A sérülésekkel kapcsolatban tudva levő, hogy, attól függően, hova kapod, és milyen fontos szervet ér, az elhalálozás percekkel, vagy akár órákkal később is bekövetkezhet.
Mercutiónak ebből a szempontból peche volt - habár eleve balszerencsésnek tekinthető az a tény, miszerint súlyosan megsebesült és ebbe bizony bele is halt.
Más kérdés, hogy a haldoklása hosszú órákig eltartott - Rómeó, akit mindeközben a barátai kint felejtettek a téren, őrizni a semmit, egy idő után komolyan elgondolkodott azon, várjon még egy kicsit, vagy most már tényleg nem tarthat sokáig? Egyáltalán, mi most a szituáció?
Úgy festett, mint a színész, akit a rendező magára hagyott, instrukciók nélkül.
Végül úgy határozott, marad, ahol van.
Nem messze tőle egy fedett helyen Benvolio a karjai közt tartotta haldokló és nagyokat nyögdécselő barátját, noha az előbb említett testrésze hamarosan úgy begörcsölt ettől, hogy már nem is érezte. Visszahúzni persze nem merte - arra gondolt, ez nem lenne éppen jó baráthoz illő cselekedet.
Helyette várt türelemmel.
És várt.
Megint csak várt.
És egyre csak várt.
Aztán hirtelen Mercutio, félbeszakítva a színpadiasnak szánt halálhörgést, megragadta az inge elejét és közelebb rántotta magához Bennyt, akkora erővel, hogy az már megijedt, a barátja esetleg mégsem hal meg. Ronda dolog, ronda dolog, de miután nem sokkal korábban tollba diktáltatta vele a végrendeletét, melyben minden evilági ingóságát őrá hagyta, nem szeretett volna pórul járni (vagy saját kezűleg átsegíteni a másik férfit a túloldalra. A jó barátok ilyet sem csinálnak, bár néha még a legjobbaknak is megfordul a fejében a gondolat, kivált, ha ez a bizonyos cimbora pont egy Mercutio).
- Benvolio, öreg barátom! - nyökögte az arcába a sebesült. - Lenne még egy utolsó kívánságom!
- Éspedig? - firtatta kedves és szelíd hangon Benny, visszafojtva azt a megjegyzést, hogy ez már lassan a huszadik utolsó kívánsága lesz.
- Ha majd meghalok, a testemet vessétek az tengerbe!
- A tengerbe - javította ki automatikusan Benvolio - haldoklás ide vagy oda, a grammatika az grammatika. Fejben közben már azt mérte le, milyen messze van innen a legközelebbi tenger. - Rendben van, de... Mégis miért?
- Mert inkább a halak egyenek meg, mint a férgek - nyöszörögte a szerencsétlen.
A barátjának erre már nem volt semmilyen észrevétele.
Hamarosan Mercutio, még egyszer, utoljára, feltekintett és így szólt:
- Benny, az ég áldjon meg, figyelj oda arra a mamlaszra - Rómeó egy világi szerencsétlenség! - Nem mondott ezzel újat. - Ne hagyd, hogy bármi hülyeséget csináljon... - Azzal, egy nagy, végső hörgést követően, végre kiszenvedett.
Benvolio a biztonság kedvéért még elszámolt magában tízig (félt, hogy a másik haldoklás közben is csak szívatja, és mégiscsak felnéz még egyszer), és csak azután kezdett el sírni.
...
Azt beszélik, az életből a halálba átvezető úton, ösvényen (bármi, amin haladni lehet) egy hatalmas fénysugár vezérel majd át.
Nos, Mercutiót éppenséggel vakond sötétség fogadta. Egy percre egészen elbizonytalanodott, ennek láttán
- Biztos, hogy jó helyen járok? - gondolta.
YOU ARE READING
Túlvilági Találkozások (R&J X Más(kor))
FanfictionLétezik egy hely: egy hely, amely átvezet az életből a halálba. Ahol, ha a helyzet úgy kívánja, egy pillanatra megtorpansz, felméred a lehetőségeidet, azután haladsz tovább. Többféle formát ölthet, de legtöbbször egy nagy, fényes szoba, benne egy fu...
