Szabályszegők Előrendelhető!

11. fejezet

– Adj egy percet és elintézem. Várj meg itt – utasított, majd ellökte magát a faltól, és öles léptekkel elindult a fiúk öltözője felé. Szemeimmel végig kísértem, ahogy rámarkol a kilincsre, majd feltépi az ajtót és becsörtet rajta. Hogy a düh vagy az izgalom tette ennyire indulatossá, nem tudtam, de furcsamód imponált a határozottsága.

Sejtettem, hogy nem fog sokáig távol maradni, mégis ezidő alatt míg vártam, leültem a lépcső harmadik fokára. A vastag harisnyámon és a szoknyámon keresztül is belém mart a csempe hűvössége, mely némiképp enyhítette a vágytól kínlódó testem. Kezeimbe temettem arcom és próbáltam felfogni, hogy mi is történik.

Izgatott lettem, de egy kicsit féltem is. Mi lesz, ha Dominic csalódik majd bennem? Ha valamit nem jól csinálok? Ha rájön, hogy szűzzel nem is olyan jó szexelni, mint képzeli? Ha teljesen elmegy a kedve, miután ügyetlenkedek egy sort? Tönkre fogom tenni a hangulatot.

Mielőtt túlságosan is belemerülhettem volna a kétségeimbe, Dominic kirúgta az ajtót, vállára csapta az edzős táskáját, és vigyorogva szelte át a kettőnk közti távolságot. Meg sem állt, míg elém nem ért. Szemeiben még mindig ott égett a vágy lángja.

Lassan felálltam és lesimítottam a szoknyám, ő pedig karon ragadott, majd maga után kezdett el húzni. Szerencsére a táskámat még időben fel tudtam kapni, hogy ne hagyjam a folyosón.

Igyekeztem összeszedni magam, hogy ne lássa rajtam a bizonytalanságot, ezért mosolyt erőltettem magamra.

– Az enyém vagy az estére, nyuszi – vigyorgott le rám, mikor kiértünk az épületből a hidegre. Az új becenév hallatán, azonnal elvörösödtem, sokkal aranyosabbnak találtam, mint az előzőt. Kevésbé éreztem, hogy kiemelné a tapasztalatlanságom.

– Mit mondtál Zane-nek? – kérdeztem ajkamat rágcsálva. Rossz tulajdonságaim közé tartozott, hogy túlságosan is foglalkoztatott, hogy más emberek mit gondolnak rólam. Valamiért nem tudtam figyelmen kívül hagyni, pedig ez lenne a legjobb számomra. Nem törődni a véleményükkel és kedvem szerint élni az életem.

– Közöltem, hogy hazaviszlek, felkaptam a táskám és jöttem – magyarázta markánsan.

Továbbra is szorosan kulcsolta ujjait kezemre és futólépéssel vezetett az albérlete irányába. A méretbeli különbségem miatt dupla annyit kellett lépnem, mint neki, így mire a háztömbhöz értünk, kellőképpen lihegtem.

Dom udvariasan kitárta nekem az ajtót, előre engedett, aztán kettesével véve a fokokat felcaplatott a második emeletre. Győztem tartani a tempóját, teljesen kifulladva értem utol, amivel egyáltalán nem foglalkozott, mert amint bedugta a kulcsot a zárba és kinyitotta a bejáratot, behúzott a lakásba. Időm se volt körülnézni, szempillantás alatt feszült a hátam a falnak, ajkai pedig az ajkaimnak.

Lehunyt szemmel hagytam, hogy utat törjön a nyelve a számba és igyekeztem nem azon rágódni, hogy ez az első csókom. És basszus, milyen első csók!

Heves, a legkevésbé sem türelmes!

Mikor levegőhiány miatt elszakadt tőlem, ismét homlokomnak döntötte fejét. Mellkasunk ütemesen emelkedett és süllyedt, de miután némiképp normalizálódott a légzésünk, lassan kinyitotta szemeit és mélyen az enyémbe nézett.

– Gyerünk nyuszi, kalandozzanak azok a mancsok – dörmögte. – Tiéd a testem, rémlik? Akármit csinálhatsz velem – bátorított, miközben kezeivel a szoknyám alá nyúlt és lassú mozdulatokkal kezdte el simogatni harisnyás combom.

Egész testemet átjárta a borzongás, hogy milyen óvatosággal siklottak ujjai lábaimon. Mintha csak egy antik porcelán lettem volna.

– De mi lesz, ha... kellemetlenséget okozok? – kérdeztem remegő és kiszáradt szájjal. Éreztem, hogy arcom lángol a kérdést követően, így lehajtottam a fejem, hogy ne vegye észre zavarom. Elég, hogy hangot adtam a félelmemnek, nem hiányzott, hogy vöröslő bőrömön is jót szórakozzon.