( nishimura riki. )
❝Feléd sétálok
Összekapcsolom világainkat,
Vörös szemeimmel
Szétszakítom a láncainkat.
Feléd sétálok
Míg el nem érek az új világba,
De megállok
Eddig végig követtelek a rossz irá...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
| TEN. "leszek a barátod, vagy mi" ________
RIKI TRAPPOLVA SUHANT BE A SZOBÁBA, az ajtót erősen becsapva maga után. Miután az hangos koppanást hagyott maga után, még egy pár másodpercig azt kémlelte, zihálását próbálta lenyugtatni.
Beletúrt szőke hajába, miközben kifújta a levegőt és nem úgy tűnt, mint aki jelenleg a legnyugodtabb lény e földön. Ez történik, ha a szüleiddel próbálsz meg beszélgetni.
- Minden rendben? - Hallott meg egy vékony, ártatlan hangot nem messze magától, s amikor odanézett, Yumikot pillantotta meg az ágyán ülve, miközben valamilyen könyvet olvasott.
Rikinek semmi kedve nem volt most beavatni a lányt a sivár és egyre csak romló kapcsolatába a szüleivel, csak egy forró zuhanyt akart venni, ennyi volt amit kért.
- Ja. - Válaszolta bő szavúan, majd felkapott pár ruhadarabot a szekrényéből és eltűnt a fürdő ajtaja mögött.
Yumiko összepréselte ajkait, és pár percig maga elé meredt, miközben hallotta a víz csobogását az ajtó mögött. Elgondolkodott azon, hogy mégis hogyan kéne megtörni kettejük közt a jeget és mivel lehetne enyhíteni az iránta érzett utálatot Riki szemében.
Persze nem volt benne biztos, hogy pontosan miképp vélekedik róla a fiú, de annyit tudott, hogy legszívesebben otthagyta volna a karnevál napján a homokban, vérben ázva, mint hogy megmentse. Ez pedig épp elég információ volt neki.
Amint Riki kilépett a fürdőből Yumiko felnézett rá. Szőke haja kuszán állt, néhány tincs a szemébe lógott, fehér pólója pedig vizesen tapadt rá, ami tökéletes rálátást adott a lánynak kidolgozott felsőtestére. Arcát halvány pír borította el, és gyorsan el is nézett, valahogy most sokkal érdekesebbnek bizonyult a szoba sarkában lévő gitár.
Riki ezzel szemben, szemét megforgatva trappolt oda szekrényéhez, hogy elrakja átvett ruháit, majd lehuppant a földön lévő matracra, ami a napokban az ágyának bizonyult.
Yumiko mélyen beszívta a levegőt, majd halkan megszólalt. - Aludj ma az ágyon. Enyém a matrac, nincs gáz.
Figyelte Riki arcát, mozzanatait, hátha ki tud olvasni belőlük valamit, de a fiú rezzenéstelenül görgette tovább a telefonját.
- Mondtam már, hogy nem kell. Ha hagynám hogy a földön aludj a testvéreim elvernének. Isten mentsen hogy miattad kerüljek bajba. - Válaszolta hát, Yumiko pedig sóhajtott.
- Riki ez így nem mehet tovább. - Szólalt fel a lány, mire az említett végre ránézett, egy kérdő tekintettel. - Tudom ez az egész helyzet velem kapcsolatban elég zűrös, de nem viselkedhetsz velem így örökké. Mondtam már, hogy sajnálom, nem kellett volna hozzád szólnom a karneválon, de kérlek, ne kezelj úgy mint egy bűnözőt. Én szeretnék a barátod lenni, ahogy mindenki másnak is de kurva nehéz úgy, hogy közben a hátatok közepére se kívántok.
