Megveszve Egymásért (+18)

Második fejezet

Aznap, másra se tudtam gondolni, csak arra a kávéra, amit végül nem ittam meg, bármennyire is csábított az illata. És persze arra, hogy ha ezt tényleg ő írta, meg kéne tartanom a poharat, vagy eladni aukción, mert tuti fix sokat érhet. De a munka szorítja a nyakamat, délután kettőkor, kétszer is át kell néznem a megrendeléseket, és hogy tényleg annyi rajzot készítettem -e el, amennyire emlékszem, ugyanis folyton folyvást Dominicon kattog az agyam.
Ez a pasi nagyon kivan, ha azt hiszi, engem meggyőzhet a makett dumájával és a kávéjával.
Mégis, valami nem hagy nyugodni benne. Az a tekintet, amivel biztosra mernék fogadni, hogy minden csajnál bevet, nekem őszintének tűnt. Gondolom, azért meglepődött, hogy nem estem azonnal neki, mint vak a szakadéknak, és kihívást jelentek számára, de azt hiszem, nem is lesz rá alkalmam esélyt adni neki arra se, hogy még több meglepetést okozzak neki, ugyanis ez volt az első és utolsó alkalom, hogy találkoztunk, bármennyire is fenyegető az a kis üzenet a kávés dobozon.
A nap végére már csak magam maradtam a pakolással és végre rendet tudtam tenni az íróasztalomon.
Már öltözködés közben, készülök bezárni a butikot, amikor a telefon a kabátzsebemben idegesen berregni kezd. Unottan veszem elő a készüléket és nézem meg, mi is az oka a zajnak, de majdhogynem kiesik a kezemből a telefon, mikor meglátom valaki bejelölt Facebookon!
- Mi a szar? - tolom el távolabb az arcomtól a készüléket, és nézem messzebbről a jelölő üzenetet, amit a Facebook küldött. Aztán a telefon újra megrezzen.
„ Remélem, nem gond"

Percekig nézem a rövid szöveget, mire fel tudom fogni, ki és miért írta azt. Az a pasi tényleg ennyire rámenős?
- Hát jól van... ha te így akarod játszani... - mondom hangosan is a szavakat és már gépelem is vissza a választ.
Lilly: „ Nem, dehogyis, csak nem gondoltam volna, hogy te ilyet is szoktál csinálni"
Izgatottan várom, vajon mi lesz a reakciója, de az elkövetkező beszélgetés folyamát nem éppen erre az útra szántam. De ha már így sikerült, kihozom belőle a legtöbbet.
Dominic: „ Miért mit gondolsz, miket csinálok? Ízlett a kávé?"
Lilly: „ Ki kell ábrándítsalak, feketén iszom"
Dominic: „ Még jó, hogy a ruhádból kikövetkeztettem :)"
- Hogy mi a fasz? - kiáltok rá a telefonomra és már látom is lelki szemeim előtt Dominic önelégült vigyorát. Talán még le is pacsizik magával, amiért ilyen ügyesen kijátszott. A kihűlt kávés pohár tetejét felpattintva elszörnyedve konstatálom, hogy a nedű, olyan fekete, mint a lelkem.
Az idegességi szintem húsz százalékról felugrott hatvanra, ezért nem maradt más választásom, minthogy kitárjam elé a legnagyobb ütő kártyámat. Ez majd biztosan kiveri nála a biztosítékot és talán végleg leszáll rólam.

