Chrissy, a kis oázis vizének a fenekén ült, úgy nézte a felszínt. Szerette ahogy a nap fénye táncolt a vizen. Imádta nézni. Képes volt órákat tölteni a víz alatt. Nem fulladt meg mivel képes volt buborékben tartani magát. Észrevett egy kezet ami jelzett, neki. Feljött a felszínre és kikelt a szárazföldre. Vince, volt aki kereste.
- Gyere Cris, megjött a szállítmány. - Mondta Vince. - Kövess! - Utasította a lányt. Chrissy lelkesen követte. Adott neki egy doboz cigit és egy lőfegyvert. - Ez ha az emberek nem bírnak magukkal. És a barátaidat is hívtam. A szegény negyedben osszátok szét! Ők már ott vannak. Előszőr a gyerekeknek adj, meg a családoknak. Tudod a szokásos.
- Igen apa. - Mondta, Chrissy. Vince, odaadta neki a motor kulcsát. -
- Na menj mielőtt vérengzés tör ki. És ha valaki szemétkedik szólj nekem egyből! Rendben? - Mondta, Vince és Chrissy bólintott. Felszállt a motorra és elhajtott. Intett egyet gyorsan és a legközelebbi parkolóba ment és lezárta a motort és futott a nagy szállító kocsi fele amikor beleütközött egy alakba.
- Figyelj merre mész! - Kiabált utána Chrissy. Az alak nem hallotta ezért, Chrissy tovább futott. A barátai már várták. Név szerint Milo, Jane és Ali. - Sziasztok! - Köszönt nekik.
- Szia, Cris! - Köszöntek szinkronban és csoportosan megölelték egymást. Mosolyogva összenéztek. Chrissy már nyitotta is a rakományt, amit kipakoltak.
Tartós élelmiszer, tiszta víz és ruhák voltak. Az emberek megrohamozták a rakományt. - Egyszerre csak egy ember kérem! - Próbálta az embereket csitítani. Régen is mindig volt étel és ruha osztáson.
15 évvel ezelőtt
- Keszen állsz, kicsi Holdam? - Kérdezte Vince. Chrissy csak bólintott. Ekkor az egyik férfi idejött.
- Szia Chrissy! - Köszönt neki.
- Szia Pete! - Köszönt, Chrissy. Pete ránézett Vince-re, aki bólintott neki. Pete felhúzta a redőnyt és özönlöttek az emberek. A kétségbe esett emberek futottak Vince-hez és Vince nyújtotta nekik a zacskó ruhákat, a tartós élelmiszert és a tiszta vizet. Nagyon sok embert látott. Vince látott két gyereket a sorban. Vince mutatott Pete-nek, hogy vegye át egy kicsit. Letérdelt, hogy Chrissy-vel szemmagasságban legyen.
- Ha látod a földön fekvőt karold fel. - Mondta Vince neki és nyújtott neki egy süteményt és az élelmiszereket. Ő fogta a többit. - Menjünk! - Mondta Vince és a kezét Chrissy felé nyújtotta. Chrissy megfogta a kezét és elindultak két gyerek irányába. Egy korúak lehettek Chrissy-vel.
- Sziasztok! - Köszönt nekik Chrissy. - Kértek? - Kérdezte tőlük és a gyerekek elfogadták. Megfogták és kivették a süteményt. Elkezdték boldogan enni és egyet Chrissy felé nyújtott a fiú. Chrissy mosolyogva elfogadta. - Chrissy vagyok.
- Én Milo. - Mondta a fiú. - Ő meg Jane. - Mutatott a lányra. - Játszunk ma? - Kérdezte Milo tőle. Chrissy, kérdően rá nézett Vince-re. Vince mosolyogva bólintott. Chrissy megörült és megölelte Vince-t. Chrissy megfogta a ruhákat és a vizet. Így ismerkedett meg a legjobb barátjával.
- Sötétedés előtt itt legyél! - Mondta Vince. Chrissy, bólintott és már futottak is el.
Chrissy elmosolyodott az emlékre. Feleszmélt és látott egy hat fős családot. Chrissy elment és levette a tizenkettes dobozt. Ez egy nagy pakk étel és víz volt.
Odanyújtotta nekik es mosolygott. Ez már rutin volt. Bár visszataszítónak gondolták Roncs városban, főleg a Narek nép. Nem szerették a tetovált testékszeres nőket. Kinézték őt és a barátait. De a szegény negyedben nem. Ott majdnem minden második embernek volt vagy tetoválása vagy ékszere. Bár ha a belvárosba ment, igen csúnyán végig mérték. A család elfogadta az ételt es mentek is tovább. Egész nap ez ment. Délután felé járhatott, amikor látott két fehér ruhást.
- Istenek! - Majdnem kiabálta, Milo. - Mit akarnak már megint a fehérek?
- Nem tudom. - Mondta, Ali. A két rohamosztagos eléjük állt. Chrissy előre ment.
- Segíthetünk? - Kérdezte Chrissy
- Átvizsgálnánk a konténerüket, hölgyem. - Mondta az egyik. Chrissy, sóhajtott egyet.
- Jöjjenek. - Mondta, Chrissy és az egyik fehér ruhás elkezdte átnézni a pakkokat. A másik elé állt.
- Igazolja magát! - Utasította a női hang. Chrissy megnyomta az egyik gyöngyöt a karkötőjén és a hologrammos képen láthatta az igazolványát. - Cristina Pare. - Írta fel és odament a többiekhez. Mindenkit igazoltatott a konténerben.
- Tiszta! - Mondta a másik fehér ruhás.
- Rendben. - Mondták és elmentek.
- Mit kereshettek? - Kérdezte Jane.
- Drogot? - Kérdezte Chrissy? - Vagy fegyvert? - Rá nézett Milo-ra.
- Hát.. a nénikém mondta, hogy jönnek ide, két fontos ember. - Mondta Milo.
- Már megint? - Kérdezte Jane. - Kik ilyen fontosak?
- Első Rendi emberek. Nem tudom kik. - Mondta Milo.
- Hm. - Ennyit mondott Chrissy és visszament az emberekhez. - Na zavarjuk ezt le gyorsan. - Mondta Chrissy. Amikor végeztek elbúcsúztak egymástól. - Sziasztok! - Köszönt el. - Ja és Ali, majd holnap nézz le hozzám. Csináltam egy két király fejlesztést hozzád. - Mondta és felhúzta az arcára a kendőjét.
- Rendben. - Mondta Ali és elváltak útjaik. A parkolóba ment. Érezte, hogy belassúl körülötte a világ és sötétséget érzett. Jobbra nézett majd balra. Egy maszkos alakot látott előtte. Chrissy előre lépett és megrázta a fejét, hogy jól látja, amit lát.
- Kyta? - Kérdezte, a torz hangú férfi.
- Nem. - Mondta, Chrissy és a fegyvere felé nyúlt.
- Akkor ki? - Kérdezte a torzított hang.
- Közöd? - Kérdezte Chrissy és rászorított a fegyverére. A maszkos közelebb lépett hozzá, mire a lány egy lépést hátrált.
- Igen is van. - Mondta a maszkos. - Hol vagy? - Kérdezte. Chrissy, a fegyvert előrántotta és rálőtt a férfira. Nem sebezte meg de legalább eltűnt.
- Jesszus! - Vette hevesen a levegőt. Felnyitotta a motort és inkább haza hajtott.
![]()
