Sztárszerelem

Vadásszunk cowboy ruhát!

-         Ugyan minek? Minek vegyek észre bármit is? Hogy aztán szépen ejts engem miután beléd habarodtam? Hogy majd közöld velem nincs köztünk szerelem? Hogy nem sikerült belém szeretned? Mégis mi a fenének kezdjek el reménykedni, ha tudom, úgyis csak egy vége lehet? Krisztián kérlek, szépen kérlek, ne közeledj felém úgy!

A vonal végén Krisztián hosszasan hallgatott, én pedig már kezdtem azt hinni, hogy nincs térerő, amikor fújtatott egyet.

-         El kéne már végre hinned, hogy nem a műsor miatt akarlak megismerni, hanem mert elvarázsolt a személyiséged. Most el köszönök és remélem, megnyugszol estig és kurvára ott leszel mellettem az ágyban! Nem azért, hogy megdugjalak, hanem, hogy érezzem az energiádat, ami engem is motivál! És mielőtt kiakadnál, soha nem dugnék veled – közölte, mire összerezzentem és a könnyek ellepték a szemem. – szeretkeznék veled! – fejezte be aztán kinyomta a hívást és ezzel egyedül hagyott a kavargó gondolataimmal.

Még akkor is a Krisztiánnal való telefonbeszélgetésen agyaltam, amikor lementem a konyhába, hogy összedobjak magamnak egy szendvicset, bár most legszívesebben gabonapehelyt ettem volna. Annát a konyhában találtam, ma az ő reszortja volt a főzés, éppen ellenőrizte a sütőt, majd amikor észrevett összehúzta a szemét, de nem szólt.

-         Szia – köszöntem oda neki és kinyitottam a hűtőt.

Nem lepett meg, hogy semmi választ nem kaptam, de nem is nagyon foglalkoztam vele. Csendben összedobtam magamnak két szendvicset, amit aztán egy tálcára tettem és elindultam a bejárat felé, hogy az udvaron reggelizzek meg. Semmi kedvem nem volt egy olyan ember társaságában enni, akinek rosszindulatú tekintetét folyton magamon éreztem.

-         Már épp fel akartam menni, megnézni jól vagy-e – kiáltott felém Melissza a stégről.

-         Sokáig fent voltam az éjszaka – kiáltottam vissza és felé indultam, aztán leültem mellé és beleharaptam a szendvicsbe.

-         Sajnálhatod. Lemaradtál egy kisebb vitáról. Lizi és Anna egymásnak ugrottak.

-         Mi fene – hümmögtem.

-         Na, igen, Anna ideges volt, hogy Krisztián Lizit akarja elvinni – magyarázta.

-         Hogy választott magának csajt?

-         Nem tudom, szerintem eldöntötte magában. Holnap Zsuzsival randizik így gondolom csütörtökön velem és Annával talál ki programot. Pénteken meg pihen, vagy nem tudom – ráncolta a homlokát.

-         Ne is agyalj rajta, csak minden zavarosabb lesz. Amúgy volna kedved cowboy ruhákat vadászni velem?

-         Cowboy ruhákat? – ráncolta össze a homlokát.

-         Aham. Nem avatlak be a részletekbe, de kelleni fog két cowboy ruha szombatra, egy nekem egy pedig Krisztiánnak.

-         Persze, segítek, de honnan tudjuk meg a méreteit? – érdeklődött, mire az ajkamba haraptam.

Most mondjam el neki, hogy tegnap meglestem milyen ruhákat hord, miközben elpakoltam a szekrénybe? Biztos nem hinne nekem és azt gondolná, együtt töltöttem az éjszakát Krisztiánnal.

-         Zalántól – vigyorodtam el, mire bezsebeltem tőle, egy elismerő pillantást.

Természetesen nem kérdeztem meg Zalántól, Krisztián méretét, csak azért kerestem fel, hogy szóljak, lelépünk vásárolni, és, hogy kéne egy kocsi, ami bevisz minket a központba. Alexander lelkesen vállalta a feladatot, hogy a sofőrünk legyen és nem riadt vissza attól sem, amikor közöltem vele ruhaboltról ruhaboltra fogunk járni. Fél óra alatt sikerült összekapnom magam, mert azért az ember ne menjen akárhogy más emberek közé. Rövidnadrágot vettem fel és egy topot, a hajamat pedig felkontyoltam, hogy ne melegítsen, aztán megvártam a kocsinál Melisszát, aki egy fekete alapon, fehér csíkos overálban bukkant fel, szandálban, fején szalmakalappal, haját begöndörítette, sminkje tökéletes volt. Mellette piszkosul semmilyennek éreztem magam, szürke kisegérré váltam és egy pillanatra féltékenység lobbant fel bennem.