Ti és Én

38.rész

-Ne merészeld.-Érkezik Náriel figyelmeztetése, aminek hatására A mosoly csak nagyobb lesz Terra arcán.

-Mi lesz, ha mégis megteszem?-Kérdez vissza. Felemelem a kezemet és hátradőlök.

-Ezt nem lehetne akkor, amikor nem ülök köztetek?-Kérdezem halkan.

-Mikor máskor lehetne? Nem vagy kíváncsi mi történt?-kérdezi ez úttal az asztal túloldaláról Urban, aki láthatóan is nagyon élvezi a kibontakozó helyzetet.

-Kínos volt, oké?-Vallja be Náriel. Gondolom azt reméli, hogy ennyivel megelégednek, de téved.

-Oh, mennyire az volt. Ami még viccesebb, hogy utána le se esett vagy két percig.-Náriel eltemeti az arcát és elfekszik az asztalon.

-Szörnyűek vagytok.-A két érintett felnevet, én pedig vigasztalóan Náriel hátára teszem a kezemet.

-Hidd el, nem vagy ilyen pillanatokkal egyedül.-Nem tudom tagadni, hogy elkezdett érdekelni, vajon mit tehetett Náriel.

-Lehetne ezt akkor megbeszélni, ha nem vagyok itt?-Szenved mellettem Náriel.

-Ez viccesebb.-Terra ekkor felém fordul.-Akarod hallani?-Teszi fel a kérdést, amire nem tudok válaszolni. Megint rám tör a szorongás, mert kíváncsi vagyok, persze, de nem akarom megsérteni Nárielt. Le is pillantok rá, majd vissza Terrára.

-Majd, talán máskor.-Terra felvonja a szemöldökét.

-Te tudod.-Hagyja rám a dolgot.

-Ha végeztetek, menjünk.-Kel fel Urban, a cuccaival együtt. Én is így teszek, ahogy Náriel is. Még vissza néz Lyn felé, de erőt vesz magán és elindul.

-Nem próbálsz meg a közelében lenni? Úgy értem, hogy nem vagy eltiltva.-Náriel rám mosolyog, de a mosoly mögött szomorúságot látok.

-Ha megengedem magamnak, félek, hogy felfedem magamat. Nem tudok.normálisan viselkedni Lyn mellett.-

-Egyet kell értsek.-Vágja rá Terra. Náriel, szokásával ellentétben nem háborodik fel. Inkább csak egy szégyenlős mosollyal megy tovább. Urban és Terra összenéznek, majd rám. Az arcukról lerí a meglepettség.

-Nagy baj van.-Suttogja Terra, de követi volt jegyesét.

***

Nem tudom hány óra lehet, de valamikor az éjszaka közepén felébredek. Nárielre. Ahogy meghallom a visszafogott hüppögését, azonnal felébredek. Tudom, hogy nincs veszélyben, mert Pinky már elintézte volna. Lemászok a létrán.

A látvány szívfacsaró.

Náriel magzatpózba húzta össze magát. Pinky mellette ül az ágyon és a vállán pihenteti a kezét. Felnéz rám. Furcsa mosoly nélkül látni. Ő is aggódik. Átmegyek az ágy másik oldalára, hogy én is szembe kerülhessek Náriellel. Leguggolok elé és az arcára teszem a kezemet. Kinyitja a szemét és rám néz. Valami nevetés szerű hangot ad ki és a kezemre teszi a kezét.

-Lyn is mindig ezt csinálja.-Most már nem fogja vissza a sírást. Ránézek Pinkyre, aki rám pillant, de megrázza a fejét. Mindkettőnknek csak ötleteink vannak.

-Csinálok egy kis teát, rendben?-Kérdezem tőle finoman. Bólint, de meg kell erőltetnie magát, hogy elengedje a kezemet. Felkelek és a cuccaimhoz sietek. A vízforralóvba vízért elsietek a közös fürdőhöz.

