Véletlen

Győzelem!

-Nem is vagyok ideges...

-Minek vagy vörös?

Minek kell ilyen helyesnek lennie!? Rohadt idegesítő...pedig normálisan viselkedik. De a mosolya, a hangja és ahogyan kinéz...egyszerűen bele zúgtam...

-Lív?

-Mi az?!

-Szerinted meg jött neki?

-Szerintem igen.

-Nem is igaz...csak holnap fog.

-Akkor biztos előjelek...

-Inkább váltsunk....-amikor előre fordultam egy kisfiú volt az úttesten. Közeledett egy kocsi. Le dobtam a táskámat és a fiúhoz futottam.

-Lív!-egy hajszálon mullott minden. A kisfiúval földet értem. Fogtam a fejét nehogy baja essen. A kocsi lefékezett.

-Uram Isten...jól vagytok!?

-Dani....kisfiam jól vagy?-kérdezte az» anyja a fiától.

-Köszönöm szépen.-sirta el magát a nő.

-Ugyan...-feküdtem a földön.

-Lív! Jól vagy?!

-Aha....

-A frászt hoztad ránk!!

-Ne haragudjatok....de nem hagyhattam itt a fiút. Mia példaját követtem.

-Ha még egyszer olyat csinál én nyirlak ki!-Noah arcán aggodalmat fedeztem fel.

-Maga pedig máskor lassabban vezessen!-szolt a nőre Raya.

-Bocsánat....mindig csak bajt okozok...-elindult az úttesthez.

-Ha meg akarja ölni magát nem ajánlom.
Biztos vannak család tagjai....nem örülnének neki ha elveszítenék magát. Attól, hogy hibázott nem kell egyből kocsi kerék alá feküdnie. Biztos lessz nég szép dolog az életébe.

-Köszönöm. És még egyszer bocsánat.

-Ez rád is igaz.-monda David hunyorítva.

-Jól van na.-ültem fel. A kisfiú oda jött hozzám éa hosszasan átölelt.

-Köszönöm, hogy segítettél rajtam.-vissza öleltem.

-Szivesen. Vigyázz magadra.-egy csokit adott a kezembe.

-Csoki~....köszi.

-Szia.-integetett és elindultak az anyjával.
Fel áltam és lesepertem magamról a koszt.

-Nem féltél?

-Nem.-Raya a kezembe adta a táskámat. Noah keresztbetett karokkal elindult.

-Most meg mibaja?-kérdeztem Davidéktól.

-Nem tudom. Menj beszélj vele.-utánna mentem és már mellette sétáltam.

-Mi a baj?

-Semmi.-durcizott be. Cuki...

-Az hogy segítettem rajta?

-Nem, nem az.-nézett le a földre.

-Áh értem már!-egyből rám nézett mire én csak vigyorogni kezdtem.-Féltékeny vagy amiért vissza öleltem a fiút. Ugye?

-...-nem mondott semmit csak ment tovább.

-Halgatás bele eggyezés.

-Jól van a karod?

-Hát annak ellenére, hogy a törött karomra estem...igen jól van.

-És fáj?

-Csak egy kicsit...