Véletlen

Bunyó

-Gratulálok, tessék.-adta át a mikrofonos.

-Kösz.-meg láttam az aszfalton 3 fiút amint ütik Luke hugát. Oda rohantam hozgájuk.

-Elég legyen!-szoltam a 3 fiúra.-Mit csináltak veled?

-Én csak a labdát akartam elkérni. Élveztem töllük mivel 2 labda is volt náluk. És amikor élveztem elkezdtek ütni.-gyilkos szemekkel fordultam hátra a 3 csibészre.

-Minek kellett nektek két labda?

-Me...mert...-hirtelen megjelent 2 felső éves lány és egy fiú.

-Nővérkém...-szalad oda kettő.

-Bátyó...a lány ránk szólt!-mutatott rám. Kitöröm a nyakát...

-Minek szóltál rájuk!?-vont kérdőre.

-Mert bántották a barátom húgát.-a fiú eloltotta a cigiét és neki támasztodott a falnak. Elő vett egy bicskát és rámnézett.

-Ha nemszeretnél megsérülni...akkor inkább kérj bocsánatot és menj el.

-Soha nem kértem bocsánatot még semmiért és nem is fogok. De ne aggódj...nem csak neked van. Mert én nem csak másokon használom. De nyugi nem is használtam még...idáig.-vettem ki a zsebemből.-Mellesleg ha jól látom akkor az egy játék bicska ami arra utal, hogy nemtudnál leszurni senkit. Vagy lehet, hogy ez csak egy figyelem elterelés.-az egyik kezemet hátra rakta és megfogtam a lány haját.

-Ho...honnan tudtad?-nézett rám rémülten a lány miközben a haját fogta.

-Szerintem csak arra a bolond barátodra gondoltam. Láttam ahogyan elviszem a gyerekeket, de nem jöttél vissza. Tehát egy kerülő út segitségével a hátam mögé tudtál kerülni, hogy szépen elláthasd a bajomat. Csak az a bibi...hogy mind ketten túl hiszékenyek vagytok. Oh és tanultam pár dolgot apámtól még mielőtt a börtönbe küldtem.-a fiú mérgesen nézett rám.

-Tehát eltaláltam....-vigyorogtam rá.
-Elég!-elkezdett közeledni hozzám mire a csitrait magam elé helyeztem és még erősebben szorítottam a haját. A nyakához emeltem a kást.

-Ne...kérlek....-könyörgött az életért.

-Ha a barátod ott marad akkor nem lessz gond....de ha közelebb jön akkor...-emeltem a kés hegyét a lány nyakához.-Meghalsz majd utánna a barátod...-az ütőerére raktam a pengét és végig húztam rajta azt. Persze az életlen részével.

-Jó! Elég! Engedd el...-közeledett a fiú.

-Menj a batyádhoz.-mondtam a kislánynak.

-Engedj el őt!-futott hozzám. Ellöktem a lányt a kést pedig a zsebemben csusztattam. Gyorsan beáltam egy pozicióba. Amint ide ért kapott egy gyomrost.

-Imádom a bunyókat...-mosolyogtam rá. Újra támadni akart.

5 percel később:

A kezem tiszta vér és piros. A számról ne is beszéljünk. Nem csak a saját vérem hanem a srácéból is került rám.

Mindketten a földön. Köpött egyet. Feláltam majd nem sokkal később ő is.

-Lív! Mi folyik itt!?-szaladt hozzám Luke.

-Csak élvezem a verekedést.-töröltem le a számról a vért és elmosolyodtam.

-Át veszem.

-Ne már kezdtem bele jönni...

-Akkor tiéd a lány.

-Ne már...simán szétszedem.

-Enékül nem.-mutatta fel a bicskámat. Biztos akkor vette fel az a kis szuka amikor kiesett a zsebemből.

-Nyugodtan használhatod. Anélkül is le verlek.-ujra elkezdtünk bunyózni.

2 VS 2

A lány elkezdett hadonászni a késsel. Pár hajolgatás után kicsaptam a kezéből. El löktem és a földre esett.

-Most jön a jó része. Amikor sok vér fog folyni...-fölé áltam és behúztam neki egyet. Hasba rúgott de csak hátrébb mentem.

-Eddig azt hittem, hogy unalmas vagy...GYERÜNK! ÜSS TOVÁBB MÍG ELNEM KEZDEK VÉREZNI! SZÓRAKOZTASS!-vigyorogtam rá.

-Ez pszichopata....-mondta a csaj és a srác egyszerre.

-Biztos sok rosszat élt meg...-mondta Luke.

Pár percel később:

-Ez jól esett.

-Nekem is.-megnéztem az időt 3:26.

-Ez sem fárasztott le...

-Pedig csupa vér vagy és kék, lila, zölt foltokkal vagy teli.

-Te sem vagy különbb. Csak jobban örülnék ha ez hamarabb meg gyógyulna...-mondtam halkan az utolsó mondatot.

-Mi?

-Mi?!-néztünk egymásra.