cross-over

Egy varázslatos születésnap...

*** 2034. február 6. Nuwa Gao-Lin születésnapja ***

Két sötét alak jelent meg egy honkong-i mellékutcában. Az érkezésük nem járt robajjal, csak egy pillanatra kavarodott fel a valóság széle, amikor megjelentek. A Hercegnő megigazított a köpenyét és feltette a csukját a fejére, így az arca rejtve maradt a homályban, aztán elindult a mellékutcából kifelé, de a társa utána nyúlt és visszatartotta:
-Még mindig nem árulod el, hogy mit keresünk ebben a Világban? Ez szinte teljesen mágia-mentes, így nem hiszem, hogy bárkit is érdekelne a játékosaink közül.
-Nem is azért vagyunk itt. Ez félig személyes. Meg kell ígértetnem valakivel valamit. A Sors kért egy szívességet. És te is tudod, Yu, hogy vele jobb jóban lenni.
-Valóban. - mondta a fiú komoran.
Mindketten túl jól ismerték már Sors-ot ahhoz, hogy megtegyenek neki apróbb szívességeket, ha kért.
És ezt kifejezetten kérte.

Személyesen.

Így Esther pontosan tudta, hogy nem apróságról van szó, még ha annak tűnik is. Amikor felvázolta a többieknek, hogy el kéne mennie egy kis időre, mindenki menni akart vele, de ehhez az „apró" szívességhez még egyedül is majdnem sok lett volna, viszont Yu kifejezetten ragaszkodott hozzá, hogy vele megy, így beadta a derekát és hagyta, hogy csatlakozzon.

Most ketten haladtak a céljuk felé Honkong utcáin. Egy erősen őrzött épület előtt álltak meg, a másik oldalon, szinte beleolvadva az árnyékokba.
Ahogy Yu tanulmányozta a másik oldalon az őröket és felmérte a helyzetet egyszer csak megszólalt:
-Azt elfelejtetted mondani, hogy a honkong-i mafia vezetőjének rezidenciájára akarsz bejutni. Mégis hogyan képzelted ezt teljesen egyedül?
-Pont így. Egyszerűen besétálunk és kész. - válaszolta Esther. - Úgy csinálsz, mintha nem ismernél. Fel vagyok készülve. - mondta és elővett a zsebéből egy apró zacskót, benne némi varázsporral. Kivett belőle egy marékkal, majd a szájához emelte a markát és elmormolt egy varázsigét. Aztán kinyitotta tenyerét és elfújta a csillogó fekete-lila-türkíz színű port.
A varázslat csillámokkal és némi varázs-füsttel aktiválódott, de ezt senki sem vette észre, ahogyan azt sem ezek után, hogy átkelnek az úttesten és bemennek az épületbe. Az emberek egyszerűen rájuk se hederítettek, mintha ott se lennének.

-Kis felvágós. - kommentált Yu a csillámokat és a színkavalkádot – az egyszerű rejtő-por nem lett volna elég?
-Igen, felvágós vagyok és tudod, hogy az egyszerű port nem szeretem, mert uncsin fekete. Ez sokkal szebb. És ha már lehet válogatni, akkor legyünk stílusosak. Mégis csak egy szülinapot jöttünk „megzavarni". És most, hogy már teszteltük a por működését, a legfelső lakosztályba kell eljutnunk. Bár oda csak egy lift megy és azt is csak külön kártyával lehet beindítani, ami nekünk nincs, így teleportálni fonunk. - tartotta ki a kezét a Hercegnő, Yu pedig kérdés nélkül megfogta és már el is tűntek a halból, hogy egyenesen Meiling Lin lakrészében jelenjenek meg.

