43. fejezet

503 15 2
                                    

*LUUIS SZEMSZÖGE*


"Hol van már ez a rohadt gyerek? Meddig beszél még azzal a fasszo..." -mérgelődtem magamban, de meg csörrent a telefonom

- Végre te faszfej, hol van Lia? Beszélj! -ordítottam a telefonba

- Ülj már le a kibaszott seggedre, bazdmeg! Előbb hallgass meg, utána kérdezősködj! -ordított ő is 

- Mit akarsz? Nyögd már ki. -sürgettem 

- Lia jól van, már el vittem attól a fasszopótól. De nem viszem vissza hozzád. 

- Hogy mit mondtál? Hol a faszba van Lia?! Hová vitted?! -üvöltöttem, ahogy csak tudtam

- Mi van, azt hiszed el raboltam vagy mi?! Jó helyen van, most épp alszik, de pont nem téged akar mostanában látni. -jelentette ki cinikusan

- Salcedo, figyelmeztet-

- Mire? Ő "nem egy tárgy amivel azt csinálsz amit csak akarsz." Ezt ő maga mondta, nem emlékszel? Amúgy meg meg nyugodhatsz, nem csinálok vele semmit. Nem te vagyok. -utolsó mondatát, inkább már csak dörmögte orra alatt

- Hogy te nem vagy olyan, mint én. Aha, persze. Akkor ha ennyire ártatlannak érzed magad, mesélj csak Liának, hogy mit is csinálsz pontosan a cégnél. Hadd tudja meg milyen jó ember vagy! -fel nevettem idegességemben. Nem jött válasz. "Mi az el akadt a szava?" Csak morgott

- Ha egy szót is mondasz, én eskü-

- Akkor, mi lesz? Ja~ -úgy csináltam, mintha valami most esett volna le-, Akkor Lia meg tudja, hogy egy kibaszott nagy féreg vagy. -nevettem ismét

- Nem vetted észre, hogy mióta itt van Lia, nem érdekelnek már ezek annyira?

- Azt igen, viszont még mindig azt csinálod. -mondatomat le zárva, le tettem a telefont, majd le vágtam az ágyra. Le ültem, majd törni kezdtem a fejem, hogy kéne vissza szereznem őt



*BRANDON LEE*


- Siu, hozd ide a céges telefonomat. -intettem neki, a napozó ágyamból

- Tessék uram. -adja át a készüléket

- Most el mehetsz. -bólintott, majd eleget tett parancsomnak. Tárcsáztam a számot, majd a fülemhez emeltem a telefont

- Igen, tessék? 

- Add a főnököd, Bulyovszky. -kortyolok bele italomba

- Oh, Mr. Lee, üdvözlöm, már is adom őt

- Á, Lee, hogy vagy? -szólt jó kedvűen a vonal túloldaláról Hepburn

- Pompásan. 

- Hogy hogy? Mi jó történt?

- Át jött hozzám a kislány. Persze nem nagy örömmel. Még mindig fél tőlem.

- Wilson lánya? -csodálkozva kérdezi

- Pontosan. 

- Ennek örülök, akkor jöhet a második lépés?  -kuncogott

- Várj még Hepburn, ne siess ennyire. Mindent a maga idejében. Előbb szervezek egy partyt, és meg hívom őt is. Ott majd meg tudja, hogy nem kell tőlem fél-

*szavamba vágva, ki röhögött* -De jó humorod van neked Lee. Imádom. -nevet tovább

- mmh, egyáltalán nem humornak szántam. -fel nevettem halkan idegességemben

- Persze, persze. Tudom én, -kuncogott még egy kicsit-, de mennem kell, várnak a vendégek. Majd még beszélünk. -nem szóltam semmit, csak le tettem


"Barom."



Holnap egy jó hosszú fejezet jön

𓆗Kockázatos szerelem𓆗 /18+/Where stories live. Discover now