Miguel O'Hara x y/n

A találkozás

Egy nap nyugodtan sétálok hazafelé munka után. Utam során be tértem a lakásomhoz közeli kis boltba mert láttam érkeztek új ázsiai áruk és szerettem volna venni egy adag zselés desszertet. Egy hátizsák volt nálam hosszú fekete farmert és egy AC/DC-s póló volt rajtam. A táskámban a laptopom és a tabletem volt egy pendrive és egy tolltartó és mappa ugyanis építész vagyok. Mikor beértem a lépcsőházba valami fura erzes fogott el. Venném elő a kulcsot de nem találom mert kiborult az apró a táskába. Hirtelen megnyílt a föld alattam. Éreztem ahogy zuhanni kezdtem egy eléggé színes alagút szerű dologban. Nagyon megijedtem és végig amíg estem sikítottam. Mikor ki értem belőle egy épületben találtam magam. Rá estem egy asztalra ami szét tört. Valami puccos irodaház lehetett. Az emberek meglepetten csodálkozva néztek rám. Valami nem volt oké valami nagyon nagyon nem oké. Jöttek is a biztonságiak és elvittek. Átadtak a rendőröknek de hirtelen megjelent egy maszoks vagy két méteres csávó.
- Ha nem gond innen át veszem. - kivett a zsaruk kezéből és kivezetett az ajtón. Akkor szembesültem azzal a ténnyel, hogy nem tudom hol vagyok. Egy eléggé futurisztikus világ tárult a szemeim elé. Megrémültem. Ránéztem a maszkos alakra és megkérdeztem eléggé elcsuklott hangon:
- Elnézést lehet furán hangzik de hol vagyok? És mikor? - annyit mondott
- Ne aggódj most ezen van nagyobb bajod is most. - Ahhh de sexi hangja van uram borogass.
- Megkérdezhetem ki maga? - nyögtem ki végül. Rám nézett felemelt és csak annyit mondott "kapaszkodj". Nem tudtam mire vélni szóval át öleltem és az az érzés. Nem akartam elhinni hogy ez egy ember olyan jó nagy puha és izmos volt. Hirtelen ugrott és kilőtt valamit majd mint ha repültünk volna. Én végig magamban " csak ne nézz le, csak ne nézz le". De végül le néztem és elkiáltottam magam
- Aaahhh nem kellett volna lenéznem. - A maszkos fickó erre az egyik kezével magához szorított. Tudni kell rólam imádom az öleléseket bár ez nem az volt de nagyon komfortosnak éreztem. De valahogy az a ruha olyan furcsa volt. Megérkeztünk valahova egy sima átlagos lakásnak tűnt. Ahogy beléptünk egy sárga hologram nő fogadott minket
- Hello Miguel kit hoztál magaddal haza? Nem is tudtam, hogy nőket rabolsz.
- Az idegeimre mész. Tudod jól miért van itt. Esküszöm ezt direkt csinálod.
- Meglehet~
- Hello örvendek Anna Smith vagyok és te ki vagy mi vagy?
- Én Lyla vagyok annak a morocnak ott a AI. Amolyan személyi asszisztens.
- Azta nállunk még nem ennyire fejledt ez a technológia. Ha jól hallottam Miguelnek hívják ügye? Ő tőle már kérdeztem de nem nagyon mondott semmit én miért vagyok itt?
- Hát picit kísérletezni akartunk de hát nem mindenki tökéletes és van, hogy becsúsznak ... hibák.
- Oh értem, köszi. - Migel közben valamit mintha keresett volna majd oda szólt Lylának vizsgáljon meg. Vért vettek tőlem majd várni kellett. Nagyon nem bírom a vérvételt és a tűket is rühellem be is könnyeztem. Addig Miguel adott egy órára hasonlító valamit.
- Vedd fel. - Láttam rajta is van egy szóval nézegettem még egy ideig majd felvettem. Nem történt semmi. Majd megjöttek az eredmények.
-Hmm érdekes. - Miguel még nézegette aztán rá mnézett.
- Mi vagy te? - gondolom látta hogy nem vágom mi van mert eléggé értetlen fejet vághattam.
- A-a molekuláid stabilak ... érdekes.
- Hogy a molekuláim mit nem csinálnak? - kérdeztem vissza jól értem-e a kérdést.
- A molekuláidnak semmi baja ilyenkor már rég elkellett volna kezdenünk destabilizálódni.
- Oh ez most rossz vagy jó? Bocsi, hogy sokat kérdezek de nagyon nem tudom mi történik és ő szintén nagyon félek mi lesz.
- Nem ez nem rossz ... de ilyet még nem pipáltam. Baj lenne ha megkérnélek arra maradj itt? Szeretnélek megvizsgálni.
- Hát nem is tudom nem hangzik valami kecsegtetően. Meg mi lesz ha nem kerülök vissza a munkáltatóm biztos dühös lesz és -
- Ne aggódj majd elintézem. Nem hinném, hogy olyan nagy ügy. Letudjuk annak, hogy beteg vagy. Lázas például meg hánysz is.