A mai napon ünnepelték Nuwa Gao-Lin 12. születésnapját. Esther-ék, pedig pont a legjobb pillanatban érkeztek, Nuwa éppen a gyertyát készült elfújni az elképesztően szép születésnapi tortáján. Most csak a szűk családi kör ünnepelt, a kislány zsúrját másik napon tartják, amikor a barátai is ott lesznek és a szélesebb rokonság, de ezen a napon csak néhányan voltak jelen.
Ahogy Esther-ék megjelentek, mindenki rájuk nézett meglepetésében, de a Hercegnő már készült erre és itt is rögtön elfújt egy adag varázs-port, amitől mindenki megfagyott, mintha valami időburokba kerültek volna, kivéve az ünnepeltet, aki kissé ijedten nézett körbe a családján aztán belenézett a két idegen szemébe, akik egyenesen felé tartottak, majdnem fel is sikoltott, de Esther felemelte a kezét:
-Nem kell félned tőlem. Mondjuk úgy, hogy én vagyok a Tündér-keresztanyád. Azért jöttem, hogy felköszöntselek és egy ajándékot is hoztam számodra. - közben odaért Nuwa mellé és a tőle szokásos lazasággal nekitámaszkodott az asztalnak a lány mellett és összefonta a kezeit maga előtt:
-Teljesítem egy kívánságodat, ajándékképen, de egy valamit meg kell ígérned cserébe.
-Mi lenne az? - kérdezte a kislány.
-Mi lenne a kívánságod? - kérdezett vissza Esther.
-Az hogy a családom mindig boldog legyen.
-Hm. Ez szép kívánság. Most már kezdem érteni. - fürkészte a kislányt a tekintetével, mintha az aurájában és az egész lényében olvasna.
-Mit? - kérdezett vissza a kislány.
-A Sors-ot. De nem ez a lényeg. - mosolyodott el az idegen. - Teljesítem a kívánságodat, de meg kell ígérned azt, hogy soha nem lesz hosszabb a hajad ennél. - és megmutatta Nuwa nyakánál, hogy mire gondolt. Gyakorlatilag a válla vonalába eső csigolyát érintette meg. A kislány csodálkozott, de még ennyi idősen is értette, hogy az örök boldogságért nem nagy ár, amit kért a Tündér-keresztanya, így aprót bólintott, majd hozzátette:
-Rendben van.
-Akkor most mond utánam: „Én Nuwa Gao-Lin szent esküvel fogadom, hogy nem fogom hosszabbra növeszteni a hajamat, a megállapodásban szereplőnél." - erre a lány szemöldöke felszaladt, mert nem értett miért kell ilyen színpadiasnak lennie, de még mindig úgy volt vele, hogy teljesen rendben van a dolog, fura módon nem félt a színes hajú lánytól, sem a kísérőjétől, így ismét egy aprót bólintott és elismételte a korábban hallott szavakat teljesen pontosan. Amikor ezzel megvoltak Esther egy puszit nyomott a fejére és annyit mondott neki, hogy:
-Boldog születésnapot kislány. Most fújd el a gyertyát és a kívánságod teljesülni fog.
Nuwa így tett, ezzel Esther ellökte magát az asztaltól és elindult a szoborrá dermedt Luan felé. Amikor odaért mellé, végighúzta a kezét az arcán, majd a fülébe suttogta:
-Tanítsd meg verekedni. - majd ellépet a vanguard-tól, intett a kis lánynak búcsúzásképpen és Yu-val együtt eltűntek a lakosztályból.
A valóság ismét megremegett, a felnőttek pedig zavartan néztek körbe egymásra, nem igazán értették, de éreztek valami furcsát, mintha valami ábrándból ébredtek volna fel. De minden rendben volt körülöttük, csak arról a pillanatról maradtak le, hogy Nuwa elfújta a gyertyákat, de néhány másodperc múlva már erre az apróságra se emlékezett senki. Kivéve az ünnepeltet, de ez titok volt. Az ő és a Tündér-keresztanyja titka.

Esther és Yu ismét az utca túloldalán jelentek meg, az árnyékok között, onnan nézték a békés épületet még egy ideig.
-Azt hiszem teljesen jól működött a por.
-Szerencsére. Volt benne egy kis rizikó, a mágiamentes világ miatt, hogy nem fog megfelelően, de ahogy látom senki sem emlékszik ránk, csak akinek kell.
-Megyünk haza? - kérdezte Yu.
-Én arra gondoltam, hogy mi lenne, ha maradnánk még egy kicsit és csinálnánk valami normális dolgot. - nézett kérlelően Yu-ra és még a szempilláit is elkezdte rezegtetni hozzá.

