Teach Me ~ Igazgató Diák

~6~

Bloom szemszöge~
Jelenleg itt ülök egy fa tetején és a könyvemet olvasom. A hajam felvan rakva egy kócos kontyba. A vörös szálaim néhol ki csúsztak a gumi alól és az arcomra esnek. A fejemen egy fülhalgató. Össze csukom a könyvem és becsukom a szemem mosolyogva. Az őszi szél pirosra fújja az arcom. Olyan üres ez az erdő ősszel. A fák kopaszodnak és a madarak se csicseregnek már. Baszki. Lemerült a fejhalgatóm. Le veszem a fejemről és kikapcsolom. Valami mozog. Mitha futna. Hallom ahogy a levelek ropognak a mozdulatai allat. Ki lehet az ilyen későn? Már sötét van. Melyik mentálisan beteg ember jönne az erdő közepébe amikor az egyetlen fény forás a hold és a csillagok ragyogása és a köd sűrűbb mint a fák ebbe az erdőbe?

Rajtam kivűl természetesen. Nem akarok hazudni elég ilyesztő de már megszoktam. Á bitos senki nem olyan hülye. Rajtam kivűl ügyebár. Biztos csak egy szarvas vagy egy vad disznó. Már megint elvesztem a gondolataimba és észre se vettem hogy a hang elmúlt. Körbe nézek magam körűl és a pofám leszakad. Ez meg mit keress itt? Az oldalamnál egy hatalmas fekete árnyék áll kérdő tekintetel. Az egyetlen dolog amit látok az az arca. A holdfény bevilágitja. Mr. War.... . Egy ideig csak mind ketten kérdőn nézünk egymásra aztán végre meg töröm a csendet.
"Maga mit keres itt ilyen későn. Magának mániálya a sötétből elő bukani? Mi maga egy vámpír vagy mi?" Nem válaszól a tekintete mostmár inkább agódó
"Maga mit keres itt? Ha?"
Én minden este 7 órátol 9 ig itt vagyok. Már pontosan 5 éve. De magát még sose láttam. Maga itt a betolakodó tanár úr"
Nézek rá mérgesen. Megzavarta a nyugalmam és még nekem kell magyarázkodnom. Hát ezt nem hiszem el.
"Most költöztem ide az erdő szélére. Csak egy szomszédom van. És futni vagyok itt Bloom." Egyetlen szomszéd? A házunkat körbe veszi a sűrű erdő és fák. Viszont van egy melletünk lévő ház. Ami már régota üres..... baszki
"Hát akkor üdvözlöm tanár úr. Majd át megyek sütikel üdvözlöm magát" a szemöldökét össze húzza kérdőn.
"Te meg miről beszélsz Bloom?" A kereszt nevemen szólít
"Alról hogy az az egy szomszéd én vagyok. Meg a báttyám" megforgatja a szemeit. És mitha azt halottam volna hogy azt mondja hogy -hát ezt nem hiszem el- de lehetséges hogy be képzeltem. "Szóval maga a szomszédom. Egy erdő közepén. És maga itt ül egy fán ilyen későn" meg ráza a fejét "hát nem. jöjjön haza kisérem magát" mivan? Nem megyek innen sehova még nincsen kilenc. De láthatóan neki más tervei vannak ugyan is már a fa allat ál kitartott kezekel. Mintha szükségem lenne segítségre. "Nem megyek sehova" jelentem ki egy gúnyos mosolyal. "Hát jó ha maga nem jön akkor majd én visszem magát." Várj mi? Mire észbe kaptam már le emelt a fáról mintha egy toll pihe lennék és a vállára csapott. Hát ezt nem hiszem el komolyan. Itt vagyok át fektetve ennek a vad baromnak a válán. Elkezdem a hátát ütögetni és elkezdek rugdalózni. A szoknyám fel is van csúszva. Hátra nyúlok és le akarom húzni de rácsap a kezemre meg foglya a szoknyám szélét és lehúzza. Úgy csinál mitha nem éppen elrabolna komolyan. Sehova nem nézz csak előre. Most húzta le a szoknyám hogy ne legyen kint a seggem úgy hogy felse néz. Ez az idióta meg is foghata volna a seggem így hogy nem is néz. Istenem. Megforgatom a szemem. "Rossz irányba megyünk. A patak mellet kellet volna elhaladnunk."
"Akkor mégis merre van az a kurva ház" elmosolyodok. Az iskolám dirije káromkodik. Szerintem én húztam fel az agyát. Már megint.
"Ha mondjuk le rakna akkor megmutatnám a haza vezető utatt." Lerakott és úgy néz le rám mint egy idegesítő törpére. Megforgatom a szemem és elindulok. Immáron a jó irányba.
"Nem válaszoltál a kérdésemre. Miért vagy itt ilyen későn? Az olvasáson kivűl?" Meg állok és ránézek
"Tudja az iskolán kivül nem vagyok köteles válaszolni semmilyen kérdésére" mosolygok frusztráltan és újra el indulok. "És nem fél? Úgy értem a sötétbe?" Nem. "A sötét csendes és békés. A fény zajos és zsúfolt. A sötétben érzem jól magam. Egyedül, természetesen de maga ezt meg zavarta"
"Ha jobban bele gondolsz Bloom... nagyon jó hogy rád találtam. Őszintén teljesen elfelejtettem hogy melyik irányból jöttem." "Igen tanár úr az feltűnt" fények. A mi házunkból. Megjöttünk. Màr az ajtóm előtt állók és Mr. War felé fordulok. "Jó éjszakát Artemis War" egy kellemes mosolyal szólal meg. "Jó éjszakát Bloom Fox" és ezzel eltűnik a sötétségbe. Kinyitom az ajtót és a báttyám ül a kanapénál tv ét néz és chipset eszik. Nem akarom meg zavarni. Felmegyek a szobámba az átlátszó üveg lépcsőkőn keresztűl és be megyek a szobámba. Le ülök az író asztalomhoz elő készíteni egy gyertyát a tanuláshoz. De kukucskáláson kapom magam. Az iró asztalom pontosan az ablakom alatt van ami pedig pontosan egy másik ablakra néz. Kiváncsi vagyok hogy Artemis melyik szobályát fogom látni az ablakomból. A szobába az ablaka allat egy íróasztal van pont mint nekem és egy..... ágy? A hálószobája? A szobámból átlátok a tanárom hálószobájába? Mi a fasz. Ez az én szerencsém. Istenem. Ő is az író asztalánál ül és egyenesen lyukat bámul rám. Na bassza meg