Szabályszegők Előrendelhető!

8. fejezet

A futást követően kicsit lihegve, de még nem leizzadva álltunk körbe. Mindenki egyénileg kezdett bemelegíteni tetőtől talpig, gondosan ügyelve arra, kinek melyik területet kell a legjobban megmozgatnia, hogy elkerülje a tartós sérülés esélyét. Nem hiányzott, hogy most essen ki valaki a csapatból.

Én leginkább a jobb vállammal köröztem, minél jobban megmozgatva vállöveimet. Volt korábban egy kisebb baleset, mikor ráestem és azóta gyakran belenyilall a fájdalom. Ráadásul az az ütő karom, így különösen oda kell figyelnem rá.

A vállkörzések után a bordásfalhoz sétáltam és előre, illetve hátra is egy kicsit megnyújtottam, hogy fellazuljanak az izmaim.

Körülbelül tíz perccel később mindenki párba állt a labdázáshoz. A két feladónk, vagyis Zane és Carter a háló mellett párhuzamosan helyezkedtek egymással szembe, őket követték a centerek, David és Austin. Ezen az oldalon mi zártuk a sort Rigellel és a liberónkkal, Gavinnel. A túloldalt pedig a csapat cseretagjai álltak neki a bemelegítésnek. Mivel mi voltuk állandó jelleggel hárman a bemelegítésnél, így igyekeztem minél változatosabb érintéseket alkalmazni, hogy a liberónk is élvezze. Gavin minden egyes ütésünket tökéletesen bejátszotta maga fölé, majd a másikunknak passzolta, míg mi alkalomadtán megszívattuk egy-egy rövid labdával.

– Gyerünk srácok, megy az rövidebbre is! – gúnyolódott a csapat legalacsonyabbik tagja. Rigellel összenéztünk és szavak nélkül is pontosan tudtuk, hogy mi fog következni.

Imádtam Gavin lelkesedését és beleélését. Ő volt az, aki sosem félt esni a labdáért, és védte a hátunkat a pályán. Atombiztos embernek számított a csapatban, mindig számíthattunk a labdák levételére. Ráadásul állítása szerint imádott csúszni a földön. Furcsa adrenalin árasztotta el, és addig nem számított eredményesnek az edzés a részéről, míg nem nyalja fel legalább egyszer a parkettát. Ő ebben mérte a sikereit és milyen csapatkapitány lettem volna, ha nem adok neki esélyt, hogy teljesüljön a vágya? Nem zavarta, ha másnapra lilára zúzódtak a könyökei vagy bedagadtak a térdei, hiszen a szivacsos anyag aligha védte az ütődéstől annyira elhasználódott. Sokkal inkább rendelkezett tapadásgátlóként, hogy jobban csússzon, mintsem térdvédőnek.

Kapott tőlünk egyaránt rövid és hosszú labdákat, és sikerült annyira megmozgatnunk, hogy pár perc őrült rohangálás és a földön való síklást követően szinte alig kapott levegőt a zihálástól, így jobbnak láttam, áttérni a háló fölötti ütésekre. A feladók beálltak középre, a liberó pedig az egyik oldal hatos posztjára, mely a hátsó közép területnek felelt meg, majd mi többiek sorba álltunk és ütöttünk. Gavin pedig fogadta őket hihetetlen precizitással. Szerencsésnek mondhattam magunkat, amiért egy ilyen liberó védi a hátunkat a pályán.

A két óra hihetetlenül gyorsan eltelt, szinte teljesen belefeledkeztem a röplabdába. A hálós ütések után nyitottunk párat aztán meccseztünk egyet pontszámolás nélkül. A túloldalt állt fel Zane, David, Gabriel, Micah, Lorien és Rigel, míg az én csapatomat Carter, Austin, Elio, Cole, Gavin, erősítette. Sosem hittem az olyan felállásban, ahol a kezdőjátékosok egy oldalt állnak, így erőszeretettel vegyítettem a cseréinkkel a csapatokat, hogy egyenlő esélyekkel kezdjünk neki a küzdelemnek. Nem utolsó sorban pedig jót tett nekik is, ha nem túlerővel néznek szembe. A csapatmunka így is kovácsolódott és ezt mindennél fontosabbnak tartottam.

Összhang nélkül nincs győzelem.

Az edzés végére teljesen lefáradva, de maximális elégedettséggel vonszoltuk ki magunkat az öltözőbe. Lucyről teljesen megfeledkeztem, mire kifújtam magam és kényelmesen visszaöltöztem az utcai szerelésembe, addigra mindenki elhagyta az épületet. Vállamra csaptam a táskám, aztán egy ásítást visszafojtva bandukoltam a sötét folyosón, mikor majdnem beleütköztem a lányba.