Lilly: „ Nem is tudom mit mondjak... lebuktam"
Dominic: „ Sejtettem, hogy nem iszod meg úgysem"
Lilly: „ Nem az, csak, tudod, ma már kávéztam a párommal"

Hosszas másodpercek telnek el, míg én a számat rágom belülről, mégsem érkezik rá válasz. Hatalmas hahota szakad ki belőlem és bár sosem teszek ilyet, most mégis bele bokszoltam a levegőbe egy "ez az" kiáltással, majd mint aki jól végezte a dolgát, felveszem a kabátomat és a telefonnal együtt elhagyom az üzlet helyiséget.
A vigyor az arcomról letörölhetetlen, mintha oda ragasztották volna a szám szélét a fülemhez.
Na, ez majd észhez téríti ezt az önelégült fickót!
Azonban az utcámba befordulva a taxival, meglepetésként ér a szemben haladók között felfedezni a magas, fekete bőrkabátos alakot, aki gyanúsan kémlelve lépked fel s alá majd mikor észre vesz, miközben kiszállok a kocsiból, le sem véve a szemét rólam felém indul. Bosszúsnak tűnik, és kezdem azt hinni, azért jött, hogy hatalmas pofonnal köszöntsön a kis üzenetemért.
- Volt valami sejtésem, hogy te is simán kijátszd ezt a kamu szöveget... de, hogy ilyen hamar - a hangja mélyen szól és haragosan, bár nem igazán értem, mire fel haragszik rám.
- Szóval, mégiscsak igazak a rólad terjedő pletykák? Mond, miért ragaszkodsz ennyire egy újabb találkozáshoz? És mégis honnan tudtad, hogy erre jövök? Kicsit beteges ez azért...
Dominic erre már nem tud mit válaszolni, csak elfordítja a fejét rólam és hátát mutatva elindul arra, amerre jött. Nem sok kell ahhoz, hogy kihúzzam magam és boldogságtól kielégülten felcaplassak a lakásomba, mikor a srác váratlanul megfordul.
- Tudod, azért, mert szerettem volna veled tölteni egy estét, mint egy normális ember, nem kell feltételezni rólam rögtön azt, hogy csak baszni akarok veled! Ezt imádom a csajokban! Azt hiszik minden pasi egyforma! Talán nem kellett volna annyit kipróbálni.
- Hohó! Kibújt a szög a zsákból! - válaszolok vissza, de a mosolyomat a legutolsó beszólása eltünteti az arcomról. - Nem feltételeztem rólad semmit sem. Csak meg van a magamhoz való eszem. És igazad van, túl sok faszba botlottam már bele, hogy távol tartsam magam a fajtátoktól.
Erre szintúgy, nem tud mondani semmit, csak néz rám mereven, én pedig állom a tekintetét.
- Hát, most már így alakult! És csak tudd, ez a legrövidebb útvonal, ezért gondoltam, hogy erre jössz - ránt egyet a vállán, majd újra elfordul tőlem és most már nem hagyja abba a menetelést előre, mígnem eltűnik az utca végi kanyarban.
Bűntudatom van!
Miért van nekem bűntudatom, amikor bebizonyítottam, még ha piszkos játék árán is, az igazamat?
Mert megbántottam valakit.
Egy olyan embert, akit TÉNYLEG nem ismerek! És ezek után, nem is fogom megismerni, hiába lakik tőlem két utcányira. Ami persze nem baj. Miért is lenne baj?
Az esti fürdő közben, mégis csak arra az elhatározásra jutok, hogy valahogyan javítani kéne a helyzeten, bár ez nem mentség a viselkedésemre. A drága párom egy üzenettel elhalasztotta a közös kávézásunkat, úgyhogy volt időm agyalni. Ha ez fordítva történt volna, nekem is szarul esett volna.
De hát, nem tehetek róla, megváltoztam. És egy szóval se állítottam, hogy jobb lettem, mint voltam!
„ Nem tudom, szóba akarsz e még állni velem, de azért megpróbálom, hátha elolvasod. Már az elején el kellett volna mondanom, hogy járok valakivel, sajnálom, ha azt hitted, szabad vagyok"
A telefon nem rezgett, nem csipogott, semmi jelét se adta annak, hogy elolvasta, vagy egyáltalán csak "látta".
Én pedig iszonyat frusztrált vagyok.
- Christopher, a fene beléd! Hol vagy ilyenkor? - suttogom magam elé, majd letéve a telefont a kád szélére, alámerülök a víznek és hatalmasat sikítok, amekkora csak kifér a torkomon.