Reszketett az egész testem, miközben közeledtem feléje, magamban próbáltam megfogalmazni, hogy hogyan is kérdezzem meg tőle a randit.
Én nem vagyok az az izgulos típus, de most kivételesen éreztem egy olyan érzést, amit még soha az életben nem éltem át. Izzadt a tenyerem, féltem, hogy mit fog válaszolni, féltem, hogy elfogom rontani a kérdést, de oda mentem és nem viselkedtem egy kis pöcsként.
- Mia, kérdezni szeretnék valamit tőled, ha nem bánod - elcsukló hangon probaltam valamit mondani neki.
- Nem, egy cseppet sem bánom, nagyobb kíváncsi vagyok a kérdésedre - a mindig szép mosolyával mosolygott rám.
- E-Eljönnél velem e-egy randira? -azt hittem ott süllyedek el szégyenebben.
- Bocsi Brian, de már van randi partnerem - szomorú tekintettel folytatta - te egy kedves srác vagy, elmennénk veled egy randira, csak már van...
- Nem fontos, hogy lehettem ekkora hülye, hogy én azt hittem te eljössz velem egy randira...- mondtam a szemébe, s lehajtott fejjel mentem vissza William-ez.
- Gyere haver, menjünk haza - veregette meg a vállam William.
- De én azt hittem, ő más...
- Sajnos ilyen az élet, nincs amit ellene tegyünk.
