🌌My world of MULTIFANDOM NOVELLS🥰

pjo novells

Történt egyszer az Olimposzon, hogy egy napon Arthemisz egy vacsorát tervezett , ahová meghívta Posszeidónt , Athéné és a saját testvérét. Békésen díszítgette a házát , világosbarna lakkal lekent faasztalára fehér leveses tányérokat helyezett .
Kiporszívózta a kék kanapét, majd egy ledfüzért tett a tévé fölötti polcra .
A ház délutánra igazán hangulatossá vált. A nap már majdnem lement az égről , amikor Appolón esett be az ajtón.  Látszólag fáradt volt és nem túl boldog . Egy szó nélkül a kanapéhoz ment és bekapcsolta a tévét .
- Neked is szép napot , drága testvérem ! Legalább a sáros csizmát igazán levetted volna a lábadról . Tudod a kisasztal nem lábtartó! - vetette oda gúnyosan Arthemisz.
- Azt mondtad a háznak készen kell lennie , mire ittvannak Athénéék . De még nincsenek itt !- válaszolta Appolón.
- Jaj Istenek...- sóhajtott Arthemisz, és inkább megnézte hogy mikor készül el a vacsora . Majd végül visszament a testvéréhez és a kanapé karfájára ült.
- Egyébként neked mi bajod van?- kérdezte testvérétől.
- Miért?- kérdezett vissza Appolón.
- Nem ugrálsz itt össze-vissza, hagyod hogy dolgozzak , meg nem idegesítesz ezzel a hugizással...- mondta Arthemisz szomorú arckifejezéssel.
- Ha ha ha ... nagyon vicces ! - mondta gúnyosan a Nap isten.
- Nem úgy értettem! Aggódom érted! - mondta a vadászat istennője.
- De nem kell ! Amúgy meg itt vannak.- válaszolta félvárról .
Artemisz néhány utolsó simítsuk végzett a házon , majd beengedte Athénét és Posszeidónt.
- Sziasztok !- köszöntötte őket.
- Szia Arti ! - ugrott egymás nyakába a két istennő, majd végül Posszeidónnal is kezet ráztak.
Az istenek bementek a házba , ahol kissé kedvetlenül , de legalább az asztalnál ült már a Nap isten is.
- Sziasztok! - köszöntötte őket ő is .
Artemisz letette az asztalra az ételt .
- Nos amit meg kell beszélnünk az a szavazás ... kezdte
- Hát igen ... szavaznunk kell hogy kit gondolulunk jó félvérnek és kit kell megölni. Természetesen ez nem könnyű , hiszen a saját gyerekeink... jaj szegény Hermész! Luke-kal valyon mi lesz ?- gondolkodott Athéné.
- Ú , tényleg !- mondta együttérzően Arthemisz.
- Hát Percy egy jó félvér... - mondta Posszeidón.
- Szerintem is .- mondta Arthemisz.
- Hát igen , sokat segített nekünk. - mondta Athéné.
- Polly? - kérdezte Arthemisz.
- Ja , igen szerintem is.
- Annabeth is jó ! - mondta Athéné.
- Így igaz!- mondta Posszeidón.
- Igen, valóban. - mondta Artemisz.
- Ja , igen.- mondta Appolón.
-És akkor Luke? - gondolkodott el Artemisz.
- Hát... ő rossz - mondta Posszeidón
- De akkor is ... szegény Hermész! Nehéz lehet neki .
- Honnan tudod ?- kérdezte Appolón.
- Már miért ne tudnám ? Mindenkinek rossz ha elveszíti a gyerekét !- mondta Artemisz.
-  Te vagy az egyetlen aki ezt érzés nélkül mondja mindenkinek !
- Tessék? Már elnézést, mégis hogy mondhatsz ilyet !- háborodott fel Artemisz .
Hiszen neked nincs is gyereked! - vágta a fejéhez Appolón.
- Na és ? Nekem más volt fontos! De attól még eggyüttérző vagyok!
- Ja ... egy szarvas meg egy vizes faág volt fontosabb ...- mondta lenézően Appolón.
Miii? Nem ... ez ennél sokkal fontosabb! Neked meg van sok gyereked és nem is foglalkozol velük!- akadt ki Artemisz.
- Már megbocsáss! Tökéletesen ismerem mindegyik gyermekemet ! Még Stella Leon-t is , aki tegnap született !- háborodott fel Appolón.
- De te semmibe veszed a munkám!
Amúgy meg az összes gyereked hülye!- vágott vissza Artemisz.
- Ó igen?!! Hát épp a saját rokonaidat sértegeted! És még te vagy kedves meg normális!?- csapott az az asztalra Appolón, majd az asztal előtt állva dühösen a testvérére nézett.
- Kérlek, elég! - próbálta csendre inti őket Athéné, de hiába.
- A hülyeséget csak is tőled örökölhették!- vágott vissza Artemisz.
- Utállak ! Mindigis utáltalak!- üvöltött rá Appolón, miközben a kezében fényes tűzgolyók égtek .
- Én születésed előtt is ! -vágott vissza Arthemisz.
- Tűnj a szemem elől, de örökre !- ordította vissza Appolón , amikor az asztal és a függöny hírtelen meggyulladt , majd hamuvá foszlott.
Appolón szemében fényes tűz égett , kezéből pedig erős fény tört ki. Athéné ijedten elkezdett sírni . Posszeidón átölelte Athénét félkézzel , a másik kezével pedig a tüzet igyekezte oltani . Ez azonban olyan tűz volt ami olthatatlan.
- Most te jösz ! Hamuvá fogsz égni ! - lépett oda Appolón a testvéréhez .
- Ne ! Appolón, kérlek! Én nem ezt akartam, ez már nem te vagy ... én mindig is szerettelek ! De ... nem az én hibám hogy nincs gyerekem ... és légyszíves hagyj békén!...- húzódott a falhoz Artemisz, majd a kezét a feje fölé tette és úgy sírt akàr egy vízesés .
A földre rogyott és egyre csak sírt . Eközben Athéné és Posszeidón is lefagyva várták hogy mi fog történni.
Ekkor azonban Appolón újra visszaváltozott régi alakjába , Majd odasétált a földön síró testvéréhez és a vállára tette .
- Tudod ... " Gyűlöllek és és szeretlek"...
Artemisz könnyes szemmel nézett a testvérére . - Eeeez eegy veers? - kérdezte még mindig sírva.
- Igen , húgi ... - mondta Appolón.
Felemelte a földön síró testvérét a földről és a kanapéra helyezte . Majd odaült mellé, és átölelte . Ekkor azonban már nem csak Artemisz sírt , de Appolón is.
- Aaazt hiii-tteem elégetsz...- sírta Artemisz.
- Nem... én...- sírt Appolón is .
- Soha ne vitázzunk , ez nem ér annyit !- mondta Artemisz.
- Soha! Én nem tudok nélküled élni !- mondta  Appolón.
- Hát én sem !- mondta Artemisz. - Bekapcsolod a tévét ? - kérdezte.
- Ühümm... - mondta Appolón.
Athéné és Posszeidón végül titokban lefotózta az egymás karjaiba borult testvérpárt , majd rémülten és futva hagyták el a házat. Úgy döntöttek hogy inkább otthon vagyoráznak.
A két isten pedig egymás karjaiban aludt el.
Valaha ez lehetett a történelem legnagyobb vitája , amikor a halandók földjét egyszerre borította be az örök sötétség és ezzel egyidejűleg gyulladt ki 70 erdő . Emellett 3hektóliter eső esett le New Yorkban.

Vége