Véletlen

Seb....

-Értem....-bekötöttem a kezét. Fel áltam és kimentem levegőzni.

-Haragszol?-jött utánnam Noah.

Nem értem. Olyan mintha próbálna észhez térni de nem megy neki.

-Ha ok nélkül tetted volna akkor haragudtam volna. De kérlek ne igyál legközelebb...-néztem mélyen a szemébe.

Ártatlan és sajnálkozó képpet küldött felém.

-Apádra emlékesztetlek amikor részeg vagyok ugye?

-Kicsit...-közelebb jött hozzám. Felém nyúlt mire becsuktam a szememet és egy kicsit össze huzódtam.

Vártam, hogy mikor üt ide. Nem tette meg. Kinyitottam a szemeimet.

Miért néz rám így?

-Ne haragudj....

-Hozzá voltál szokva ahhoz, hogy apád vert. Ezért taszítottál el magadtól mindenki ugye?

-Igen.... Abban az időszakban senkiben sem tudtam meg bízni...-a zsebemből ki vettem egy cigit. Noah is ki vett egyet.

-Hé ne ne ne! Az ne!

-Nyugi ez csak egy cigi.-gyujtotta meg és szívott bele.

-Ne!-kifujta a füstöt mire kicsaptam a kezéből.

-Ez crack!?-vált egy kicsit ilyesztővé.-Adj még egy slukkot!

-Nem! Te crack függő voltál!?

-Add ide!

-Nem!-befutottam Davidékhoz.-Segítsetek Noah cracket szívott és most nagyon bepörgött. Azt akarja, hogy adjam oda neki. Valamikor a függöje lehetett.-éppen hozzánk közeledett.

-Noah álj le.-fogta le David.

-Van valami gyógyszeretek ellene?!

-A táskámba lennie kell.

-De ez kúp!

-Akkor nyeltesd le vele!

-Engedj el! Add ide a cigit!-ilyesztő volt. Eszembe jutott az a nap amikor apa részegen jött haza, bántott és...fogdosott. amikor ellenkeztem ugyan olyan dühös volt mint most Noah. Nem szeretném Noah-t hozzá hasonlítani de egyből ő jutott az eszembe.

Beraktam a szájába és befogtam az orrát száját.

-Nyeld le ha nem akarsz meg fulladni.-nagy nehezen lenyelte mire kezdett lenyugodni és össze esni.

Hoztam a konyhából egy pohár vizet és az arcába borítottam, hogy feleszméljen.

-Mi történt?-próbált felálni.

-Ha annyit mondok, hogy crack...te mit mondasz?-néztem rá. Noah kezébe temette a fejét.

Igazam volt. Neki is vannak Sebei...

-Akár mit is tettem ne haragudj.

-Régen....szívtad a cracke?

-Ahhhh....-sóhajtott egyet és csendben maradt.

-Egyáltalán minek volt nállad crack?! Ugye nem szívod!?

-Nem!

-Akkor miért volt nállad!?

-Azért mert olyan helyen volt ahol már keresték valamit és nem akartam, hogy azt szívjátok!-mindenki csendben maradt.

-Szóval?

-Igen szívtam!-ált fel az ágyról.-De nem akartam!

-Akkor miért?!

-Mert az anyám kényszerített rá! Ha nem szívtam el a cigit akkor elverte volna és addig ütött volna ameddig vérezni nem kezdek! Nem jó érzés....-könybe borult a szeme.-Ha pedig elszívtam adta a következőt. Addig szívtam amíg függője nem lettem.-ért földet a könnye.

-Neked könnyebb volt.

-Nekem!?

-Egy fokkal igen.

-Mégis miben Noah!? Mi volt egy fokkal könnyebb az én életemben!?

-Nem tudod milyen apa nélkül felnőni.

-Haver ne csináld...-mondta David miközben Raya mellé ált.

-Inkább apa nélkül nőttem volna fel minthogy vele!

-Minek!? Minek akartál volna nélküle felnőni!?-emelte feljebb a hangját.

-Tudod, hogy milyen az amikor fogdosnak tehetetlen vagy mert még csak 7 éves vagy!? Tudod, hogy milyen érzés az amikor fájdalomra kelsz fel és csak annyit veszel észre, hogy a pengét a husodig temetik!? Vagy amikor egy szál bugyiban álítanak ki a hóra?-vágtam a vázát a falnak. 1-2 üveg szilánk eltalált de már nem érdekelt.

-Na Lív!-szolt rám Dávid.

-Mi az!? Én nem adhatok ki a bennem rejlő haragot?! Nem nekem mindent el kell türnöm már vagy 17 éve!-emeltem ki a 17-et.-Egészen idáig mindent eltürtem, minden szart lenyeltem. Ennyi. Betelt a pohár.-tattam szét a karjaimat.

-Jó de azért nyugisabb is lehetnétek. Főleg te.

-Rohadtul nem tudsz még semmit.-nézett rám Noah.

-Elegem van mindenből! A világból is a napokból is!-vágtam a falnak az egyik fényképet. Raya David mögé huzódott és becsukta a szemét.

-Lív! Mostmár elég! Menj inkább aludni.-mutatott a szobámra David.

-Igen is uram.-mentem a bejárati ajtóhoz.

-Nem arra van a szobád.

-Hagyj békén. Azt csinálok amit akarok. Ennél szarabb életem már úgysem lehet.-csaptam be magam után az ajtót.