Sztárszerelem

Kulcs

-         Imádni fogod – csillant fel a tekintete.

Tényleg imádtam. A ruha, amit ezúttal viseltem sötétkék színű volt, háromnegyed ujjas, ejtett vállal, derék tájon húzott, onnantól pedig lágy esésű volt. A ruha combközépig ért, tartozott hozzá egy fekete öv is, valamint egy sötétkék magassarkú, ami fantasztikusan festett a lábamon. A sminkemet Melissza készítette el, fantasztikusan bánt az ecsettel, és amikor a tükörbe pillantottam alig ismertem magamra. Melissza nem tett rám sok sminket, de mégis egy csodát művelt velem. Cserébe én befontam a haját és apró világoskék virágokat tűztem bele, amik jól mentek a világoskék, combközépig felhasított tapadós ruhájához, a sajátomat pedig félkontyba rendeztem és egy sötétkék szalaggal megkötöttem. A szalonban lévő hatalmas tükör előtt rengeteg fényképet készítettünk, és amikor visszanéztük őket kisé csodálkozva gondoltam vissza arra, hogy egy héttel ezelőtt mennyire nem volt kedvem az egészhez. Akkor a kanapén ülve könyvet olvastam, most pedig a tükör előtt pózoltam Melisszával és Tündivel, aki ezúttal sokkal jobban választott magának ruhát. A telefonból felpillantva észrevettem, hogy a stylist éppen menni készül, így sietősen felpattantam és utána siettem. A kocsinál értem utol, a lábam majdnem kiment annyira siettem.

-         Várj! – kiáltottam, mire csodálkozva felpillantott.

-         Igen?

-         Megrendelésre hozol ruhát? – kérdeztem visszafojtott lélegzettel.

-         Hát… nem tudom, hogy egy hét alatt sikerülne – húzta el a száját habozva. – Milyen ruháról lenne szó? – kérdezte a csalódott arcomat látva.

-         Egy Misspap koktélruháról, ami orgona lila, mélyen dekoltált, nyakba lehet megkötni – magyaráztam.

A stylist a homlokát ráncolva vett elő a táskájából egy noteszt, feljegyzett valamit, aztán rám nézett és elmosolyodott.

-         Megteszek minden tőlem telhetőt! Mindenáron orgona lila legyen?

-         Igen az nagyon fontos!

-         Sejtem miért. Laura is azt viselte a partyn, amikor megkérték a kezét – mosolygott rám sejtelmesen.

-         Hát igen, figyelek a részletekre – vontam meg a vállam. – Nagyon szépen köszönöm – öleltem át szorosan.

Addig álltam a teraszajtóban, míg el nem hajtottak, aztán megfordultam és visszamentem a szalonba, ami teljesen üres volt.

-         Hoppá – szaladt ki a számon, majd kibújtam a magassarkúból, és kiszaladtam a bejárati ajtón az udvarra, ahol mindenki rám várt. – Itt vagyok – szaladtam el Krisztián és Zalán előtt, majd Melissza mellett megállva, lihegve visszavettem a magassarkút.

Krisztián rázkódó vállal figyelt, és amikor a tekintetünk találkozott rám kacsintott. Elvigyorodtam, megigazítottam a hajamat, aztán a csuklómon lévő karkötőhöz nyúltam, amin már rajta volt a lakat. Szerettem volna, ha a lakat mellé felkerül a kulcs is, majd később a szív és a végtelen jel is. Most már nem akartam haza menni, addig semmiképpen, míg magamra nem öltöm az orgona lila ruhát. Esélyesnek éreztem magam Krisztiánnál, ugyanakkor biztos voltam benne, ha oda kerül, a sor lemondok Krisztiánról Melissza javára. A büszkeségem nem engedte volna meg, hogy kivárjam kit választ Krisztián kettőnk közül. Ha engem választ az a döntés legyen határozott és ne agyaljon rajta napokig, mert akkor az érzelmei nem is olyan erősek az irányomba.

-         Na, most, hogy már mind itt vagyunk. Megnyitom a harmadik medálceremóniát. Krisztián kérlek, összegezd az elmúlt egy hetet, és add át a kulcsokat azoknak a hölgyeknek, akiket szeretnél itt tudni továbbra is – fordult Zalán Krisztián felé.