A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

27.

- Christophert őnszántából ment. - jelenti ki az egyik.

- Ezt honnan veszed? - kérdezem.

- láttam, éppen ki mentem mosdóba, amikor Christophert meg láttam a farkas társaságában, beszélgetett vele Adaline, konkrétan tárgyaltak majd Christophert le feküdt a földre és azt mondta a farkasnak hogy "de vigyázz rám " erre az meg el vitte. - magyarázza.

- Biztos vagy abban amit mondasz? - kérdezem.

- Igen, teljesen biztos. - mondja, ez nagyon nem jó.

- Akkor Kolen és a többiek nagy veszélyben vannak. - mondtam.
- Tudjátok hogy hogyan védjétekmeg magatokat ugye? - kérdezem mire helyeselnek.
- Rendben, kérlek Emilire vigyázzatok ő nem vámpír. Sietek ahogy tudok de ha nem megyek oda csapdába esnek. - mondom. .

- Meg leszünk ne aggódj meny csak. - mondták így én el is indultam Kolen után.
Az illatát próbáltam követni, mivel nem tudtam merre indultak el, egy kis idő múlva meg láttam őket, egy nagy beton épület mellett bujkáltak így oda mentem hozzájuk.

- Kolen. - Szóltam,  mire ijjedten kapta rám a fejét.

- Adaline, mondtam hogy vigyázz rájuk. - mondta.

- Ne ez legyen most a legnagyobb problémád Kolen, Christophert át vert minket. - jelentem ki.

- Te most szorakozol velem? - kérdezi.

- Nem, azt hiszem Zeck, igen ő mondta el, ment ki a mosdóba és látta őket beszélgetett egy farkassal és utána azt mondta neki hogy" de leneejcs" aztán le feküdt és hagyta hogy el vigyék. - magyaráztam.

- De hát ez... - nézrám

- Félek hogy csapda. - mondom, mire meg csőrrent a telefonom.

Emili volt így fel vettem.

- Igen?

- Adaline, itt van vagy 10 farkas és és sorba álltak és Christopher ő áll az élen Adaline Christopher átált oda. - sírt.

- Most jól figyelj Emili menj a nagy kapuhoz, ott van egy kar amit ha le huzol le tudod zárni a kastélyt mindenhol. Vigyél magaddal valakit lehet hogy egyedül nem fogod tudni le húzni de húzzátok le. - magyarázta Kolen.

- Rendben megyek - mondta majd le tette.

- Menjünk. - mondta Kolen majd el indultunk a kastélyba, mikor oda értünk nem messze lebújtunk egy nagyobb bokorban.

- Adaline én....- kezdte Kolen de meg akadt.

- Azt hiszem tudom mi jár a fejedben, mi 5-en ők 10-en. Semmi baj. - mondtam neki. Még adott egy hosszabb csókot és aztán tudtuk mit kell tennünk. Ki létünk a bokor takarásától és feléjük kezdtünk lépdelni.

- Christophert hogy teheted ezt? - kérdezi Kolen idegesen.

- Hát így. - vigyorgott. - Azt hiszed akkor nap véletlen jöttek? Csak úgy? Meg ölni apád. Vicces, én hívtam őket. - mondta mire le döbbentem. Istenem Emili. Rögtön ő járt a fejemben, hogy milyen csalódott lesz.
Kolen nem bírta tovább hallgatni, harcba szállt Christopherel, mi pedig próbáltuk őt védeni a farkasokkal szemben.

De mivel többen voltak nem sok esély volt erre, ez inkább volt öngyilkossági kísérlet mint sem harc.
Az egyik farkassal végeztem de a másik hátulról, konkrétan keresztül nyúlt rajtam a karmai-val, láttam magam előtt éles karmait. Aztán ki rántotta én pedig össze estem. A földön fekve láttam ahogy a farkas rám teszi a lábát, majd hirtelen mintha a halál császárt láttam volna majd el sötétülűlt minden , meg haltam? Lehet.

Nem éreztem semmit, nyugodt voltam, el szállt minden rossz gondolat, a fájdalom, itt annyira könnyű minden.

Aztán hirtelen megint nagy fény lett. A kastélyban ébredtem fel, Kolen ott volt mellettem.

- Kolen - mondom halkan.

- Adaline, mindgyárt segítenek rajtad, ne aggódj jól leszel, a császár meg mentett minket, Adaline maradj velem kérlek. - mondta de megint el sötétült a kép.

Nem bírok ébren maradni olyan fáradtnak érzem magam, annyira gyengének, talán csak pihenem kellene egy kicsit.

Itt leszek csak pihenek, éreztem ahogyan fogja a kezem, és azt is hogy itt van de nem nyílt ki a szemem bármennyire is akartam egyszerűen mintha le ragadt volna, mázsás súj ként éreztem.

- Adaline, annyira sajnálom, Szeretlek, kérlek ébredj fel, kérlek.

Hallom a könyörgő hangot, én annyira meg tenném, de nem megy, Kolen segíts nem megy, kérlek. Mi történt velem?

Egyre fáradtab lettem, valami ki ütött nem tudom mi.

Mikor újra ébren éreztem magam megint nem tudtam ki nyitni a szemem, mintha a testembe zártak volna.

Mi történt? Valaki mondjon már valamit.

- Halál kérlek.
-Kolen - kiabáltam odabent de semmi.

- Ha fel ébredsz istenreesküszőm soha brm hagyom hogy ártsanakneked, esküszöm, csak kelj fel kérlek.

Megint hallom Kolent, mért nem tudok hozzá beszélni, éreztem ahogyan meg fogja a kezemet, próbálok rá szorítani minden erőmmel és mintha sikerülne.

- Emili, éreztem meg fogta a kezem Emili.

Hallom az örömtől csengő hangját.

- Adaline. Gyere vissza.

Ez Emili és sírt? Miért sír? Mi történt?

- Fel kel valaha? - kérdezi Emili szipogva.

- A kóma kiszámíthatatlan. - hallom Kolen meg gyötört hangját.
- De ő erős, hiszek benne, fel fog kelni.

Mondta Kolen, bíztatóan. Szóval koma ez történt, nem akarok itt maradni, hogy tudok innen ki szabadulni? Hogyan? Segítsetek már. És itt megint el nyelt a sötét.