Átkozott Szerelem

Az Abszol Út

Másnap még hajnalban mikor anya még ébren volt és az éjfekete bagoly is felkellt, anya észre vette a válaszlevelemet és útnak küldte vissza a Roxfortba. Mi apával ilyen kilenc fele már az Abszol úton rottuk a köröket.

- Kicsim elösszőr vegyük meg az egyenruhádat! - szólt apa kedvesen.
- Oké. - mondtam majd elindultunk a talárszabda felé.

Mikor beléptünk két velem egyidős fiú volt. Egyikük kocós, sötétbarna, már-már majdnem feket hajú fiú egy villám alaku sebbel a homloka jobb oldalán. A másikuk egy nagyon rendesen kifésűlt, világos szőke hajú volt. Mindkettőjüket hamar felismertem. A sötétbarna hajú fiú Harry Potter ki legyőzte a Sötét Nagyúrt. A másikuk a családfánkon is szerepel de csak nagyon távoli rokon már-már nem is az valahol a középkorban lehet a legközelebbi közös ősünk. Az ő neve Draco Malfoy.

- Üdvözlöm Mr. Black! A kislánya most kezdi a Roxfort-ot?
- Igen Miss. Malkin. - biccentett apa.
- Black? Mint az aranyvérű Black család? - kérdezte Draco.
- Igen. - feleltem büszkén. - A te véred pedig...
- Szintén aranyvér...
- Hadd tippeljek! Malfoy vagy.
- Igen. - húzta ki magát a fiú. - Honnan tudtad? Ha szabad kérdeznem.
- Rajta vagy a családfánkon. Anyukád Black volt és összeházasodott egy Malfoyal. Lucius Malfoy ha jól emlékszem. - gondolkodtam el hirtelen, hogy tényleg jól tudom-e a családunk történetét.
- Így van. - mondta az ifjú Malfoy. Még egy kicsit beszélgettünk a jövendőbeli évfolyam társaimmal és már szóltak is hogy végeztünk.
- Apa, vegyük meg a többi dolgot is. Kezdjük a könyvekkel. - bolintott. Kicsit boklásztunk mire megtaláltuk a nekünkvaló boltot a Czikornyai és Pazta könyves boltot.
- Szia Kedvesem. - jelent meg egy kedves középkorú nő. - Most kezdesz? - kérdezte mire alig észrevehetően bolintottam. - Akkor kérlek olvas fel mik kellenek neked. - kérésére elővettem a kis listát és alig 10 perc alatt már végetünk is.
- Márcsak pár dolog kell és végeztünk. Igaz? - nézett rám apa kérdően.
- Igen, penna, tinta, az II. ónüst, teleszkóp, üveg vagy kirstály fiolák és a rézmérleg. - olvastam fel a maradék pár dolgot.
- Ne felejts el a pálcát és a baglyot se. - figyelmeztetett. - Elvégre nehezen leszel boszorkány pálca nélkűl.
- Hoppá. A pálca. Viszont nem baglyot szeretnék hanem görényt. - feleltem neki.
- De miért? - kérdezte kiváncsian.
- A bagoly túl hétköznapi. Minden diák olyat visz. A macskaszőrre alergiás vagy apa és varangyot meg nem fogok vinni. Ott helybe süllyedjek el ha valaha is békát akarjak vinni a Roxfortba. Ki vesz manapság békát? Mindemellet viccesek a görények. - feleltem neki.
- Akkor irány a kisállat bolt és vegyünk egy görényt. - monda majd el is indultunk a legközelebbi kisállat bolt felé.

Ahogy elértük a boltot a baglyok kalitkái tornyusúltak fölénk macskák nyávogtak a ketrecekben, a varangyok harsányan brekegtek, egy két fönixmadár is volt de elképesztően drágák voltak, mondjuk érthető hogy miért. A denevérek sorra fejjel lefelé aludtak, és még nem egy kisebb varázslény is megtalálható volt. Csakhogy párat említsek: Furkász, Bólintér, Kelta Tündérmanók. És valamilyen oknál fogva galambok, egerek és patkányok. Viszont görényt nem láttunk, de az is lehet hogy csak nem vettük észre őket.

