Sziasztok! Igen, ismételten nem borítót hoztam... Viszont pont azért jöttem, hogy ezt megmagyarázzam. Ugyanis már egy jóideje agyalok azon, hogy folytatok veletek egy kis őszinte csevelyt a mostani időkről (ami inkább egy monológ), mert úgy hiszem, talán sokkal könnyebb egyben leírni mindent, mint mindig kiírni, hogy szüneten vagyok és havonta elnézést kérni valamiért, amit tulajdonképpen sosem részleteztem úgy igazán. Úgyhogy ha van egy szabad pár percetek, engedjétek meg, hogy körbevezesselek titeket a profilom és igazából az egész művészénem azon részén, amit ti egyébként nem láttok.
Szóval hogy ne húzzuk az időt, kezdjük is rögtön a legelején. Mindennek a kezdőpontja az a tény, amit már lehet, páran észrevettetek; hogy egy éve kiégéssel küzdök. Ezt úgy kell elképzelni, hogy bár vannak napok, amikor abba sem tudom hagyni az alkotást, de az idő nagyrészében nem tudom magam rávenni. Se kedvem, se energiám hozzá, pedig pontosan tudom, hogy amint egyszer odajutok, hogy akkor most dolgozok egy keveset, vagy vázlatolgatok, akkor utána pillanatnyilag visszatér az alkotási vágyam. Persze ezt követően szintén elvész és ez a probléma. Mert hát ugye tavaly nyáron mentem el legelőször szünetre, amikor is úgy kezeltem a helyzetet, mint egy egyszeri esetet. Bele sem gondoltam, hogy a következő 12 hónapban annyiszor fogok még pihenőt tartani, hogy lesz, amit már be sem jelentek, mert annyira szégyellem, hogy még mindig problémám van ezzel. Már pedig így alakult. Többször is átvette a profilomat legjobb barátnőm (azóta is puszilom érte), így észrevehetetlenül tudtam elmenni. Csakhogy ez azt eredményezte, hogy sokat kellett várni a borítókra és mindig csak kifogásokat kerestem arra, hogy miért nem haladok. Nehéz megfogalmazni, hogy mitől égtem ki és bár a józaneszem tudja, hogy ez csak időszakos, de akkor sem könnyű kitartani.
Tehát ezek a váltakozó szünetek ezek így mentek tavaly augusztustól márciusig, ugyanis itt jött be a történetbe egy csavar: kaptam egy felkérést egy olyan könyv borítójához, mely nyomtatásban is megjelent. Ezzel az volt a baj, hogy akkor kaptam ezt a megkeresést, amikor pont egy "nem tudok leülni dolgozni" szakaszban voltam. Bár volt egy nap, mikor annyira belelendültem, hogy egész nap csak tervezgettem és rajzoltam, de végül a határidő előtt egy nappal adtam le és már sietve. Igaz, ebben az időben volt egy olyan hátráltatásom is, hogy az életem része volt egy olyan ember, aki annyira levitte minden energiámat, hogy képtelen voltam mást csinálni a létezésen kívül. Ugyanez elmondható az őszről is, mert akkor is kontaktban voltam ezzel a személlyel, akit már szerencsére soha nem kell látnom, így ez a probléma azóta elhárult. Természetesen nem ő okozta az eredeti gondot, mert az már régebb óta fennáll, így nem akarom megtenni őt bűnbaknak az egészért.
Na de végeredményében elkészült a borító, leadtam, és bár tudtam, ez mivel fog járni, mégis meglepett a tény, hogy mennyire eltűnt ezután az alkotás otthoniassága a számomra. A szüleim körbemutogatták mindenkinek a könyvet és a suliban is híre ment. Nem tagadom, tényleg remek volt, hogy végre kiléptem a komfortzónámból, de a végére a körülöttem lévők túlzásba estek. Nyilván ők sem vonhatóak felelősségre, amiért itt kötöttünk ki, de mondjuk ki, hogy mind ez a dolog, mind a fent említett személy valószínűleg fokozta a már eleve rossz kiégést. Talán nem is érintett volna így a dolog, ha nincs meg az alapprobléma. Mert bár sokan nem értik igazán, de a borítótervezés és a Wattpad az tényleg sokkal fontosabb számomra, mint az elsőre tűnhet és nem egyszerű belegondolni abba, hogy most nem megy. Folyton letörölni az alkalmazást, megváratni az embereket, magyarázkodni és nem tudni azt, hogy miként lesz jobb. Mármint próbáltam elkezdeni egy olyan projektet az insta oldalamon, hogy mindennap rajzolok valamit, de azt hiszem, a tizenharmadik napig jutottam. Persze nem adom fel, de azért mindenképpen meg szerettem volna írni ezt a fejezetet, mert azért mégis csak lesz még egy pár szünetem, mielőtt minden visszatér a régi helyzetébe és így gondolom helyesnek, ha megosztom az okot, illetve így nem hirdetem ki egyesével a szüneteimet.
Úgyhogy be is fejeztem, azért hamarosam rendelést is hozok, addig pedig további szép napot! ❤️
