Valaki, mint Te /Lando Norris ff./✓

huszonkettedik

Mona

Mikor Max felhívott, hogy Landoval gond van, és, hogy azonnal menjünk a pályához, nem is kellett több, azonnal magammal rángattam Nathant. Fogtunk egy taxit, ami elvitt minket a pályához, ahol Max várt minket és vele együtt bemehettünk, miután elmondtuk, hogy mi a szitu az egyik pilótával.

Most pedig már Lando karjaiban vagyok, ami annyira hiányzott.

-Soha többet nem akarlak elengedni.- motyogta hallkan. Csak szorosabban magamhoz öleltem, és és eleredtek a könnyeim.- Soha többet...

-Nem is engedem, hogy elengedj!- haraptam bele ajkamba.

-Kérlek ne haragudj rám! Tudom, hogy nagy barom voltam. Kérlek Mona...

-Nem haragszom. Csak nem értettem, hogy miért.

-Mert nem szerettem volna neked ennél is nagyobb csalódást okozni.- ült le a kanapéra, ahova én is követtem.- Nem akartam, hogy egy hiba miatt sérülj. De rájöttem, hogy hülye voltam, mert ha meg sem próbáljuk, akkor nem fogjuk tudni...

-Oké, valamilyen szinten megértem.- ropogtattam ujjaimat.- De én...

-Szeretlek Mona!- fogta meg a kezemet, hogy ne tördeljem tovább ujjaimat.

-Én is szeretlek téged!- sóhajtottam nagyot.- Te jó ég, olyan megkönnyebbülés ezt kimondani!- öleltem magamhoz a srácot.

-Én is így éreztem, mikor Horvátországban kimontam... De mostmár bármikor kimondhatom. Ugye?

-Hát én nem tudom...- haraptam be megint alsó ajkamat.

-Oké, szóval Mona. Fhuuu. Izé...- felkuncogtam zavara miatt.- Lennél a barátnőm?

-Egyértelműen igen!- arcát kezeimmel közrefogtam, és úgy húztam magához. Ajkaink lágy táncot jártak. Ajkainkon megéreztem könnyeimnek sós ízét. Észre sem vettem, hogy mikor kezdtem sírni.

-Hé, mi a baj?- vált el tőlem a fiú.

-Csak megkönnyebbültem!- nevettem fel, majd újra magához húztam Landot.

~

Max majd' kicsattant az örömtől, mikor kézetfogva mentünk ki Lando pihenőjéből. Nathan vicceskedve megkérdezte, hogy most ez tutira nem kamu. Végre úgy éreztem, hogy igazán boldog vagyok, és ezt semmi pénzért nem cseréltem volna el.

Este Nathan szó szerint kirakott a szobánkból, miszerint nekem Lando mellett a helyem, szóval így kerültem Lando hotelszobájába. Külön elmentünk megfürdeni és fogat mosni, aztán bevetettük magunkat az ágyba.

-Hiányoztál!- nézett felém Lando.

-Ha tudnád, te nekem mennyire.- sóhajtottam nagyot.

-Ezután le sem fogsz tudni kaparni magadról, azt garantálom.

-Nem is szeretnélek!- majd minden bátorságomat összeszedve ráültem Lando csípőjére és hozzá hajolva összeillesztettem ajkainkat. Lando kezeit a derekamra csúsztatta, mire elkezdtem mozgatni a csípőmet, ami Landobol egy morgast váltott ki. Éreztem, hogy kezei becsúsztak a felsőm alá, amit egy laza mozdulattal le is kapott rólam és én is így tettem az ő pizsama pólójával. Lando hirtelen mozdulattal maga alá tepert és a fejem mellett támasztotta meg egyik kezét, míg a másikkal végigsimított csupasz felsőtestemen. Hozzám préselte az egész testét, mire egy jóleső sóhaj hagyta el a számat. Áttért a nyakamra, ahol holnap ott lesz a nyoma, abban is biztos voltam. Miközben a nyakamon lévő érzékeny bőrt becézte, kezét levezette kettőnk között, majd meglepetésemre becsúsztatta nadrágomba. Elvált a nyakamtól és mélyen a szemembe nézett, én csak bólintottam egyet, jelezve, hogy tegyen velem, amit csak akar, bízom benne.

Mikor egyik ujját megéreztem magamban, azt hittem ott helyben felvisítok, viszont időben kaptam kezemet a szám elé, ezzel a hangjaimat elfolytva. Egyre gyorsabban mozgatta ujját, amihez csatlakozott egy másik.

-Lando...- leheltem nevét.

-Mond Édes. Mit szeretnél?

-Téged.- suttogtam.

-Nem hallottam jól.- hajolt közelebb fülemhez.

-Téged!- nyögtem fel a testemet leverő érzés miatt.- Oh Lando...- testem ívbe feszült, az élvezet miatt, amit Lando okozott nekem.

-Amit csak szeretnél!- mindkét kezét felvezette derekamon keresztül arcomra, majd csókolni kezdett.- Ha bármi nem tetszik, vagy fáj, akkor szólj és azonnal leállok, oké?

-Rendben.- bólogattam. Lehúzta rólam nadrágomat, majd magáról is, és újra felém fordult.

-Biztos vagy benne?

-Soha semmiben nem voltam még ennyire biztos.- tarkójánál fogja lehúztam magamhoz.- Szeretlek Lando!

-Szeretlek Mona!- majd hosszú vágyakozó csókban részesített.

~

Reggel arra keltem, hogy Lando édes puszikkal hintette be az arcomat. Mellkasához bújva aludtam, ő pedig a derekamat ölelte át. Mikor észrevette, hogy mozogni kezdtem, a derekamon kezdett köröket leírni ujjaival, minek köszönhető kirázott a hideg, persze a jó értelemben.

-Jó reggelt!- nyomott egy rövid csókot szám sarkába.

-Jó reggelt!- mosolyogtam rá.

-Jól vagy?- nézett rám aggódó tekintettel. Istenem ennél a fiúnál jobbat nem is kívánhatnék.

-Soha jobban!- bújtam mégjobban hozzá, már ha ez legetséges volt. Meztelen testünk szinte összeolvadt. Lando most homlokamra nyomott egy puszit, majd tovább simogatta derekamat. Csak feküdtünk, én speciálba csukott szemmel, de érzem Lando tekintetét magamon.

-Ugye tudod, hogy tudom, hogy engem nézel?- beszéltem mosolyogva, csukott szemmel.

-Valahogy sejtettem. De nem tudok máshová nézni, ha te is itt vagy!

Feljebb kúsztam az ágyon, hogy a fiú nyakhajlatába fúrhassam arcomat. A meghitt nyugodt pillanatból az szakított ki minket, hogy az ajtó szó szerint kicsapódott és egy vidám Daniel Ricciardo lépett be rajta, akinek vigyora csak nagyobb lett, amint meglátott minket.
Lando azon nyomban a nyakamig húzta a takarót, hogy Danny még véletlenül se lásson mellkasomból semmit.

-Jó reggelt gerlicéim!- villantott ránk egy harminckét fogas mosolyt.

Instagram: hewinsinmonza_
Tiktok: hewoninspa_

Őszintén soha nem írtam még ilyet, szóval remélem, hogy nem lett annyira rossz! És a következő fejezet az utolsó egyben...