Ti és Én

33.rész

Egy ideig még csak élvezzük, hogy újra együtt lehetünk. Kisírtam magam, bár, a gondjainkon nem segített, azért jobban érzem magamat. Kora délután elmegyünk a Rejtetthelyhez. Robert nagyon jó munkát végzett az elrejtésével. Nincs bent sok minden. Egy kissebb asztal és mindenkinek elegendő szék. A fényt apró, lebegő fénygolyók biztosítják.

-Robert egyik trükje. Egész menő, ha engem kérdezel. Azt mondta, hogy egy idő után elvesztik a fényüket, de csak szóljunk neki és ő megoldja.-A kezemet nyújtom az egyik gömb felé. Meleget áraszt magából. Hozzáérek, a gömb pedig ellebeg az ellenkező irányba. Náriel telefonja csörögni kezd.-Megyek.-Válaszol a hívásra és hamarosan el is tűnik a bejárati ajtón. Az anyukájával érkezik vissza.

-Csókolom, asszonyom.-Üdvözlöm. A nő biccent.

-Asszonyom.-Hajt fejet Pinky.

-Hölgyem.-Tesz ugyanígy Walcher.

-Már értem miért csavarta el a fejed.-Néz végig rajtam, a két testőrt nem is méltatva, majd körbe a helységben.-Elég...-Keresi a megfelelő szavakat.-...lepukkant. Mit mondtál, mikori?-Fordul a fia felé.

-Alig egy hetes. Még nem volt időnk berendezni.-

-Akkor, még elmegy. Nos, ne vesztegessük az időt.-Indul el az asztal felé. Mindannyian leülünk és kezdetét veszi a beszélgetés. Egy hosszú, hosszú beszélgetés.

*Náriel sz.sz*

Kevesebb kétellyel, elhatározottan lépünk ki a Rejtetthelyünkről. Tervvel a fejünkben. Két nap múlva ugyanitt, csak Terrával és a szüleivel együtt. Már most izgulok a beszélgetés miatt. Mire visszaérünk a szobába, Robert már az egyik asztalnál ülve tanul. Érkezésünkre felnéz. Nem tudom nem észrevenni a bőröndjét és a cuccait az asztal körül. Elég kínosan érzi magát, amikor felénk fordul.

-Had találjam ki.-Állítom meg, mielőtt bármit mondana.-Nem tudtál kiegyezni Kentinnel.-Robert bólint.

-Életem leghosszabb öt perce volt, ameddig összepakoltam a szobába. Mind a hárman csak álltak ott és engem bámultak, ahogy összeszedtem a dolgokat.-Végigfut rajta a hideg.-Pedig, beszéltem Tifanival. Megengedte. Most pedig, mintha ő lenne a legnagyobb ellenségem. Konkrétan a szememre hányta, hogy nem mer kilépni a lények közé, mintha az én hibám lenne az egész. Én... én csak meg akartam védeni....-Ritka esemyének egyike, amikor Robert könnyei megindulnak és elhalkul a hangja. Nem mondd semmit. Lyn kezdeményez és odamegy hozzá, hogy most őt is megölelgesse. Én is ugyanígy teszek, szóval ez egy csoportos öleléssé válik.-Segítenétek elvinni a cuccaimat?-Kérdezi miután elenged minket.

-Hova?-Kérdezem értetlenül.

-A Rejtetthely-Be se fejezi, amikor Lyn felszólal.

-Eszedbe ne jusson! A-a. Itt maradsz. Megkapod az ágyamat, én pedig alszom Náriellel.-Ekkor Walcher lép mögénk  és a vállunkra teszi a kezét.

-Az nem fog menni. Mind a ketten ömleszteni fogjátok a másik szagát, amit nem fogtok tudni elrejteni egy idő után. Abban viszont igazatok van, hogy Robertnek nem kellene a Rejtetthelyre mennie. Egy-két napba nem haltok bele. Addig kitalálunk valamit.-

-Ja, ja!-Ért egyet mögüle Pinky is.-Legrosszabb esetben Walcherrel féléjszakázunk.-

-Biztosan nem!-Ellenkezik most Robert.-Miattam senki nem féléjszakázik. Inkább alszom a földön.-Ekkor végre Pinky is bedugja a fejét a körbe, amit alkottunk.

-Nem kell ennyire aggódnod miatta. Én ilyenekre lettem kiképezve.-Robert viszont nem enged. Végül úgy sikerült kiegyezniük, hogy a párnákat letesszük a földre, amin Pinky farkas alakban fog aludni. Így nem a földön alszik, de kényelmesen ellesz a párnák között. Miután végzünk, Robertnek csinálunk valamennyi helyet a szekrénybe. A furcsa fadoboza, ami csukva is árasztja magából a különféle szagokat, bekerül az egyik íróasztal fiókjába.