A fiúnak semmi esélye sem volt egy ilyen orvul kivitelezett támadás ellen, így meg sem próbált ellenkezni:
-Egy randira gondolsz? - kérdezte inkább.
-Igen, pontosan arra.
-Tudsz valamit erről a világról? Azon kívül, hogy szinte alig van benne mágia? És éppen most jöttünk ki élve a mafia-főnök rezidenciájáról?
-Egy keveset, de étel és mozi itt is akad... Nyilván nem barlanglakók. - forgatta a lány a szemeit.
-Akkor először menjünk enni, kisasszony. - kínálta fel a karját Yu, Esther meg elfogadta és nevetgélve indultak valami ehetőt keríteni. Yu sejtette, hogy ha a Hercegnő-n múlik, akkor ebből inkább valamilyen magas csokoládétartalmú dolog lesz rendes étel helyett, amit persze egy cseppet se bánt, mert szeretett Esther-rel lenni akármit is csináljanak közben, a lényeg az volt, hogy együtt tegyék. Aztán néhány lépés után a lány hirtelen megállt, majd felnézett az épületre, arrafelé ahol a honkongi mafia leendő vezére tartózkodott és csak annyit suttogott:
-Az összes isten óvja a honkong-i mafiát.
Erre Yu még inkább felkacagott:
-Csak nem látomásod volt?
-De. -mondta Esther - Ez a kislány hatalmas változásokat fog még hozni, ha betartja az egyességünket.

Másnap reggel Nuwa odabújt az anyjához és megkérdezte tőle, hogy nem vágathatná-e le a haját, mert már nem tetszik neki, hogy ilyen hosszú. Meiling nagyon furcsállta, de hosszas kérlelés és cukin-nézés után beadta a derekát és elvitte a lányát fodrászhoz.

*** 2 évvel később... ***

Nuwa Gao-Lin egy sötét októberi napon az egyik barátnője háza felé tartott. Hideg volt és nyirkos, még az eső is szemerkélt. Nuwa szorosabbra húzta a sálat a nyakán, ahogy haladt előre a járdán. A testőrei messziről követték. Pár házzal odébb szállt ki a kocsiból, mert gyalogosan akart a barátnője házáig menni. 14 évesen rettenetesen utálta, hogy mindenhova viszik és hozzák, mint egy óvódást, így kikönyörögte a fiúknál, hogy ezt a pár métert had tegye meg nélkülük. Kövessék tisztes távolból, ha kell, csak látszólag had legyen egyedül, mint egy igazi felnőtt. Már most remekül tárgyalt és 14 éves, zsenge kora ellenére az össze testőr imádta és felnézett rá. Nem csak úgy, mint a főnökük unokahúgára, hanem mint igazi vezetőre. A fiúk letették a kocsit és tisztes távolból követték és vigyáztak a lányra.

Ahogy Nuwa haladt az úton, számolva a lépéseket, hogy még mennyi ideig érezheti magát szabadnak, észre sem vette az árnyékokból mögé lépő alakot. Csak arra eszmélt fel, hogy valaki megrántja a hátitáskáját és rámarkol a hajára, és talán egy penge villanását is látta a periférián, de igazán nem fogta fel mi történik, annyira hirtelen, a semmiből jött az egész.

Viszont Luan leckéi nem voltak hiábavalók, teljes erőből megpróbált szabadulni, a támadó a lófarka után kapott, és rá akart csavarni egyet, hogy így rántsa vissza, de Nuwa haja sokkal rövidebb volt ennél, amivel a támadó nem számolt, így kicsúszott a férfi kezéből és a kislány egyből szembe tudott fordulni a gazfickóval, közben felsikoltott és akkorát rúgott a támadója térdét célozva, hogy az szinte összerogyott a meglepetéstől és a nem várt, profin kivitelezett támadástól. Mire összeszedte magát a Nuwa két testőre odaért és kezelésbe vették, de nem ölték meg ott helyben. Nem voltak olyan ostobák. Az egyik testőr telefonált, nem sokkal később a kocsijuk is megjelent és egy másik is, az erősítéssel. Nuwa-nak sajnos ki kellett hagynia az ott-alvós bulit, de valahogy most nem is bánta. Semmi másra nem vágyott mint arra, hogy hazamehessen és hozzábújjon az anyjához. Aztán a kocsiban az ablakon kibámulva eszébe jutott az a két évvel korábbi születésnapja, amikor megígérte a Tündér-keresztanyjának, hogy többet nem lesz hosszabb a haja a vállánál.

Most őszinte hálát érzett ezért és azért is, hogy Luan addig erősködött az anyjánál, amíg elkezdhették a harci képzését.

Nuwa imádta a küzdősportot, főleg a nevelőapjával. Ez volt a legfőbb közös időtöltésük, amit igazán csak ketten együtt csináltak és még erősebbé tette a közöttük lévő kapcsolatot.