A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

12

El mentünk a konyhába és kaptam szendvicshez való dolgokat így hát csináltam is magamnak, elég érdekes arckifejezéssel fürkészett hogy hogyan is vagyok képes ezt meg enni.

- Úgy ahogyan maguk a vért isszák. - Adtam választ fel nem tett kérdésére mire el mosolyodott.

- Jól van. Mennyit tudsz rólunk?. -Kérdezte.

- Hát eddig úgy tudtam árt a fény de már tudom hogy nem azt igen hogy éjjel vannak fent és nappal alszanak, de nem értem például ha nem árt a fény akkor miért nem nappal vannak fent.

- Azért mert a farkasok éjjel vannak csak jelen és csak így tudjuk magunkat meg védeni, mert ha éjjel alszunk és ránk támadnak nagy eséllyel halunk meg még azelőtt hogy bármit is reagálhatnánk. - magyarázta.

- Hm nyomós érv. - mondtam.

- Na és ti miért pont nappal? - kérdezte.

- így szoktuk meg. - mondom vállat rántva.

- Ennyi? - kérdezi.

- Ja meg gondolom a szuper éjjel látásuknak köszönhető mivel az nekünk nincs és konkrétan éjjel nullát látunk tehát semmit a sötétben. - magyaráztam.

- Hát persze ezért járnak az emberek világító zseblápákkal, az éjjeli lámpa meg azért kell mert félnek a sötétben persze érthető ha a világosság a megszokott az életetekben. - elmélkedik.

- Szerintem az emberek nem magától a sötétségtől félnek. - mondom kicsit halkabban.

- Akkor mitől? - kérdezi komolyan.

- Attól ami benne van, amit néha meg láthatunk és egyszerűen az agyunk nem képes fel dolgozni hiába is látjuk a saját szemünk által, mégis oly annyira hihetetlen hogy hamarabb gondolnánk magunkat őrültnek mintsem hogy el higgyük amit látunk.

- Mit láttok a sötétben? Mennyit engednek nektek látni? - kérdezi.

- Árnyak amik fel tűnnek aztán el tűnnek, és mindig másképp néznek ki néha csak feketék néha fehér foltokkal vagy vörös szemekkel de a lényeg ugyan az meg rémitenek mindenkit.

- Téged is ?

- Meg esik. - mosolyogtam.
- Tudja hogy hogyan tudnánk segíteni Kolennek?

- Még nem de igyekszem. Megyek szét nézek kérdezösködök te is keresgélj és kérlek erről Kolennek egy szót se.

- De tud olvasni a fejemben. - érvelek.

- Akkor a közelében még csak ne is gondolj rá. - mondta majd el ment. Szuper még hogy ne gondoljak rá, hát ez jó.

El kezdtem keresgélni az interneten de nem igazán találtam semmi érdekeset amíg fel nem dobott két embert Adam és Georg azt írta az internet, mindent tudnak a természet feletti dolgokról. És hát mi ez ha nem természet feletti. Volt ott egy telefon szám is.

Fel kellene hívnom őket, de ezt inkább jobb lenne othon csinálni mint itt.
Szóval el vetettem egy időre a tervet.
Fel mentem Kolen szobájába, ö még aludt.
Le feküdtem mellé és hozzá bújtam.

- Pedig azt hittem már minden rendben. - mondtam halkan. Kicsit mocorgásba kezdett majd magához húzott és úgy ölelt.

- Ne haragudj hogy nem vettelek el reggel. - dörmögött reggeli hangján.

- Semmi baj. De ma haza kellesz mennem. - mondtam halkan.

- Rendben el viszlek kicsit később.

- jól van.

Kezemet a melkasához érintettem és hirtelen mintha meg dobbant volna a szíve de csak arra a pillanatra.

- áh. Ezt ne csináld. - nézett rám.

- Mit? - kérdezek vissza.

- Fáj a szívem mintha meg repedt volna, jézusom. - nyöszörögve tette szívére a kezét.

- Kolen jól vagy? - kérdeztem aggódva.

- Mingyárt, ne aggódj. - mondta halkan.

- De én, én hogyan? Csak hozzád értem. - néztem le döbbenve a kezemet.

- Semmi baj. Már jól vagyok. - mondta nyugodtan.

- Hozzád érhetek? - kérdeztem félve.

- Persze csak kérlek a szívemet kerüld el. - nézett rám mire csak bólintással jeleztem hogy rendben és magamhoz öleltem.

Mi a fene történik? Nagyon aggódom Kolen miatt és nem tudom mit tegyek ez a legborzasztób.

- Mintöröd a fejed kislány? - nézett rám.

- Csak aggódom érted. - mondtam őszintén.

- Ne aggódj kislány minden rendben lesz. - mondta.

Hirtelen nagy hangzavar lett mire ijedten néztem Kolen re.

- Vér farkasok. - mondta.

- minden rendben mi? - néztem rá.

- Meg védelek. - mondta majd magához ölelt..........