megérkeznek a szobalányok, hogy felöltözzessék a lányt, Amélia báli ruhája egy sötétkék hosszú picit csillogó földig érő ruha, haja barna és kontyba volt tűzve, most azonban fűző is került rá ami nagyon szorította. Ahogy sétált le a bálterembe folyamatosan legyezgette magát ugyanis alíg kapott levegőt.

Megérkeztek a kérők akik szebbnél szebb dolgokat mondtak a lánynak, hogy elnyerjék tetszését. Nem nagyon tudott rájuk figyelni már majdnem elájult a fűző szorosságától.

-Drágám nem óhajtasz mondani valamit az uraknak? - mondta annya bíztatóan

Csak tovább legyezte magát nem tudott semmire se figyelni amikor egyszer csak megszólalt:
- Egy.. egy pillanat! - és ezzel kirohant a bálteremből egészen ki az erdőbe ahol rátámaszkotott egy fára amibe volt egy nagy lyuk, elájult és beleesett a fába..

Hamarosan folytatom!