- Jó napot melyen álatot keresnek?
Nálam minden fajtájúak és színűek
megtalálható. Ha nálam nincs,
akkor az egész Abszol úton sincs. - mondta lelkesen a motoját az eladó.
- Remek. - csillant fel a szemem. - Görényt szeretnék venni. - feleltem izgatottan.
- Szerencsés napod van kishölgy. Most van nálam pár görény ha szeretnéd idehozom őket és válasz ki egyett. Fizetés után már boldog tulajdonosa is lehetsz.
- Akkor kérem siessen! - néztem rá kedvesen.
- Máris! - modta majd elő is hozott egy nagyobb ketrecet hátúlról. Öt görény volt benne, közűlűk kettő fogott meg igazán. Egy fehér és egy barna ők ketten külön aludtak a másik háromtól. Az a kettő csak egymás mellet voltak.
- Az a kettő miért nem alszik a többiekkel? - mutattam rájuk.
- Az a kettő más alomból van mint a többi három és különcködnek. - felelte az árus. Apa felé fordultam.
- Az iskolára csak egyet vagyok hajlandó venni. - felelte a fel sem tett kérdésemre.
- Szóval csak egyet. - motyogtam. - Apa, te csak egyet vagy hajlandó megvenni? - kérdeztem meg sunyi mosollyal az arcomon.
- Igen. - mondta.
- Jó, akkor én megveszem a másikat. - jelentettem ki majd le is raktam 5 Galleont a pultra.
- 7 Galleon egy görény. - szólt az eladó. Gyorsan kikerestem a zsebemből még 2 Gallelont és már tettem is le a púltra. Az a púlt alól elővett egy másik, kisebb ketrecet és áttette a fehéret. Illetve csak tette volna de megharapta.
- Igen, ő egy igen harapós senkinek nem engedi hogy hozzá érjen. - mondta az ujját rázva.
- Megprobálhatom? - kérdeztem és már a pult mögött is voltam.
- Hééj, kislány! Óvatosan. - figyelmeztetett de addigra a kis fehér görény óvatosan megszaglászta a kezem. Felmászott az alkaromra. Óvatosan kihúztam a kezem a ketrecből és áttettem a kisebbe. Lemászott majd elhelyezkedett.
- Ezt hogy? - pislogott rám az árus.
- Nem, tudom. - feleltem röviden.
- Kérjük a testvérét. - mondta apa majd újabb 7 Galleon került be a kassába. A barna görény is átkerűlt a másik kenelbe, testvére mellé. Kicsit ficánkolt ő is, majd aludtak is tovább.
- Eszes lánya van. - jelentette ki a portás miközben adta oda nekem a kertecüket az új jövevényekkel.
- Tudom. - rázta a fejét apa. - Menjünk pálcát venni aztán irány haza. - kezdett terlni ki az állatbóltból mielött veszek egy harmadik kisállatot.
- Oké-oké. - feleltem majd léptem is ki.
- Viszontlátásra! - szóltunk vissza egyszerre apuval az ajtóból.
- Akkor írány Ollivander pálca boltja. - muatott apa egy kicsit jobb időket is látta pálcaboltra.

A boltot reklámozó tábla aranybetűi kissé kopottak voltak de még így is el lehetett olvasni a rajta lévő szöveget mely ez volt: „Ollivander - Minőségi varázspálca - allapítva i. e. 382." De nem csak a tábla volt kopott hanem az ajtó is régi volt és nehezen nyílt. Belépve az ajtón három szó jutott eszembe: Régi könyv szag. A púlt mögött a pálcák leborúlva és kiborúlva a dobozukból. Egy hajdani váza üvegszilánkjai is látszottak az asztalon és a vevőtér egy részén a padló is vizes volt. A papírok is szanaszét voltak. Kérdőn apára pilantottam és mint aki megérezte hogy őt nézem, rámnézett. Arcomat látva biztatóan bólintott. Kissé felbátorodva léptem beljebb a bolt belsejébe mire a polcok közül hirtelen egy időebb kinézetű férfi jelent meg.

- Jeeez, de megíjedtem. - ugrottam apa mellé.
- Áh Mr. Black! Nem tavaly jött ide megvenni az iskola kezdéshez a pálcáját? Eperfa, sárkányszívhúr és 14,5 hűvely hozzú.
- Nem, sajnos nem tavaly volt, de tényleg ez volt a pálca, mely kiválasztott és azóta is birtokomba van. - felelte apa mély tisztelettel.
- A pálca választja a varázslót nem... - kezte Ollivander - nem a varázsló a pálcát. - fejezték be egyszerre.
- Akkor ideje kiválasztani a kishölgynek való pálcát. - mondta majd eltűnt a polcok között. Nemsokkal késöbb egy hozzú kis fekete dobozzal tért vissza. - Eperfa, sárkányszívhúr, 9 és 2negyed hüvely. - adta a kezembe. Kissé értetlenül néztem rá.
- Suhints vele kincsem. - mondta apa. Megtettem amit kért. Kár volt. Az eddigi kupi csak nagyobb lett. Még több pálca esett le dobozostúl a helyéről.
- Nem ez lesz az. - mondta Ollivander és már tettem is le az asztalra a pálcát. - Akkor nézzük ezt. - vett le egyet a polcról amolyan randomszerűen. Tiszafa, egyszarúszőr maggal 12 hűvelyk. - mondta.
- Hát oké! - suhintottam vele. A talárok lerepültek viselőikről és a papírok is a magasba száltak. Gyorsan a másik mellé tettem ezt is.
- Ez sem az igazi. - felelte majd kicsit több ideig kutatva egy doboz iránt felkiáltott. - Lássuk ezt itt. Fűzfa, vélahaj a magja 13 hűvelyes. - újra meglendítettem a pálcát. Ez volt a legrosszabb. Kettő polc is leborúlt és az ablakok is betőrtek. - Határozottan nem jó! - mondta majd gyorsan kikapta a kezemből. Letette a másik kettő mellé, majd újra több már nem ledítettem akkorát de nem is kellett amint a kezembe vettem különleges érzés lett úrrá rajtam. Egyfajta bizsergés mely azt éreztem ez a pálca az mely nekem való. Ollivander is megérezhette, mert így szólt.
- Ez egy különleges pálca. Azon Tesztrál szőre mely ebbe a diópálcában van csak ezt az egy szőrszálat adta. 10 éve vár ez a pálca megfelelő gazdára de úgy látszik megérte a várakozást. Nem mindennap találkozik a varázsló ilyen szintű mágiahordozóval mint maga kisasszony. Magától nagy tettekre számíthatunk. - mondta Ollivander.
- Az biztos. Az én Kathlinemből biztosan híres boszorkány lesz. - monda apa büszkén.
- Apa! - fújtam fel az arcomat majd gyorsan kifizettük a szintén 7 Galleonnyi pálcát és már utaztunk is haza. Mire haza értünk anya már javában készítette a vacsorát. Gyorsan még letusoltam, megetettem a görényeket akiket végűl el is neveztem. Apollón és Artemisz. - A görög istenekről - majd mentem is aludni.

Barna: Apollón (fiú)
Fehér: Artemisz (lány)