hátmasszázs II. ✔️

14

Csak kerestem a gördeszkám. Kerestem és kerestem.

-- mit keresel? - szólt Bence.

-- a gördeszkám, nem találom sehol.

-- szerintem a szobádban van, a garázsban biztos hogy nem fogod megtalálni.

-- fent van a szobámban?

-- aha. De ha el mész én hova menjek?

-- jössz velem.

-- de min? Gördeszkázni nem tudok, a bicikli kicsi.

-- futsz. - mondtam mosolyogva.

-- mi? Nem futok!

-- De 18 éves vagy, kell edzeni. Főleg hogy tegnap nem mentél a kondiba.

-- ffhuu, jó. Legyen. Akkor futok.

-- hova? - kérdeztem mosolyogva.

-- utánad.

-- mint egy kutya? - mosolyogtam.

-- nem vagyok kutya! - durcizott.

-- na nyugodj le. Gyere inkább keressük a deszkám.

Nem mondott semmit.

Tényleg a szobámban volt. Az ágyam alatt. Na igen. Biztos be gurulhatott.

-- na akkor mehetünk? - kérdeztem.

-- hát.

-- meg tanítsalak gördeszkázni?

-- igen.

-- gyere. - húztam ki a kertbe. Egy kis betonon rész volt ott, de az bőven elég hogy meg tanuljon gördeszkázni, én is ott tanultam meg.

-- na ? - kérdezte.

-- álj rá, eggyensújozz. Közbe foglak. - na igen közbe fogtam a derekát. Hmm. Ez fordítva kellett volna történnie.
-- most el engedlek, ne félj, bármi van itt vagyok.

-- nem félek. Nem vagyok gyáva! - mondta.

-- na azt el hiszem. Szépen eggyensújozol. Most tedd le az egyik lábad.

-- le tettem.

-- most lögd magad.

-- így? - amint ki mondta fejre esett.

-- majdnem - mondtam nevetve.
-- szerintem inkább gyere a kicsi biciklimmel. - mondtam.

-- jojo, szerintem is jobb lenne nekem.

Az út csöndes volt. Nem szóltunk egymáshoz, bár jó volt addig ameddig fejre nem esett a biciklivel. Na igen, ez a nap nem az ő napja.

-- jól vagy? - kérdeztem.

-- aha. Csak le ment az térdem.

-- na gyere 5 perc ott vagyunk, addig ki bírod.

-- kedves vagy kislány.

-- na, már 18 vagyok.

-- akkor nagylány vagy.

-- jobb lenne ha a nevemet mondanád.

-- jo na.

Azaz 5 perc csendben telt... amikor meg érkeztünk akkor én a táskámba nyúltam a telómért, láttam hogy Kamilla írt. Na valyon mit? Azt hogy... [ Bocs de ma nem leszek otthon mert Daviddal vagyok bocs ]
Na igen, és most hogyan közöljem Bencével?

-- mi a baj?

-- haat, most látom hogy írt Kamilla hogy nincs otthon Dáviddal van.

-- hogy mi? Ahj, de jó, most mehetünk vissza. Nem sétálunk inkább?

-- gördeszkával vagyok, te pedig biciklivel. Ha te sétálni akarsz nyugodtan, de tolod a biciklit, de csak szólok hogyha biciklivel jösz gyorsabb az út.

-- jó na, induljunk. - forgatta meg a szemét.

-- figyelj. - szóltam neki út közben.

-- na?

-- szerintem el megyek abba a buliba, nem tudom miért de van egy olyan érzésem hogy apuékkal nem jó lenne vagy nem tudom...

-- hát jó gyere.

Ez nagyon gyors volt. Mi történhetett, valyon most mit gondol?

Vissza értünk kb ilyen fél óra múlva, a biciklit be dobtuk a garázsba és a gördeszkát pedig a szobámba. Amint be értünk a szobámba, Bence le dobta magát az ágyamra.

-- beszélünk? - kérdeztem.

-- felőlem.

-- mi a baj?

-- semmi.

-- mérgesnek tűntél mikor meg tudtad hogy nincs itthon.

-- Igen, az is voltam. Én nem akartam menni Kamillához. Én veled akartam lenni, beszélgetni. De hogy mit beszélgettünk volna? Nem tudom.

-- Bocsi.

-- gyere, már lassan 14:37, mennyünk át hozzám. Nézzük meg apáinkat. - nézett a telójára.

-- okés. - mondtam.

☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆☆

☆IDŐ☆☆☆☆☆UGRÁS☆

Már 20:23 lassan indulunk a buliba, persze Bencéék van. HB - t rendezett Bence, ahol szülők nincsennek, Bruno ma nálunk alszik. Igen, a saját fia ki rakta a házából.

Nem túl bulis ruhába öltöztem de nem baj, fel vettem egy sima fekete pólót és egy sima fekete pulóvert, nadrág pedig big fekete nadrág. Na igen, szeretem a fekete színt.

Lassan el indultam a jó öreg gördeszkámmal. Nagyon szeretek gördeszkázni....