A Vámpír Szerelme ( Befejezett )

10.

- Le fejezik mind kettőtöket ha megtudják.

- Istenem Léna. De én nem akartam rosszat.

- Nem tettél rosszat ezt csak szimplán nem értik az emberek, ennyi az egész de ne beszélj róla senkinek ez a lényeg. És hogy őszinte legyek hozzád Kolen nekem sem közömbös.

- Te szórakozol? Hé lehet ez a sorsunk, két lány akiknek soha nem volt barátjuk, sosem találta meg őket a szerelem és két vámpír akik nem tudtak kötödni senkihez és bumm kész a szerelmi történet. - Ezen el nevettem magamat de bele mentem.

- Remélem a fejedben levő szerelmi történet úgy éri a végét hogy boldogan élnek míg meg nem haltak.

- Másképp nem érhetne véget, nem hagynám. - Mondta vigyorogva.

- Bíztam benned.

Megérgérkezve a suliba a saját teremünk be mentünk. A nap lassan telt semmi izgalmas nem volt meg írtuk a dogát, délben le mentünk a büfébe, aztán egy kisebb csapatban ki mentünk az udvarra, a nap többi része sem volt izgalmasabb ma mindenki a hétfő fúj újra korán kell kelni hangulatában volt.

Suli után haza felé vettük az irányt, az az csak vettük volna.

- Figyelj csak Léna.

- Igen Em.

- Nem megyünk el meg inni egy Starbuckst?

- Hú de rég voltunk már. - tényleg azt sem tudom mikor voltunk már együtt bárhová.

- Igen én is ezért gondoltam. - Mosolygott.
- Jó lenne kicsit beszélgetni.

- Valóban. Várj fel hívom apát.

- Én meg anyát. - mosolygott.

A telefonomban elő kerestem apa számát majd a hívás gombra nyomtam, két csengésére fel is vette.

- Szia apa.

- Szia valami baj van?

- Dehogy apa csak meg akartam kérdezni hogy baj lenne e ha Emma val meg innánk egy Starbucks t meg kicsit beszélgetnék nem tudom meddig maradnánk.

- Dehogy kicsim csak vigyázzatok magatokra és bármi van hívj ja és ne maradjatok sötétedés ig.

- Rendben apa köszönöm.

- Ugyan.

-Akkor Szia apa.

- Szia.

Ezután ki is nyomtam. Nem sokkal rá Emma is le tette.

- Na? - kérdeztem.

- Mehetünk. - sikkant fel majd nyakamba ugrik, imádom ezt a lányt olyan kedves és lehetetlen nem szeretni.

Emma kapcsolt zenét a telefonján amit néha énekelve mentünk az úton a Starbucks felé.

Mikor oda értünk rendeltünk magunknak majd le ültünk egy félre eső asztalhoz.

- Szóval Em. Mi a helyzet Cristopherrel?