Ne haragudj, édesem.

.ೃ࿐Kérlek maradj velem, Koko. ༊*·˚

Mind tudjuk, eljött annak az ideje, hogy a Toman harcol a Tenjiku ellen.

Inui Hanagakira bízta az életét, mivel muszáj valahogyan visszaszerezniük Kokót. Hosszas duma után megkezdődött a harc, az elején egész könnyű volt, hiszen Peh-Yan egy ütéssel kiütötte Shiont.

Inupi rögtön Kokót kezdte el keresni, hiszen nyilván fontos volt neki az is, hogy ők nyerjék meg ezt a csatát, viszont neki Koko volt a legfontosabb. Hosszas keresgélés után kiszúrta Kokot. Ugyanúgy nézett ki mint eddig, Inui szerencséjére ezekszerint nem lett semmi baja, nem bántották őt. Igen, ugyanúgy nézett ki. Teljes mértékben. Viszont 1 dolog eltért az ő szeretett Kokójától.  Az undorító vörös egyenruha... A Tenjiku egyenruha. Az az egyenruha, amely megkeserítette Inupi életét. A Tenjiku vette el tőle Kokót. És ezt nem bocsájthassa meg. Elszöknek Kokóval, és azután csakis azt csinálnak amit szeretnének kettesben. Együtt nézik a naplementét, majd kivárják az éjszakát, és együtt élvezik a csillagos égboltot. Majd elrepül ott egy hullócsillag, és azt kívánják, hogy örökké együtt maradjanak, és hogy sose szakadjanak el egymástól. 

Részben... legalább is ez volt Inui gondolataiban. Azt azonban nem gondolta végig, hogy Kokónak mik is a tervei.

"Koko! Végre megtaláltalak, kérlek nyerjük ezt meg, és lépjünk le innen!" - Mondta Inui és fogta meg Kokó kezét.

"Inupi... mi a francot képzelsz te?!" - Ordított rá és lökte el magától.

"Koko... most mégis mi a franc bajod van!?" - Kérdezte Inupi, és egyáltalán nem értette Koko reakcióját.

"Nem látod, hogy éppen egy sorsdöntő harc folyik, és te most akarsz megszöktetni?! Nekem ugyan semmi bajom, viszont én a Tenjiku tagja leszek, és nem érdekel a véleményed. Menj el innen ha nem vagy még felnőve ahhoz, hogy megértsd mi folyik itt jelenleg!!" - Üvöltött Koko Inuival.

"De... Koko!! Nem kell megjátszanod magad, én itt vagyok neked, kérlek menjünk haza.. Nem kell már nekik dolgoznod, azért jöttünk Hanagakival, hogy kimentsünk innen!!!" - Mondta Inui.

"Te még mindig nem érted, egyáltalán?! Rohadtul nem akarok oda visszamenni!! A Tenjiku sokkal jobb erőben is, és arról ne is beszéljünk, mennyi pénzt tudok itt bezsebelni..." - Mondta Koko.

"Téged még mindig csak a pénz hajt!?! Kérlek, Koko... Én azt hittem hogy barátok vagyunk... És azt hittem, hogy..." - Dadogott Inui.

"Ahj, nyögd már ki!!! Nekem nincs erre időm!!!" - Ordított Koko.

"Azt hittem, hogy... hogy szeretsz..." - Nyögte ki Inui és érezte ahogyan a szíve darabokban hevert.

És ekkor Inui arra lett figyelmes, hogy Koko hirtelen felemeli a kezét, és egy váratlan pofont kapott tőle, ami elég fájdalmas volt, és úgy érezte valami nagyon nincs rendben. Kezdett minden elsötétülni, és Kokót is alig látta már. Hangokat hallott, ahogyan ordibált a körülöttük lévő két banda harc közben, és Koko szavait is hallotta. 

"Ki mondta, hogy szeretlek? Szánalmas vagy. Az egyetlen dolog amiért még veled maradtam az Akane volt. De már ő sincs, szóval így semmire sem vagy jó számomra. Megérte 500.000 Yenért elárulni téged, hisz alig mozdultam meg. Sőt, nem mozdítottam meg egy ujjamat sem, csak a szám járt. Ha így folytatom gazdag leszek egy nap."