Szerelmed rabja

VII.

" Szükségem lesz Rád."

-Tessék?- fordultam a hang felé akár egy őrült -Eren..

-Jól hallottad.- mondta vállat rántva miközben megfogta a sérült karomat ami miatt halkan felszisszentem -Fáj még? - kérdezte az arcomat bámulva majd közelebb lépve a vállamra tette a másik kezét.

-Igen.- vallottam be őszintén ahogyan próbáltam kihúzni a kezem a markából, persze sikertelenül -Ha nem lenne gond.. összeszedném magam és elvégezném a munkám..

-Ma nem dolgozol. - vágta rá egyből miközben a vállamon pihenő keze hirtelen a nyakamra kúszott amitől éreztem, hogy kezd leverni a víz -Ahogyan üzentem.. ma megbeszéljük a dolgokat.- vált kissé komorabbá majd lassan elindult az ágyam felé, engem pedig maga után húzott. Éreztem, hogy a szívverésem egyre gyorsabb, de most tiszta fejjel folyamatosan csak az járt a fejemben amit tegnap a nyomozónak mondott -Miért tetted ezt? - tette fel egyből a kérdést amint leült az ágyam szélére engem pedig a lábai közé húzott. Lányos zavaromban azonnal lesütöttem a szemeim miközben az alsó ajkamba harapva összeszedtem minden bátorságomat.

-Azért tettem, mert egy idióta és jelentéktelen lány vagyok. Akit megerőszakoltak. - mondtam könnyes szemekkel -Nem tudom, hogy honnan tudtad meg, de már nem is érdekel. Az hogy Te is így vélekedsz Rólam mint mindenki más.. Így nem látom sok értelmét az életemnek. 

-Én nem így gondolok Rád. - mondta komoran miközben az államra fogva megemelte a fejem, hogy a szemeink egymásba fonódhassanak. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne higgyek Neki, de amint a zöld írisz találkozott az enyémmel,  az elhatározásom lassan kezdett szertefoszlani. Tudtam, hogy egy beteg, érzéketlen és rafinált férfi ül előttem, de a tekintete egy teljesen más képet festett le bennem -Ha nem lenne Rád szükségem már megöltelek volna. 

-Mi..miért pont én..- tettem fel félve mire Eren megszüntette a szemkontaktust és elmosolyodott. 

-Mert ahogy mondtam. Nem vagy olyan mint a többi. Egy gyenge és szegény lány vagy aki megvan törve akárcsak én. Tudom, hogy valami mást látsz bennem mint a többi ezért kell, hogy itt maradj. Amit pedig a nyomozónak mondtam, azzal csak megvédtelek a felesleges kihallgatástól. 

-Miért jó ez neked? - tettem fel egy újabb kérdést amivel együtt már a könnyeim is elkezdtek folyni amiket Eren egyből elkezdett elmosni az arcomon az ujjaival -Ha hagytad volna, hogy megtegyem.. 

-Fejezd be..- mondta halkabban mint eddig majd a mellkasomra tette a fejét miközben a karjait a derekam köré fonta -Változást akarok és ahhoz kell egy biztos pont. Egy biztos személy. T/N... - pillantott fel hirtelen Rám miközben a rejtélyes zöld íriszeket könnyek fedték. 

-Eren..- nyúltam automatikus azt arcához mire a férfi elkapta a csuklóm a mimikája pedig egy teljesen más férfit ábrázolt mint egy pillanattal ezelőtt. 

-Amit meg kellett, megbeszéltük. Szeretném, ha többet ez nem fordulna elő.- mondta teljesen megváltozva miközben elengedve engem, felállt az ágyról -Ha újra ezen kaplak, én foglak megölni és hidd el nem fogok tétovázni.- mondta kimérve majd rám sem nézve kikerült -Oh.. és szeretném, ha ma rendbe tennéd a fekete garázst. Vendég lesz.- kacsintott rám majd kitárva az ajtóm, egy könnyed mozdulattal távozott. Ahogyan Eren véglegesen távozott a szobából, hangos sírásban törtem ki. Egyáltalán nem tudom, hogy mit higgyek. Tegnap jelentéktelennek tart, este megment és gondoskodik rólam, reggel kedves  majd közli, hogy bármikor kész elvenni az életem.. 