- Oh ennyire érdekes lennék? Nem hinném. Be haragudj de nem nagyon akarok egy idegennél maradni aki ráadásul kísérletezni akar rajtam.
- Először is nem kísérlet hanem vizsgálat. Másodszor - közben mint ha hologram lett volna csak a maszkja eltűnt - elég nagy dolog azért ez és akár egy nagy áttörést is el tudnék érni vele. - ATYA ÚR ISTEN ... Nagyon helyes a maszka alatt jaj ne totál vörös lehet most az arcom. Remélem annyira nem hátha nem veszi észre.
- De rendben megértem ha menni akarsz.
- Nem, neemmm, tudok maradni. Úgy sem vár rám otthon senki. - ekkor az egyik háttérben lévő monitoron megláttam egy képet. Mintha egy gyermek és ő lett volna rajta. De mázlista lehet a barátnője vagy felesége.
- Maradok, de kéne valami ruha meg ömm női holmik. Esetleg.
- Ja jó adok pénz a karórán keresztül majd Lyla vezet. - micsoda úri ember de sebaj remélem nem veszek el.
- Lyla kérlek majd próbáld meg nem eltéveszteni.
- Rendicsek. Gyere menjünk. - Elindultunk de nem olyan boltok voltak amiket megszoktam. Végül vettünk bugyikat, zoknikat, melltartót, pólókat tisztalkodási szereket és pizsamát. Visszafelé rendeltünk kaját. Leültünk enni.
- Felmerült bennem egy kérdés hol alszom majd? Kérhetek majd egy lakás túrát? Hogy tudjam kb mi hol lesz? Vagy valami ketrec szerű helyen kell aludnom.
- Van egy pótmatracom az elfér a nappaliban.
- Jó rendben köszönöm.
- Ha már itt tartunk akkor ez a minimum bár szerintem Miguel át is adhatta volna az ágyát úgy is keveset alszik - jegyezte meg Lyla.
- Haha nagyon vicces de az én szobám az én saját privát helyem. - én eközben csak bámultam Miguelt. Olyan szép kidolgozott felső teste van és olyan szép nagy bicepsze. Lylának fel is tűnik grimaszolt vigyorgott mint a tejbe tök de nem mondott semmit. Kaja után megmutatta a fürdőt és a wc. Kaptam papucsot ami hat hatalmas volt az én lábamhoz mérve és saját poharat. Elmentem fürödni. Szép fürdőszoba volt. Jó nagy káddal. Gyors lezuhanyoztam pizsamába bújtam és bementem a nappaliba. Már ott várt a martac.
- Milyen párna kell? - kérdezte Lyla. Közben Miguel is elment fürödni.
- Kaphatok két nagy párnát ha van? Fe az is jó ha egy nagy és egy kicsi van.
- Értettem. - ahogy kutattam a táskákat nagyon megörültem el is felejtettem tettem el töltőt és a fülesem is benne volt.
- Lyla hova tudom feltenni a telóm a töltőre?
- Nyugodtan használd bármelyik konektort.
- Rendben köszönöm szépen. Kaphatok wi-fi jelszót is gondolom az van ügye
- Pff még szép hogy van. - bedugtam a füles és felmentem youtubera. Kicsit más volt de amiket kerestem megtaláltam. Végül megnéztem hol és mikor vagyok. Mint kiderült. Neuve Yorkban es 2099ben vagyok. Hallottam hogy Miguel jön ki a fürdőből. A derekán csak egy törülköző volt. Így jobban látszódott a teste és wow. Még egy ideig legeltettem rajta a szememet. Nagyon bele merültem a látvanyba.
- Ha van valami szólj vagy nekem vagy Lylának. - azzal bent a szobájába. Meg egy jó ideig forgolodtam de nem tudtam elaludni. Végül bátorságot gyűjtöttem és benyitottam Miguel szobájába. Azzonnal felém fordult. Ekkor már egy rövid gatya és trikó volt rajta.
- Nagyon sajálom, hogy ha felkeltettelek de nem tudok aludni.
- Mit tudok tenni érte? Van altató.
- Azt ha nem baj kihagynám  nem nagyon díjjazná a szervezetem
- Akkor miben segíthetek? - kérdezte kómás hangon.
- Lehet fura lesz de félek egyedül. Nem csak mert új a hely hanem úgy minden hogyan más. Frusztráló és kellemetlen. Esetleg ezt az estét hát ömm izzéé ... veled tölthettem?
- Nem vagy te kissé idős az ilyenekhez? Felnőtt vagy nem esz meg semmi.
- Oh oké. Bocsi a zavarásért. -vissza vánszorogtam a matrachoz. Annyit hallok Miguel szobájából:
- Na jól van gyere de most az egyszer. - mint akit rakétából lőttek ki vissza mentem. Be bújtam melle és ahogy szembe akartam fordulni vele a szemem előtt bumm mellek. Nem bírtam ki. Óvatosan meg tapogattam. Miguel erre hátat fordított és vissza aludt. Lehet nem kellett volna. Végül én is elaludtam.