Véletlen

Váratlan fordulat

-Biztos hogy nem fáj?-jött közelebb. Hátráltam egyet.

-Biztos.-szóra nyitotta a száját de inkább csendben maradt.

-Mit akartál mondani...?-kellemetlen.

-Utállom, hogy a húgom vagy mert nem érhetek hozzád.-boxolt egyet a falba.

Jól hallottam?! Ez egy szerelmi vallomás?

-De a batyám vagy....-mondtam halkan.
Sötétbarna szemeivel rám nézett.

-Éppen ez a baj...Rayat is szeretem de téged... egyenesen beléd zúgtam...-pirult el és sülyesztette le a tekintetét.

-Nem én tehetek rólla...

-Néha azt kívánom bárcsak én lehetnék Noah... Irigykedem rá mert az övé vagy...-nézett rám ártatlanul.

-Merre nem tudok mit mondani...-tettem ökölbe a kezemet és a szívemhez raktam.

-Bárcsak....hh...-sóhajtott egyet és kiment.

A fal mentén lecsúsztam és az agyam kattogni kezdett a történteken.

Az a két szempár...igazat mondtak. Láttam rajta a visszafogottságot.
De nem én tehetek rólla, hogy belém szeretett. Mit csináljak? A batyám. Helyes meg minden de én nem tekintek rá úgy mint ő rám.

-Lív. Minek ülsz ott? Gyere a tanár oda akarja adni a bizonyítványt.

-Megyek.-áltam fel és lepodoltam magamról a koszt.

Amikor kimentem a tanár a bizonyítvannyal a kezében várg engem. Davidra néztem aki már eleve engem nézett.

-Gratulálok. Remélem, hogy sikeres életed lessz.

-Köszönöm szépen. És hálás vagyok amiért iskolát váktott értem.

-Nagyon szívesen.-átvettem a bizit mire taps keletkezett.

-Grat!!

-Köszi.

-Felkérhetlek egy táncra?-jött hozzám Noah.

-Igen.-elkezdtünk lassuzni. Melkasára hajtottam a fejemet mire a mosoly lehervedt róllam.

Nem jó hazudni.

De hiszen egész életemben ezt csináltam...

Davidra néztem aki a poharat szorongatta miközben néha néha rám nézett.

Nem akarok fájdalmat okozni neki mivel szeretem őt. Hiszen a bátyám, de mint kiderült szerelmes belém...

-Minden rendben? Annyira le vagy törve.

-Mi? ,Ja persze.

-Gondolom még mindig a veszekedésünkön rágódsz.-nézett a szemembe.

-Egy kicsit...

-Ne haragudj.-ölelt meg és a keze a csípőmre csúszott.

-Áu......-csuktam be az egyik szememet és fél szisszentem.

-Mi az? Mi fáj?

-Öhh.....nincs baj. Csak egy kicsit meg ütöttem az oldalamat.-David fel ált és hozzánk jött.

-Mindtha feszült lennél. Valami baj van David?-kérdezte Noah.

-Lívet...

-David.-szoltam rá szépen.

-Lívet meg támadták.

-Baszdki....-hátráltam meg és a fejemet a kezembe temettem.

-Mi!? Mikor!?

-Amikor részeg voltál.

-David!-emeltem feljebb a hangomat.

-Nem értem. El mondanád?!

-Amikor hazafelé ment 3 fiú lefogta.

-David!-telt be a pohár.

-Joga van tudni Lív!

-Fojtasd.

-A többit már Lív had mesélje el.-elakart menni de megfogtam a karját és mérgesen néztem rá.

-Otthon még beszélünk.

-Alig várom.-vissza ment Rayahoz.

-Szóval mi történt?!

-Az egyik lefogott míg a másik a csípőmet fogdosta... Védekezni kezdtem. Nem figyeltem a harmadikra. Kihasználta az alkalmat és...megszúrt....

-Mit csinált?!

-Megszúrta az oldalakat....

-Muta!

-Itt biztos, hogy nem!

🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹🔹

A bál hátralévő részében csak ültem és néztem a párokat.

Haza értünk.

-Veled beszédem van.-rángattam ki magammal.

-Minek említetted meg előtte!?

-Már mondtam, hogy joga volt tudni!

-A bál hátra lévő részében hozzám se szólt amiért nem mondtam el neki!-vállat vont és a szemembe nézett.

-Direkt csináltad ugye... Azért csináltad, hogy újra össze vesszünk.

-És ha igen?

-Miért...?

-Nem akarom magamat ismételni.

-Rád se ismerek... Mióta?

-3 hét. Akkor lettem benne biztos amikor Raya-val tánc versenyeztél....-turt bele a fekete kócos hajába és mélyen a szemembe nézett. Beakartam menni, de elkapta a kezemet.

-Kérlek engedj el...

-Ha nem lennék a bátyád...viszonoznád?

-Őszintén?-bólintott és közelebb jött.

-Nem tudom. Helyes srác vagy de én bátyámként tekintek rád.

-Ez nem fer....rohadt élet...-engedte el a kezemet.

-David....-egy hatalmasat rúgott a székbe ami felborult.

-David...!

-Picsába!-rugdosta tovább.

-Hagyd abba! Kérlek!-csordult ki a könnyem.

-Hogy az a....-át öleltem, hogy abbahagyja a tombolást.
Vissza ölelt.

-Ez nem fer....

-Rayat szeresd ne engem.

-Könnyü azt mondani....utállom, hogy a húgom vagy... Szeretlek téged és nem érhetek hozzád...olyan nehéz...nehéz visszafognom magamat, hogy ne csináljak veled olyat.