Csupán véletlen (Gl, Yuri❗⚠️)

1. fejezet- Bemutatkozás és a Sakura borítós könyv🌸🌸

Yurie szemszög:

Reggelt ébresztőm hangjára keltem, ami már reggel 6:00-kor jelezte, hogy ideje felkelnem. Az óráim reggel 8:00-kor kezdődnek, de szeretek korábban beérni. Nem azért, mert elmegyek valahova a barátaimmal suli előtt, mint a legtöbb diák. Nekem olyanok nincsnek, amit mai napig bánok, de egyszerűen a félénkségem miatt nem merek emberrekel beszélni, de nem csak beszélni még a szemükbe se merek nézni, de ez most mellékes. (Szerk. megjegyzés hű de sok a "de") Az igazi ok amiért ilyen korán megyek a könyvtár. Szeretem a könyveket, szeretek olvasni, így nyilván a könyvtárat is szeretem. Na de mostanra elég volt a fölösleges beszédből elkezdek készülni inkább.

*25 perccel később *

Elkészültem végre, szóval megreggelizek és indulok. A suli a lakásomtól 15 percnyi sétára van, ezért gyalog szoktam menni. Keresztanyukámmal élek, ugyanis a szüleim 8 éves koromba elhunytak. Még mindig nagyon fáj a hiányuk, de elfogadtam a tényt, hogy már nincsenek. Ma szerintem suli után meglátogatom a sírjukat. Viszonylag régen voltam már. Jó igazából 4 napja de ez már soknak számít nálam, de nagyon hálás vagyok nevelőmnek, kire 2. anyukámként tekintek. Szegény egyedül nevel engem ezért rengeteget dolgozik. Már sokszor felajánlottam, hogy elmegyek dolgozni pénzkeresés céljából, de mindig elhurrogja az ötletet. Ilyenkor már nincs itthon ezért magamnak csináltam meg a pirítósomat. Reggel még nem nagyon bírok enni, de tisztában vagyok vele, ha nem eszek reggelit a későbbiekben rosszul leszek.
Ilyen gondolataim közbe megcsináltam az ételt és gyorsan elnyammogtam. (Szerk. megjegyzés lehet nem volt értelmes ez a szó, ha így van elnézést kérek) Miután elfogyasztottam az ételt, elindultam a suliba.

*Miután Yurie beért a suliba *

Végre itt vagyok gondoltam magamban, azonban véletlen neki mentem valakinek, ami miatt nagy szerencsémre el is estem.

E-el-elnézést- kezdtem sajnálkozni a titokzatos valakinek, akinek hosszú fekete kiengedett hajából láttam, hogy valószínűleg lány.- sajnálom nem figyeltem oda, kérlek ne haragudj!- remélem nem haragszik meg nem akarok balhéba keveredni.
- Nem baj, de legközelebb figyelj jobban a lábad elé.- mondta a lány akinek hangját megisverme realizáltam, hogy előttem Amaya a focicsapat kapitánya áll, eddig nem néztem fel rá csak lehajolva sajnálkoztam, de végre felemeltem tekinetetem és zöld szememim találkoztak az ő zafírkék íriszeivel- Kérlek hadd segítsek!- nyújtotta kezét elém.
-R-rendben.- fogtam meg kezét és felsegített a földről.- Köszönöm.- köszöntem meg.
-Szívesen, de legközelebb tényleg nézz a lábad elé, mert nem mindenki olyan kedves mint én.- azzal még egyszer rámmosolygott és elment.

Jaj miért kell ilyen gyámoltalannak lennem? Most is csak dadogni tudtam.
Változtatni akarok ezen, de nem tudom hogyan. Az az érintés viszont... Ajjh nem tudom mi ez, de valamiért az érintés közbe egy jóleső bizsergés járt át.

*Ilyen gondolatokkal sétált el Yurie a könyvtárig *

Amaya szemszög:
(Nagyjából 2 órával ezelőtt)

Ébresztőm ma reggel is felkeltett sajnos. Még csak 5:00 óra, de reggelente elszoktam menni egy fél órát futni. Ez meg is történt jelenleg 5:32 van most indulok zuhanyozni eszek és indulok is. Korán megyek ugyanis nem szeretek itthon lenni és reggel amúgy is edzés. Igen nem szeretek itthon lenni, ugyanis egyedül élek. Még nem mondtam eddig el ezt másnak, de leszbikus vagyok. Pontosabban a szüleimnek elmondtam 1 éve, igazából azóta lakok egyedül. Na igen kitagadtak, ugyanis szerintük az ilyesmi undorító, de ez van. Nem szeretek itthon, lenni ugyanis a magány megöl, bár az iskolába se sokkal jobb a helyzet, hiába vannak "barátaim". Hát ja nem tekintem őket annak egy igaz barátom sincs az egyetlen ok amiért velem lógnak a népszerűségem miatt van. Kinéztem és sport teljesítményem miatt vagyok az, de ha megtudnák a szexualitásom megváltozna a helyzet. A "barátaimat" nem is, de a focit azt szeretem. Nem ez az egyetlen dolog amit szeret, szeretem nagyon még az esőt. Szeretem az esőt, szeretem hallani ahogy kopog. Szeretem az illatát is. Szeretem nézni ahogy legörbülnek az ablakon a cseppek és lehet gyerekesem hangzik, de még mindig szeretem azt eljátszani, amikor 2 csepp folyik le egyszerre, hogy versenyeznek egymással. Lehet ez tünete a magánynak. A csendes magánynak. Őszintén magányos vagyok, de nem tudok mit tenni. A suliba ránézőleg nincs senki akivel igazán jóba lehetnék. Na mindegy inkább indulok, ha így folytatom el fogok késni edzsésről. Oké én vagyok a kapitány meg minden, de szerintem pont ezért lenne ciki ha elkésnék. Mostmár tényleg abbahagyom.