Pár óra alatt sikerült az egész házat rendbe szednem miközben csak egy valami maradt hátra. A garázs. Szinte már már remegő lábakkal közelítettem a bejárat felé miközben egyre hevesebben vettem a levegőt a feltörő emlékek hatása végett. A tartály.. Mikasa teste.. Eren érzéketlen arca.. Az összestől egyből felfordult a gyomrom miközben lassan ráfogtam a kilincsre és kinyitottam. Az az elviselhetetlen szag egyből megcsapta az orrom ami miatt azonnal befogtam az érzékelőszervem miközben lassú léptekkel elindultam befelé. Kurvára nem értem magam. Mit tud ez a férfi, hogy képes vagyok erre..  Majdhogynem öklendezve kezdtem el a tegnapi hányásomat eltakarítani, ami talán a legkisebb gond volt az egészben. Amint azzal végeztem, kénytelen voltam neki látni Mikasa megszáradt vérének a felsikálásának amit nem tudtam csendben végig csinálni hiszen ahogyan a feloldódott a fertőtlenítőszernek hála egyből elkezdte a bőrömet befogni. Ahogyan először csak narancsos színe volt, de amint kezdett pirosba átmenni, kénytelen voltam szünetet tartani. Az üres teret a halk sírásom törte meg, addig amikor meghallottam valakit közeledni. Amilyen gyorsan csak tudtam visszatérdeltem a vérfolt mellé és újra elkezdtem sikálni amikor Eren tornyosult fölém. 

-Fejezd be T/N.- mondta a férfi mire a kezem azonnal megállt -Majd én befejezem. Pihenj. 

-Már nincs sok..- mondtam szipogva, de amint újra neki kezdtem volna, Eren hirtelen megfogott a könyökömnél és egy könnyed mozdulattal felállított.

-Pihenj kérlek. Látom rajtad, hogy a tegnapi után ez kicsit sok Neked. 

-Biztos? - kérdeztem reménykedve mire elmosolyodott.

-Menj.- mondta lágy hangon miközben végig simított az arcomon. 

-Köszönöm..- hajtottam le a fejem előtte majd sietős léptekkel kikerültem a férfit miközben egyenesen a ház felé siettem, pontosabban a fürdőszobába. Amilyen gyorsan csak lehetett azonnal sikálni kezdtem a kezeimet amikről egyből lejött a vér, viszont úgy éreztem nem elég tiszta. Már egy ideje sikáltam amikor már éreztem, hogy lassan a bőr is lejön, de nem az égető érzés miatt hagytam abba, hanem a csengő miatt. Idegesen toporzékoltam, hogy ki lehet ez, viszont jobbnak látom ha nem kíváncsiskodok, addig amíg nem hallottam bizonyos hangokat a szomszéd szobából ami Eren-é volt. Hatalmasakat pislogva tudatosult bennem, hogy Eren vendége egy nő, akivel most éppen nem gyereknek való dolgokat csinálnak és a felismerés csak egy újabb döfés volt a többi mellett.

-Gondolhattam volna..- mondtam letörve miközben úgy döntöttem, hogy leülök az ablakom párkányára ahonnan tökéletes rálátást kaptam arra a nyamvadt garázsra.. Mái napig nem értem Eren-t. Hogy képes embereket megölni.. És magamat se hogy hogyan nem tudom felfogni Eren tetteit ha a közelemben van. Sose fogom megérteni.. 

Már egy ideje aludtam amikor hangos csapódást hallottam. Az álom azonnal kiszökött a szemeimből miközben kiugorva az ágyból azonnal az ablakhoz siettem. A sejtésem beigazolódott. Eren újabb áldozata immáron a fekete garázsban van és ott állt Ő a hatalmas ajtó előtt miközben az égre emelt tekintettel széttárta a karjait. A belőle áradó nyugodtság inkább volt ijesztő, mint nyugtató viszont akkor a vér is belém fagyott amikor lassan elkezdte az égről az ablakomra vezetni a tekintetét miközben elnyújtott léptekkel közeledni kezdett a házhoz. A testem automatikusan hátrálni kezdett miközben imádkoztam magamban, hogy ne vegyen észre viszont az imáim a szokásokhoz híven ismételten süket fülekre talált, hiszen nem sokkal később Eren nyitott be. 

-Miért nem alszol? - kérdezte nyugodt hangszínen miközben becsukta maga mögött az ajtót és lassú léptekkel elindult felém. Ahogyan közeledett egyszer csak feltűnt több vérfolt is a sötétkék felsőjén ami miatt azonnal hátrálni kezdtem -Valamit kérdeztem..

-Csak felkeltem egy hangos csapódásra, de már fekszek is vissza..- motyogtam ahogyan siettem az ágyam felé, de amint odaértem, Eren elkapta a csuklóm és magához rántott. 

-Mit szólnál, ha valami mást csinálnánk? - kérdezte oldalra döntött fejjel majd közelebb hajolva elkezdte a nyakamat csókolgatni amit összeszorított szemekkel tűrtem, de amint megéreztem a fogait erőteljesen a bőrömbe mélyedni, azonnal ellöktem magamtól, ami nem volt a legjobb megoldás, mert abban a pillanatban megéreztem Eren hatalmas tenyerét az arcomon aminek hála a földre estem -Hálátlan.. - guggolt le mellém majd a hajamba markolva felhúzott, hogy szembe legyek vele -Tényleg nem érsz semmit.. - mondta undorral a hangjában majd ismételten csattant a keze.