Egy pillanatra azt hiszem hallucinálok, amikor meglátom Lynt és az új testőrét. A fiú éppen fogat mos. Érkezésemre felnéz, megáll a kezében a fogkefe és igyekszik rám mosolyogni. Nem sikerül neki. Én meg se próbálom, nehogy eladjam magam.

-Újabb egész éjszakás?-Kérdezem tőle, ahogy beljebb megyek. Kiköpi a habot a szájából mielőtt válaszolna.

-Csak a szokásos.-Rántja meg a vállát.-Te mit csinálsz egy vízforralóval hajnali kettőkor? Valami speciális bájital készül?-Megrázom a fejemet.

-A szobatársam nem tud aludni. Tudod, Náriel. Terra azt mondta, hogy csak barátok akarnak lenni. Fáj neki látnia minden nap és úgy tenni, mintha nem szeretné még mindig.-Lynnek elhomályosul a tekintete. Ő is mindjárt sírva fakad. Megtöltöm a vízforralót.-Csinálok egy kis teát neki. Vigyek át?-

-Jól esne, de én már mennék aludni.-Bólintok. Támad egy ötletem, bár nem tudom, hogy jó vagy rossz.

-Jövőhéten rá érsz?-Kérdezem tőle, mielőtt visszatáncolok. Felszalad a szemöldöke. Leteszem a vízforralót és veszek egy mély levegőt.-A barátunk vagy az istenért is.-Belenézek a szemébe a tükrön keresztül.-Nem tudom mi történt, nem tudom miért van itt,- Mutatok a mögötte álló testőrre.- de azt tudom, hogy nem vagy jól. Elég rád nézzek. Márpedig nem foglak a szarban hagyni, mert tudom milyen érzés. Jövő hét szerda, elmegyünk kajálni. Én állom.-Mondom neki és igyekszem úgy kinézni, mintha nem zakatolna ezerrel a szívem. Lyn elszakítja a tekintetét a tükörből és rám néz. Én is felé fordulok.

-Robert, nem szükséges. Ne költsd rám a pénzed-

-A tény, hogy a barátom vagy, megéri. Előre fogom fizetni, szóval, ha nem vagy ott, akkor feleslegesen dobtam ki. Érj oda.-Lyn nem tud megszólalni. A testőr megteszi helyette.

-Fenyegetőzöl, ember?-Lép közelebb. Lyn felemeli a kezét. Ismerem ezt a mozdulatot. Walcher megállna, de ő jön tovább.

-Érzelmileg zsarolom, fafej.-A testőr megérkezik kettőnk közé, így nem látja, hogy Lyn fejbe vágja magát mögötte. A testőr nem látszik túlzottan boldognak.-Titeket is szeretettel látunk, bár ha kajálni akartok, ti álljátok.-Mosolygok rá. A férfi felnevet.

-Játszod itt a nagy menőt, a semmire. Vámpír vagyok. Ide érzem, hogy ezerrel ver a szíved. Előttem nem tudod titkolni.-Előrébb hajol.

-Lénytanon vagyok, tudom mire vagy képes, hogy is hívnak?-

-Nem tartozik rád.-

-Nos, nem tartozik rád, -Megremeg a hangom, de folytatom, mintha mi se történt volna.-Lehet, hogy félek tőled, de ez a fiú, mögötted.-Rámutatok.-Nincs jól. Nem fogom könnyen hagyni, hogy ez rosszabbodjon. Ha kell, kutass át, nézz meg rólam mindent. Nagy a szám, de nem fogsz találni semmit. Eltiltani meg nem tudsz.-A vámpír elmosolyodik.

-Meg tudom oldani.-Biztosít.

-Örülök.-Emelem meg a vízforralót.-Jövő héten!-Nézek a tükörben Lynre. Amint kiérek rám tör a félelem, amit elnyomtam.

Biztos vagyok benne, hogy nagy volt a szám és, hogy csak rontottam a helyzeten.